Ha nem zárunk le mindent két hétre, itt is az lesz, mint Olaszországban
GillyJPG.jpg

Ha nem zárunk le mindent két hétre, itt is az lesz, mint Olaszországban

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2020. április 16.

Katasztrófa

Nem elegendők a mostani korlátozások, sokkal szigorúbb intézkedésekre lenne szükség. Kijárási tilalom, tömeges tesztelés és alapjövedelem a három feltétele annak, hogy Magyarország elkerülje az emberi és társadalmi katasztrófát.

Dr. Gilly Gyula orvos, egészségpolitikai szakértővel készült interjúnkat teljes egészében a Magyar Narancs csütörtökön megjelent számában olvashatják.

Magyar Narancs: A Magyarországon eddig meghozott intézkedések mennyire alkalmasak a járvány visszaszorítására?

Gilly Gyula: Leghamarabb egy év múlva lehet védőoltás a Covid-19 ellen, és addig nagyon leegyszerűsítve három stratégiával lehet védekezni a vírus ellen.

(…)

A harmadik viszont a legradikálisabb stratégia, ami nem azt célozza, hogy időben elhúzva az ellátórendszer kapacitásán belül tartsa az esetszámot, hanem hogy teljesen állítsa le a járvány terjedését. Én ennek a híve vagyok, és ezért azt mondom, a mostaniaknál sokkal erőteljesebb intézkedésekre lenne szükség. A Magyarországon eddig bevezetett korlátozások, az iskolabezárások, a kijárási korlátozás nem rossz intézkedések, mindenképpen lassítják a vírus terjedését. De nem biztos, hogy ezek elegendők. Venni kéne egy nagy levegőt és legalább két hétre sokkal szigorúbb kijárási tilalmat bevezetni, és lezárni szinte mindent. Ez azért nagyon fontos, mert ha sikerül az emberi kontaktusokat nagyon nagy mértékben csökkenteni, akkor azzal meg lehet állítani a vírus terjedését. Vuhanban a lezárások után szinte azonnal leállt a vírus terjedése. Ilyen szigorú intézkedések hiányában viszont inkább egy olyan elnyújtott tetőzésre lehet számítani, mint ami Olaszországban történt. Ott már hetek óta érvényben volt a legszigorúbb kijárási tilalom, és még mindig meredeken nőttek az esetszámok.

Sokan azért tartanak a teljes lezárástól, mert a régi, megszokott életükhöz képest a lehető legradikálisabb intézkedésnek tartják. De ez hibás gondolkodás, mert valójában ez a legkevésbé drasztikus lépés, mert nem a tavalyi életünkhöz kell hasonlítani. A kéthetes teljes lezárásnak ugyanis nem a kéthetes enyhébb korlátozás az alternatívája, hanem a hosszú hónapokig tartó, sok-sok lezárással járó korlátozás. Ez viszont sokkal nagyobb gazdasági és még nagyobb emberi károkat okozhat.

(…)

A teljes lezárás és a tömeges tesztelés mellett a harmadik legfontosabb járványügyi intézkedés az alapjövedelem bevezetése lenne a korlátozások idejére. Évek óta folyik a politikai vita a feltétel nélküli alapjövedelemről, de a veszélyhelyzet idejére félre kellene tenni az ezzel kapcsolatos ideológiai kérdéskört. A jövedelempótlás hiányában emberek tömegei alapvető egzisztenciális kényszerhelyzetből még 39 fokos lázzal is ki fognak menni az utcára, és megpróbálják eltitkolni a tüneteiket, mert különben nem fognak tudni élelmet szerezni a családjuknak. Így is rengetegen elveszítik a megélhetésüket ezekben a hónapokban. Csak az a nagyon kevés ember tudja átvészelni ezt az időszakot, akinek van elegendő tartaléka, hiszen mivel sok minden leállt, új munkát sem könnyű találni. Az alapjövedelem viszont nem csak segít otthon tartani az embereket, de megtartja a vásárlóerejüket is. Ezzel tehát egy sokkal szigorúbb leállást át lehet vészelni anélkül, hogy a természeti csapásból súlyos emberi és társadalmi katasztrófa is válna. Nincs helye most annak, hogy ideológiai hitvitákat folytassunk a munkaalapú társadalomról és arról, hogy helyes-e munka nélkül jövedelmet adni bárkinek. Ez egy járványügyi kérdés. Nagy baj, hogy ebből politikai kérdést csinálnak. Olaszországban a helyzet túlpolitizálása is hozzájárult a tragédiához. Lombardia tartományi elnöke ellenzéki, és a kormány politikai okokból még akkor sem vette komolyan a vészjelzéseket, amikor már nagy volt a baj.

A teljes interjút a Magyar Narancs e heti számában olvashatják.

Digitális vásárlásra és előfizetésre itt van lehetőség.

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.