A régi iskola

  • Radnóti Zoltán
  • 2016. december 20.

Jó ez nekünk?

Aznap éjjel a szabóval álmodtam. Felém repült. És megszólított: Rabbi, az előbb láttam a lelkedet… Mese az ünnepek magasságában.

Találkoztam egyszer egy szabóval.

Arra emlékszem a leginkább, hogy lelkes volt és nagyon naiv. Pontosan tudtam, hogy ez a párosítás nem sok jót ígér, ám ő továbbra is csak varrta az öltönyöket, az ingeket és a nyakkendőket.

Varrt ígérvényre vagy akár két jó szóért.

Néha bejártam hozzá a műhelyébe, és ültünk együtt csöndben. Néztem a kezét és a szemét.

Közben mindig azt mondogatta, „előre kell néznünk most, mert rengeteg feladat van előttünk”.

Teltek-múltak az évek.

A szabó megőszült és görnyedtebb lett.

Az élete sem lett színesebb, mint a szeme alatt barnuló táskák, ám ő továbbra is hitt a „régi iskolában”, és fércelte a kart a háthoz, a gallért a mellrészhez, mert remélte, hogy mindig lesznek emberek, akiknek fontos, hogy ne egy gépsor, hanem egy érző és álmodó ember keze készítse el az ünnepi ruhát, akkor is, ha néha hibázik.

Szerettem a közelében lenni.

Minap láttam az újságban, hogy meghalt a szabó.

Elmentem a temetésére.

Rutinosan felvettem a leértékelésen vásárolt konfekcióöltönyömet.

És csak ott – a hidegben állva – vettem észre, mit is tettem.

Édesen sós könnyek gyűltek a szemembe. Az emlékekre gondoltam. Leültem egy padra, és fejemet lehajtottam a térdeim közé. A szabóra gondoltam, és azon tűnődtem, mikor lesz egyszer olyan világ, amikor a saját rohanó életeink mellett észrevesszük azokat az értékeket, amelyeket az emberek két kezükkel hoznak létre. Szeretve és alázattal.

Ültem a hideg padon, és szavakat keresve köszöntem meg neki, hogy megtanultam rajongani azokért a célokért, amelyekben a szépség, az igényesség és az alázat dominál. Meghalt, ám a lelke betöltötte az egész világot.

Aznap éjjel vele álmodtam…

Felém repült. És megszólított:

Rabbi, az előbb láttam a lelkedet… Körülvette a testedet.

Egyedül álltál a zsinagóga közepén és becsuktad a szemed.

Rabbi, láttam kerested a múltat, az általam elmesélt és megvarrt ezer évet.

Rabbi, tudom, hogy mit mesél neked a közös történelmünk, hogy ott él a kérdés, vajon éles szikével meg szabad-e nyitni a mellkast.

Beletekinteni, és látni a lüktetést.

A dobbanást. Az életet.

Vajon miénk-e a szívdobbanás és a csönd, ami két dobbanás között van?

Rabbi, bízzál bennem!

A bizonytalan lépéseidet fokról fokra vezetem fel az égbe nyíló lépcsőn.
első fokon vetkőzöd le az álarcokat,
második fokon a hazugságokat,
harmadikon a félelmeket,
negyediken a pofonokat,
ötödiken a sebeket,
hatodikon a testedet,
hetediken…

Izzadva riadtam fel.

Láttam, ahogy a fény éppen elfut. Láttam, hogy a szabó ajándékot adott nekem.

Úgy nézhettem, ahogyan még soha embert: ártatlan kíváncsisággal.

Ő már nem tudja, de a szabadságomat adta vissza.

Láttam a szabót, és tudtam, annyiféle dolgot megtanul az ember idővel.

Az érzékek és az érzelmek bölcsülnek.

Megtanultam, hogy a magányban gondos törődéssel szelídülünk.

Ültem a szobám sarkában, és a fájdalmas kérdésem nem engedett megmozdulni: mi marad nekünk?

Mi marad, ha csak szeretni és adni akar az ember?

Drága szabó, ha lehet ilyet mondanom, szeretlek.

A szerző a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége Rabbitestületének elnöke.

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.