A blogról

Gambia, Gunjur, 2012

  • Németh László keramikus
  • 2012. december 14.

Jelentés Gambiából

Gambia a kontinentális Afrika legkisebb és az egyik legszegényebb országa.


Gunjur körülbelül tizenegyezer lakosú település (bár nem hiszem, hogy valaha bárki is megszámolta volna). Nincs villany, víz és egyéb közművek, viszont van GSM-hálózat és internet. A lakosság körülbelül negyven százaléka analfabéta. Ami számomra nagyon érdekes információ, mert nem tudom melyik nyelvhez képest, hiszen a hivatalos az angol, az emberek pedig általában egy csomó törzsi nyelven is beszélnek. Azért nehogy abba a hibába essünk, hogy azt higgyük, itt mindenki több nyelven beszél, mert van egy kis szépséghibája a dolognak, mégpedig az, hogy leginkább egyszerre használják mindet, azaz törzsi nyelvekből származó szavakat kevernek az angolba, és fordítva.

A fentiek tükrében könnyen belátható, hogy az odalátogató egy nagyon furcsa és egyben rendkívül érdekes időutazás résztvevőjévé válik. Aki pedig képes kívül helyezkedni ezen az egész groteszk és abszurd, sokszor vicces helyzeten, az akár jól is érezheti magát. Azt hiszem, nekem ez hellyel-közzel sikerült (csak tíz kilót fogytam).

A most induló bloggal megpróbálok bepillantást nyújtani ennek a különös kultúrközösségnek a mindennapjaiba, egy, a világra kíváncsian rácsodálkozó keramikus iparművész szűrőjén keresztül. Remélem sikerül.

Jó szórakozást.

Weboldalam az alábbi linkre kattintva tekinthető meg (én megnézném).

www.nemethlaci.hu

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.