Hogy kerültem Gambiába?

  • Németh László keramikus
  • 2012.12.15 11:12

Jelentés Gambiából

Úgy alakult az életem, hogy az idén kora tavasszal egy elég rövidre sikeredett románc kapcsán volt szerencsém Finnországban, Helsinkiben élni. Miután ennek a kapcsolatnak vége szakadt, minden reggel úgy ébredtem, hogy mit keresek én ebben a hideg országban, mikor itthon sem igazán szeretem a telet, sőt utálom.

Kadubah Bojang


Kadubah Bojang

Fotó: Németh László

Így aztán hamarosan arra az elhatározásra jutottam, hogy hazajövök. Kocsival voltam, ezért volt időm útközben elgondolkozni azon, hogyan is legyen ezután. Abban biztos voltam, hogy csak olyan helyre megyek, ahol meleg van. Először Ciprus, Olaszország volt a célkeresztben, de egyre erősebben foglalkoztatott a gondolat, hogy esetleg elmegyek önkéntes munkára Indiába vagy Afrikába. Mivel Indiában már korábban jártam, ezért Afrika jobban izgatott. El is kezdtem kutakodni a neten olyan szervezetek után, akik önkénteseket szerveznek ki harmadik világbeli helyszínekre. Egy reggel felhívott egy kedves barátom, hogy beszélni szeretne velem. Kiderült, hogy neki van egy gambiai iskolaigazgató ismerőse, akivel már évek óta levelez, és oda szoktak menni önkéntesek. Lényeg a lényeg, megkaptam az infókat és felvettem a kapcsolatot az igazgatóval, Kadubah Bojanggal. Megírtam neki, hogy keramikus, lakberendező vagyok, és az elmúlt tizennyolc évben vezettem egy egyedi bútorokat gyártó céget, ahol a tervezői feladatokat is magam láttam el. Ő nagyon örült, és néhány levélváltás után megállapodtunk, hogy kiutazom Gunjurba, és bútorokat, játszóteret fogok tervezni a gyerekek és az iskola számára (2-es kép), valamint egy kerámiastúdió létrehozása is szóba került. Erre az egész projektre körülbelül hat hónapot szántunk.


Fotó: Németh László

Ezentúl heti rendszerességgel, fotókkal fűszerezve fogok beszámolni az élményeimről. Kizárólag arról a helyről fogok írni ahol voltam, Gunjurról és az ott élőkről, mert fogalmam sincs, hogyan élnek és gondolkodnak Afrika más részén.

Azonban előre szeretném bocsátani, hogy nem vagyok antropológus, sem szociológus, sem semmilyen, emberrel, társadalommal foglalkozó tudomány felkent papja. Ezzel azt akarom mondani, hogy tudom, nem lapul zsebemben a bölcsek köve. Én csak egy keramikusművész vagyok, aki rácsodálkozik erre a különös, groteszk, és sokszor az európai ember számára vicces szegletére a világnak. Előre bocsánatot kérek azoktól, akik esetleg úgy fogják érezni, hogy ezzel a bloggal leromboltam az általuk Afrikáról dédelgetett romantikus képet; higgyék el, nem ez volt a szándékom.

Jó szórakozást kívánok.

Weboldalamat az alábbi link segítségével lehet megtekinteni (javaslom ezt).

www.nemethlaci.hu

Neked ajánljuk