Jelentsen bármit is ez az önérzetes hitvallás (már ha ugyan jelent valamit egyáltalán), az elvitathatatlan tény, hogy a reggeli bulvármagazinok kis igényű műfajában hagyományosan az RTL Klub műsora uralja a mezőnyt. Mármint azt a mezőnyt, amelyből időnként azért ki-kiiratkoznak a versenyzők, ráeszmélve arra, hogy a közönség (meg az éves bevételi előirányzat) egész jól elvan reggeli magazinműsor nélkül is. De azért presztízs és programigazgatói felbuzdulás is van a világon, szóval pár esztendős kihagyás után újraindult a Reggeli is: kicsit álmosan, önnön feleslegességét mélyen átérezve, de korántsem minden báj nélkül.
Jóllehet a báj szót mára némi gyanakvás lengi körül, a bájos jelző meg olykor egyenesen sértésnek hangzik, még így is megkockáztatjuk annak kijelentését, hogy az új Reggeli néhány bájos műsorvezetőre lelt. Peller Anna és a férje, Miki a jobb pillanatokban ugyanis ilyen párost alkot, Fehér Tibor átütő, fiús báját pedig egyenesen csúcsra járatják hétköznap reggelente. A báj persze igen hamar elhasználódhat a képernyőn, de amíg kitart, sok mindent bocsánatossá tesz, vagy egyenesen földob. A múlt pénteken például egészen üdítőnek tetszett, hogy Fehér műsorindítás gyanánt, legsugárzóbb mosolyát felvillantva, arra kapacitálta társát, Kovács Dórát (született ÉNB Zsófit), hogy mesélje el egy béna sztoriját. (Elmesélte, tényleg béna volt.)
A műsor túlnyomó része nem is igényel többet ennél a keresetlen lazaságnál: egy adás, ahol fel kell konferálni a „zabkásakirálynőt” vagy éppen Puskás Petit, úgy lehet, nem is viselne el egykönnyen másfajta hozzáállást. A fő hangsúly amúgy is a csatorna önreklámján van, hiszen nyakunkon a sokadik X-faktor meg a Survivor dömpingje. Az előbbiről szólva a mentor-zsűritag Puskás megkockáztatja a kijelentést, miszerint „iszonyat jó lesz, ha nem is forradalmi”. A túlélős vetélkedő versenyzőire leselkedő ilyen-olyan, pókos-hüllős veszélyeket pedig hosszabb szegmens taglalja, ahol is Fehér száját elhagyja ez a mondat: „Na, jó, jó, de azért a Fülöp-szigeteken biztos van valós veszély.” (Nos, számos egybehangzó híradás szerint van.)
A tüntető naivitásnak ez a haladó szintje már azt jelzi, hogy a báj önmagában azért mégiscsak kevés. És mi tagadás, a kétórás adás végére soknak is tűnik a „nahát, érdekes!” típusú műsorvezetői álmélkodás mégoly őszinte reflexe is. S habár a világirodalom számos remekműve arról győz meg minket, hogy a tudás rendre az emberi hamvasság ellen dolgozik, azért képernyőn – és színpadon – sem árt ráhajtani a nagyobb tudásra. Ha másként nem, hát legalább úgy, ahogyan azt a Puskás Peti–Eke Angéla páros egyik beltagja kategorikus imperativus gyanánt megfogalmazta: „Fontos, hogy a színházak jobban elmerüljenek a popkultúrában.”
RTL Klub, augusztus 25.
