Gambia a kontinentális Afrika legkisebb és az egyik legszegényebb országa.
Gunjur körülbelül tizenegyezer lakosú település (bár nem hiszem, hogy valaha bárki is megszámolta volna). Nincs villany, víz és egyéb közművek, viszont van GSM-hálózat és internet. A lakosság körülbelül negyven százaléka analfabéta. Ami számomra nagyon érdekes információ, mert nem tudom melyik nyelvhez képest, hiszen a hivatalos az angol, az emberek pedig általában egy csomó törzsi nyelven is beszélnek. Azért nehogy abba a hibába essünk, hogy azt higgyük, itt mindenki több nyelven beszél, mert van egy kis szépséghibája a dolognak, mégpedig az, hogy leginkább egyszerre használják mindet, azaz törzsi nyelvekből származó szavakat kevernek az angolba, és fordítva.
A fentiek tükrében könnyen belátható, hogy az odalátogató egy nagyon furcsa és egyben rendkívül érdekes időutazás résztvevőjévé válik. Aki pedig képes kívül helyezkedni ezen az egész groteszk és abszurd, sokszor vicces helyzeten, az akár jól is érezheti magát. Azt hiszem, nekem ez hellyel-közzel sikerült (csak tíz kilót fogytam).
A most induló bloggal megpróbálok bepillantást nyújtani ennek a különös kultúrközösségnek a mindennapjaiba, egy, a világra kíváncsian rácsodálkozó keramikus iparművész szűrőjén keresztül. Remélem sikerül.
Jó szórakozást.
Weboldalam az alábbi linkre kattintva tekinthető meg (én megnézném).
