Nyilván nincs relevánsabb kérdés, amit ezekben a napokban fel lehet tenni, mi is érezzük, így csak egyetérteni tudunk a műsorvezetővel (bizonyos Németh Gábor – nem az ismert író), hogy késlekedés nélkül beleállt. Hiszen – folytatja Németh, Kővári János pécsi fideszes képviselőt idézve – most már nemcsak közerkölcsi és köznyugalmi kérdéseket vet fel a homoszexuálisok vonulása, de közegészségügyi aggályok is okkal hozhatók fel ellene.
Ha az egész műsor ebből az egyetlen, igaz, bő lére eresztett gondolatkísérletből állt volna, akkor is elégedetten csettinthetnénk, ezt jól kifundálták. Mert ugyan hallottuk már Bakonditól vagy valamelyik klónjától, hogy vírus egyenlő migránsok, de azt, hogy vírus egyenlő buzik, ahogy mondani szokás, nem láttuk jönni. Kővári ezzel minden kétséget kizárólag örökre bevéste a nevét a taplóság aranykönyvébe, de a műsorvezető is hozzátette a magáét. Mert Németh gyorsan megjegyezte, hogy már 2 ezren aláírták az ügyben a „közmeghallgatás kikényszerítését célzó íveket” (fájdalom, de 6 ezerre van hozzá szükség), majd, mintha csak és kizárólag a köz szolgálata lebegne a szeme előtt, szépen fel is sorolta, hol lehet még csatlakozni a tiltakozó kezdeményezéshez.
Nem mintha bármi értelme volna az egésznek. A dolgok jelenlegi állása szerint a május 16-ára tervezett első vidéki pride megtartására nem sok esély van, hiszen minden bizonnyal több száz résztvevője lett volna a vonulásnak, amelyre a koronavírus árnyékában aligha kerülhet sor. De bizonyára jóleső érzés lehet ezzel riogatni az embereket, meg csak úgy egyáltalán kimondani: a melegek közegészségügyi fenyegetést jelentenek. Németh például vagy tízszer elismétli.
A műsor máskülönben pont olyan, amilyennek egy budapesti stúdióból kigondolt vidéki magazint elképzelünk. A házigazda végignyálazza – nulla kreativitás és nulla erőbefektetés – a vidéki honlapokat, és azoknak a híreiből beolvassa az érdekesebbeket, vagy amelyekről megmondták neki, hogy muszáj beolvasnia. Például egy körülbelül tízperces felsorolásban eldarálja, hogy melyik városban mi marad el március 15-én. Ami már csak azért is tök felesleges, merthogy mindenhol elmarad minden. Na jó, Debrecenben azért felvonják majd a lobogót, igaz, katonazenekar és közönség nélkül.
Jól jellemzi a műsor vidékképét, hogy Németh, miközben jobb híján felsorolja a vírusjárvánnyal kapcsolatos összes országos hírt, jól hallható boldogsággal nyomatékosítja azokat, amelyek a vidékre is érvényesek. Egy ízben szinte fel is kiált, amikor a lezárt határátkelőket mantrázza: „igen, a határátkelők vidéken vannak”. Ezzel nehéz vitatkozni, bár nem lehetetlen.
De úgy tűnik, hogy a templomokat is a vidék tartozékai közé sorolja, mert az azokat érintő ugyancsak országos intézkedéseket is hiánytalanul végigzongorázza. Tehát kiürítik a szenteltvíz-tartókat, felfüggesztik a nyelvre áldoztatást, a gyóntatófülke rácsozatára pedig fóliaborítást húznak. Ezek a rossz hírek, a jó hír meg az, hogy több lesz a mise. Ha már más úgysem segíthet.
A Vidéki Karcok egyébként a Karc FM egyik újabb keletű műsora, és talán nem tévedünk nagyot, ha arra gondolunk, létrejöttét a tavaly októberi önkormányzati választás eredményei indokolhatták. A megyei jogú városok elvesztése feletti bú egy ilyen magazinba szublimálódott. És látható, hogy melyik városokról esik a legtöbb szó, hát persze, hogy azokról, amelyeket az ellenzék vezet. Pécsen a buzik mellett Hoppál Péter viszi a prímet („ott folytatják a balliberálisok, ahol 2010-ben abbahagyták”, mondja ő), Szegeden nem túl meglepő módon a migránsoké a főszerep. Bezzeg Székesfehérváron minden oké. Egyrészt a városba látogatott a belorusz nagykövet, mondott valamit a néptánc fontosságáról, és egy katonatemetőt is megtisztelt. Másrészt a színház bemutatta a Trianon című darabot, nagyon jó. El kell hinnünk, hiszen megnézni nem tudjuk, mert ugye vírus van. Bár a budapesti stúdióból nézve úgy tűnik, ez szinte mindegy is.
Vidéki Karcok, Karc FM, március 13.
