Tévé

Van egy béna sztorid

Reggeli

Interaktív

„A 2000-es évek első évtizedében az ország legsikeresebb szórakoztató reggeli műsora és az új műsor gyökerei és szellemisége azonosak, azonban az új Reggeli a televíziózás világában végbement változásokat maximálisan leköveti.”

Jelentsen bármit is ez az önérzetes hitvallás (már ha ugyan jelent valamit egyáltalán), az elvitathatatlan tény, hogy a reggeli bulvármagazinok kis igényű műfajában hagyományosan az RTL Klub műsora uralja a mezőnyt. Mármint azt a mezőnyt, amelyből időnként azért ki-kiiratkoznak a versenyzők, ráeszmélve arra, hogy a közönség (meg az éves bevételi előirányzat) egész jól elvan reggeli magazinműsor nélkül is. De azért presztízs és programigazgatói felbuzdulás is van a világon, szóval pár esztendős kihagyás után újraindult a Reggeli is: kicsit álmosan, önnön feleslegességét mélyen átérezve, de korántsem minden báj nélkül.

Jóllehet a báj szót mára némi gyanakvás lengi körül, a bájos jelző meg olykor egyenesen sértésnek hangzik, még így is megkockáztatjuk annak kijelentését, hogy az új Reggeli néhány bájos műsorvezetőre lelt. Peller Anna és a férje, Miki a jobb pillanatokban ugyanis ilyen párost alkot, Fehér Tibor átütő, fiús báját pedig egyenesen csúcsra járatják hétköznap reggelente. A báj persze igen hamar elhasználódhat a képernyőn, de amíg kitart, sok mindent bocsánatossá tesz, vagy egyenesen földob. A múlt pénteken például egészen üdítőnek tetszett, hogy Fehér műsorindítás gyanánt, legsugárzóbb mosolyát felvillantva, arra kapacitálta társát, Kovács Dórát (született ÉNB Zsófit), hogy mesélje el egy béna sztoriját. (Elmesélte, tényleg béna volt.)

A műsor túlnyomó része nem is igényel többet ennél a keresetlen lazaságnál: egy adás, ahol fel kell konferálni a „zabkásakirálynőt” vagy éppen Puskás Petit, úgy lehet, nem is viselne el egykönnyen másfajta hozzáállást. A fő hangsúly amúgy is a csatorna önreklámján van, hiszen nyakunkon a sokadik X-faktor meg a Survivor dömpingje. Az előbbiről szólva a mentor-zsűritag Puskás megkockáztatja a kijelentést, miszerint „iszonyat jó lesz, ha nem is forradalmi”. A túlélős vetélkedő versenyzőire leselkedő ilyen-olyan, pókos-hüllős veszélyeket pedig hosszabb szegmens taglalja, ahol is Fehér száját elhagyja ez a mondat: „Na, jó, jó, de azért a Fülöp-szigeteken biztos van valós veszély.” (Nos, számos egybehangzó híradás szerint van.)

A tüntető naivitásnak ez a haladó szintje már azt jelzi, hogy a báj önmagában azért mégiscsak kevés. És mi tagadás, a kétórás adás végére soknak is tűnik a „nahát, érdekes!” típusú műsorvezetői álmélkodás mégoly őszinte reflexe is. S habár a világirodalom számos remekműve arról győz meg minket, hogy a tudás rendre az emberi hamvasság ellen dolgozik, azért képernyőn – és színpadon – sem árt ráhajtani a nagyobb tudásra. Ha másként nem, hát legalább úgy, ahogyan azt a Puskás Peti–Eke Angéla páros egyik beltagja kategorikus imperativus gyanánt megfogalmazta: „Fontos, hogy a színházak jobban elmerüljenek a popkultúrában.”

RTL Klub, augusztus 25.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.