Korai mérleget vonni a dél-kaliforniai tűzvészek kapcsán – pláne, mivel a legfrissebb prognózisok és a naponta ismétlődő veszélyjelzések az immár rettegett Santa Ana szél újbóli felerősödésével és a még el nem fojtott tűzfészkek felizzásával számolnak. Annyi biztos, hogy január 7-től január 20-ig legalább 31 különböző erdő- illetve bozóttűz tombolt Dél-Kaliforniában. Már eddig is 164 négyzetkilométernyi terület vált a lángok martalékává, és a korábbi évektől tán némileg eltérően most még nagyobb volt az elpusztult területen belül az urbanizált, sűrűn lakott települési övezetek aránya. Eddig több mint 17 000 ház és üzlet égett le vagy rongálódott meg, közöttük számos híresség hajléka. Közvetlenül 27 ember halálát okozták a tüzek, de még további 31-et eltűntként tartanak számon. 205 ezer ember kényszerült elhagyni otthonát a természeti tüzek sorozata nyomán, és egyelőre felmérhetetlenül nagy, de nyilván több tízmilliárd dolláros kár keletkezett.
Égni kell
A tűzvészek nem előzmények nélkül lobbantak fel, az erre illetékes, extrém időjárást előrejelző szolgálatok már január első napjaiban egyre súlyosbodó potenciális tűzvészhelyzetről számoltak be – első helyen említve Los Angeles és Ventura megyéket. A tüzeknek kedvező előfeltételek közül a szárazság régóta adott volt, ráadásul kellő mennyiségű gyúlékony anyagból sem volt hiány a környéken – erről zömmel a természet maga gondoskodott, habár, mint később kiderült, az emberek is jócskán hozzátették a magukét -, és itt most nem is a gazdag régiók hipotetikusan kiemelt klímahatására gondolunk.
Los Angeles lakóövezetében és annak tágabb környezetében végül január 7-én csaptak fel a lángok, de egyelőre még csupán egy-két tűzfészket sikerült azonosítani, némelyiket a lakott területek közvetlen szomszédságában, ami további kérdéseket vet fel. Egyelőre a szokásos, ilyen esetben rendre előkerülő okok (villámcsapás, a magasfeszültségű vezetékek kilengésével, érintkezésével járó károsodása az erős szél hatására, explicit gyújtogatás, felelőtlen tűzgyújtás, gyermeteg tűzijátékozás) egyike sem került gyanúba. A sokszor a károsultak (mint például Trump leendő „hollywood-i nagykövete”, Mel Gibson) által is buzgón terjesztett konteók persze nem csupán szándékosan, különböző nemtelen célok érdekében gyújtott tüzekről, de a védekezés tudatos elszabotálásáról is szólnak. A szakértők, közöttük a megszólaló klímakutatók egyértelműen a klímaváltozás e minden változásra érzékenyen reagáló régióban fokozottan érvényesülő következményeit okolják. Hozzátéve azért, hogy itt különböző, egyenként is súlyos kockázatot jelentő természeti körülmények egyedi kombinációja állt elő, ami érthetővé teheti, miként tudott kialakulni, minden korábbinál nagyobb károkat okozni és alighanem több embert sújtani, a most már két hete tomboló tűzvészrendszer.
A fő felelős az extrém csapadékos és a száraz időszakok váltakozása, mert paradox módon pusztán egy több éve tartó szárazság nem lett volna képes ennyi gyúlékony biomasszát létrehozni a települések közvetlen környékén. Elég probléma, hogy a tűzvészek kitörését megelőző 9 hónap a régió történetének legszárazabb időszaka volt, de ehhez képest az előző év eleje és általában a 2023-24-es téli, a mediterrán klímaövezetben (ahová Kalifornia érintett területei is tartoznak) szokásosan csapadékos időszak kifejezetten esős volt. Így ekkor dús vegetáció alakult ki, ami az azóta tartó szárazságban kiszikkadva kellő mennyiségű jól éghető anyagot teremtett az erdő- és bozóttüzekhez. A mostani téli esős szezon egyelőre teljesen elmaradt Dél-Kaliforniában, ami tovább segítette a gyúlékony, száraz biomassza tömegének gyarapodását – hozzátéve, hogy a környék természetes növényzete, a mediterrán, különböző fafajokkal (főleg tölgyekkel) kiegészülő sűrű, illó anyagokban gazdag bozótos (chapparal) valósággal arra termett, hogy benne iszonyatos sebességgel terjedjenek a tüzek.
Santa Ana bosszúja
A fellobbanó tüzek villámgyors terjedését elősegítette, a védekezést pedig szinte lehetetlenné tette a szokásosnál is viharosabban fújó Santa Ana szél.
Ehhez a Nevadát szinte teljes egészében, emellett Utah, Oregon és Kalifornia jelentős részét magában foglaló Nagy-medence felett rendszeresen kialakuló magas nyomású anticiklon áramlási rendszerében alakul ki. A zömmel már a folyamat elején is száraz légtömegek átsüvítenek a Sierra Nevada hegylánc szűk hágóin és eközben rendkívüli módon felgyorsulnak, az úgynevezett Venturi-effektusnak köszönhetően. A folyamat megindulásához nem árt némi nyomáskülönbség, ami gyakorta fordul elő a Nagy-medence és a Csendes-óceán kaliforniai partjai feletti alacsonyabb légnyomású régió között. A Los Angeles-i nemzetközi repülőtér és a Las Vegas között mutatkozó 9 millibar nyomáskülönbség már elég is a Santa Ana mechanizmus beindulásához. Nem is véletlen, hogy évente legalább 10, de akár 25 alkalommal is előfordul ilyen több napig, ritkán hetekig tartó időszak. Habár a tipikus ideje az ősz, illetve a kora tél, nem meglepő, hogy januárban fordul elő – annál kellemetlenebb meglepetés az idei januári Santa Ana rendkívüli ereje és szeles időszak hossza. Ráadásul a nem csak száraz, és viharos erejű, de többnyire viszonylag meleg szélről is beszélünk, ami annak köszönhető, hogy úgynevezett katabatikus, azaz a lejtőn leereszkedő szélről van szó. Ahogy a hágókon átzúduló légtömeg hirtelen leereszkedik a hegyek lejtői mentén, megnő a nyomása és hőmérséklete is, 100 méterenként 1 Celsius fokkal (ez az úgynevezett adiabatikus folyamat). A szélsebességét pedig most januárban nem csak a hágóhatás növelte meg, de az is, hogy a magasabb légköri futóáramlás pont észak-déli irányban halad a hegygerincek mentén, ami úgynevezett hegyi hullámokat generált – ezek miatt fújt még viharosabban a Santa Ana.
A viharos erejű, száraz szél pedig a kis tüzeket felerősíti és tovább terjeszti, mintegy maga előtt tolva azokat a teljes terjedelmükben égő részben légköri cellákat, amiben nem csak a szilárd éghető anyagok lángolnak, hanem a hőbomlást szenvedő szerves anyagokból felszabaduló illékony és gyúlékony vegyületek és a levegő gyúelegye is. A tűz, már csak az erős hősugárzás miatt is, a terjedés irányában folyamatosan termeli magának az utánpótlást, az égő zsarátnokokat pedig tovább hordja a szél. Ilyen óriási szélsebesség mellett nem csupán a terjedés rendkívüli üteme teszi szinte reménytelenné a tűzoltók munkáját, de a légi oltás is szinte lehetetlenné válik, hiszen nem tudnak a levegőben navigálni a helikopterek és más repülő járművek sem. A körülményekből is fakadó legszomorúbb következtetés, amit ráadásul a lezajlódott események is táplálnak, hogy
az efféle tökéletes tűzvészek addig tombolnak, amíg valamennyi éghető anyagot fel nem perzseltek az útjukban.
Erre utal az is, hogy a tűzvészeket számos esetben csupán a tengerpart állította meg. És ha már itt tartunk: az óceán vizét ezúttal is csak ritka esetben használták oltásra és nem véletlenül: a víz elpárolog, viszont a só visszamarad, ami tönkreteszi a talajt, meggátolja még a növényzet felújulását is. Ráadásul rendkívül bonyolult az óceánból kiemelni, szivattyúzni a korrozív tengervizet, ezért inkább maradnak az édesvíznél.
Tűzre, vízre vigyázzatok!
Az oltás eredménytelensége miatt sokat támadták Kalifornia állam, illetve Los Angeles városának vezetőit (például Gavin Newsom kormányzót, illetve a tűzvészek fellángolásakor éppen a ghánai elnök beiktatásán tartózkodó Karen Bass Los Angeles-i polgármestert), illetve illetékeseit, szakhatóságait. Az sem veszi ki magát jól, hogy kiderült: pont a 2024-25-ös pénzügyi évre csökkentették 17,6 millió dollárral a Los Angeles-i tűzoltóság költségvetését (még ha ez csupán pár százalékot jelent is). Annyi biztosan elmondható, hogy ez a helyzet nem csupán az érintett lakosokat érte készületlenül. Biztosra vehető, hogy az egészen más célokra rendeltetett vízhálózat, benne a gyorsan, már január 8-rá kiszáradó tűzcsapok rendszere elégtelennek bizonyult ilyen méretű tűzvészek elhárításához, sőt erre alighanem a jövőben sem lesz képes. Lett volna lehetőség nagyobb mennyiségű víz kivételére is: erre szolgált volna a Santa Ynez víztározó, ami pont a tűzvészek által egyik legjobban sújtott Pacific Palisades felső részén található és potenciálisan 440 millió liter vizet tud tárolni. Milyen kár, hogy ezt hónapokkal a tűzvészek kitörése előtt (de 2024 februárjával kezdődően) ürítették ki teljesen, hogy orvosoljanak egy az oldalán található repedést! A tározót 2025 februárjában tervezték újra megnyitni – tudjuk, soha nem késő. A hibák és mulasztások nem változtatnak a tényen, hogy a tragédiát politikai kampányra használó megszólalók, véleményformálók, élükön Donald Trump most hivatalba lépő elnökkel, Elon Muskkal és társaikkal olyan vízrendezési folyamatokra hivatkoznak (például a Fox News nyomán), amelyek aligha érintették a Dél-Kaliforniában tapasztalható vízhiányt. Ilyen például az észak-kaliforniai-oregoni Klamath nevű folyó duzzasztóinak lerombolása. Trump némely nyilatkozata szerint Észak-Kalifornia bővizűbb folyóiból és víztartalékaiból juttatna Dél-Kaliforniának, ami kétségtelenül ambiciózus, kritikusai szerint viszont csak Sztálin folyók visszafordítását célzó elképzeléseihez mérhető.
Bozótharc
Az erdő- és bozóttüzek azért is lehettek olyan pusztítóak, mert a tüzek nyomán rendszeresen felújuló mediterrán örökzöld, vagy csak a szárazságban lombhullató növényzet (a már emlegetett chapparal) közé ékelődtek a terjeszkedő településrészek (mint a tűzvészben jórészt előpusztult Pacific Palisades, Malibu stb.). Az elemzők (kerülve az áldozatok hibáztatását) csak félve merik hozzátenni az okokhoz, hogy a házak többsége az előtt épült, hogy tűzvédelmi szempontból, ráadásul több lépcsőben, 1991 és 2008 között megszigorították volna az építési rendszabályokat. Így azután a gyúanyagban gazdag házak maguk is táplálták a tűzvihart: nem is véletlen, hogy a leégett települések szó szerint porrá égtek, ahol a falak sem maradtak meg. Pedig akadtak példák, hogy némely tűzbiztonságilag hatásosabb védelemmel ellátott, különleges helyzetű objektumokat, kiemelten a Getty Villa Múzeumot, meg tudták óvni a megsemmisüléstől. Nagy kérdés azonban, hogy mekkora védelmet jelent valójában a tűztől magasabb szinten védek házak hálózata a környezetünkben, ha egy ilyen erejű tűzvihar borítja be a települést. Általában véve is kérdéseket vet fel, hogy olyan területekre terjeszkednek települések, ahol a biztonságos lakhatás nem, vagy csak irgalmatlan költségekkel biztosítható, amiket a zömmel jobb módú lakosok sem akarnak megfizetni, mígnem tényleg késő lesz a bánat. És a folyamatosan romló klimatikus körülmények miatt egy idő után (némely hírek szerint mostantól) alighanem a biztosítók sem fognak fizetni a tűzkárokért.
