Képzeld el: város-sebészek a blog felvetései alapján bejárják az idült helyszíneket, és már műtenek is. Vagy műtünk mi fejben, mert álmodozni muszáj, hiszen a téma főleg Budapest, a csodás. Nosztalgia, háborgás, szamárfülek. Pattanások, kérdőjelek. A szándék: valamit csináljunk már ezzel a várossal. Foghíjaival, meszesedéseivel, zúzódásaival. Depressziójával. Tüdőrákjával.
Pasaréti parák, belvárosi bundák. Vicc és komolyság. Fotók, videók, grafikák. Linkhálók, kommenterdők. A szerkezet nem tiszta, a külalak nem szép. De talán nem is ez a lényeg. Város a városban. Városbújócska. Matrjoska. Utak, épületek, sétányok, parkok. Holt és tömött terek. Hidak alól, táblák mögül kikandikáló múlt. Kudarctörténetek, ijesztő vízköpők, csecsemős remények. Hová tűnt két szigetünk? Mi lesz az Etele térrel? Kit szolgál a Margit híd? Rövid válaszok, villanások egy nyugtalan, leharcolt városból. Meg egy cuki fotó: "sokkolóan népiesch konyha a Marina parton". Itt kiderül: "Nagyon szokványos jelenség, hogy egy lakásban szellemek is laknak. A magyar otthonokban statisztikailag három szellem jelenléte a gyakori." De egy "speciális visszaengedési szertartás" után a lakás szellemmentessé válik. S előfordul, hogy a hirdetésben "parkra néző" egy lakás, mivel egyik kisablaka beépítésre váró foghíjtelekre néz. De azért nem kell kétségbeesni. "Mentális térképeken" is derülhetünk: hol laknak nyuggerek, burzsujok, és hol székel a hülyeség. Átnevezések, fiókokban alvó tervek, bénázás, nagyzolás és kisszerűség - minden kerület megkapja a magáét. Itt van a város: erre varrjál gombot, miután kicsomagoltad a nokiás dobozból. Tudd meg, hol laknak a katonák, és mi a mobilház-lakópark.
Egy kőbányai szoborról is lerántják a leplet. Nincs kiírva, kit ábrázol, ám a talapzaton cetli lóg: "Balesetveszély! Kérjük, hogy a kiállított szobor közelébe ne menjenek!" Ugye, a szobor neve nem Budapest?
