"Jobb lett volna, ha a 12-15 éveseket még a nyári szünet előtt beoltják"

Katasztrófa

Póta György házi gyerekorvos szerint ebben a korcsoportban lassabban érjük el az átoltottságot. Ha újra elkezdenek közösségbe járni a gyerekek, megugrik a fertőzöttek száma.

Magyar Narancs: Miért kell a felnőttek mellett a gyerekeket is oltani a koronavírus ellen?

Póta György: Az, hogy miért kell oltakozni a koronavírus ellen, jó esetben már nem szorul magyarázatra. Hogy miért kell a gyerekeket is oltani, nem csak magyarországi kérdés. Nem véletlen, hogy miután az oltóanyag-gyártók gőzerővel dolgoztak a vakcinán, hosszú hónapok elteltével elkezdtek a gyerekek oltásával is foglalkozni. Ha visszaemlékszünk, a járvány kezdetekor, tavaly márciusban nagyon úgy nézett ki, mintha egészségügyi – és nem járványügyi – szempontból a koronavírus az időseket megbetegítő vírus lenne. Kialakult akkor egy olyan közvélekedés, hogy a gyerekeket ez a betegség nem nagyon érinti. Voltak fertőzések, jelek, hogy ők is elkapták, de orvosi szempontból akkor szinte egyfajta "szóra sem érdemes" helyzet volt a gyerekek érintettsége.

Aztán először épp járványügyi okokból arra jöttek rá a szakemberek, hogy bár az lehet, hogy nem annyira betegednek meg a gyerekek, de tudjuk, hogy a vírusok közösségekben terjednek a legkönnyebben, a koronavírus is ilyen. Így minden ország azzal kezdte a komolyabb járványügyi intézkedéseket, hogy bezárta az óvodákat, iskolákat, hogy ott ne terjedjen tovább a vírus. Előbb vagy utóbb mindenki rájött arra, hogy ha a gyerekeket nem tudjuk kivenni a vírus továbbadásából, az úgynevezett transzmisszió szempontjából, akkor lényegében járványtanilag sosem fogunk a végére érni a pandémiának. Nagyon fontos, hogy a vírus terjedését meggátoljuk, mert ha szabadon terjed, akkor meg fogja találni tömegével az arra fogékony egyedeket. Ezt követően a harmadik hullám ideje alatt kiderült, hogy a brit vagy a delta mutáns a gyerekeket is egyre nagyobb számban érinti, és bizony akár hosszú vagy súlyos, akár kórházi kezelést is igénylő betegség alakulhat ki esetükben is. Hagy tegyem még hozzá, hogy gyerekorvosként azt látjuk, függetlenül attól, milyen súlyosságú volt a Covid-fertőzés, maga a betegséglefolyás,

irdatlan számban növekszik az úgynevezett poszt-Covid szindrómás esetek száma.

A saját praxisomban is előfordult több ilyen eset: fejfájás, hetekig eltartó gyengeségérzés, ami miatt például abba kellett hagynia a gyereknek a sportot, mert nem bírta. Ezeknek a gyerekeknek egyike sem volt kórházi kezelést igénylő eset, a betegség minden esetben hamar lezajlott, körülbelül egy héten belül, otthon az anyukájukkal meggyógyultak. El lehet azon gondolkodni, hogyan érinti a gyerekeket a koronavírus. De igazából nem lehet kérdés, hogy feltétlenül érdemes oltani a gyerekeket is.

 
Póta György házi gyermekorvos, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének volt elnöke

MN: Csak a Pfizerrel oltják a gyerekeket.

PGy: Hozzáférhető, az Európai Unióban jóváhagyott, megbízható dokumentációval rendelkező oltások közül egyelőre csak a Pfizernek van 12 éves kortól engedélye. Így Magyarországon is ezzel kezdtük meg ennek a korosztálynak az oltását, de a 16 év felettiek is ezt kaptak. Természetesen ugyanúgy többféle oltóanyaggal lehet majd oltani a gyerekeket is, ha az engedélyezés megtörténik.

MN: Csak a klinikai vizsgálatoktól függ, mikor, melyik korcsoportot lehet adott oltóanyaggal oltani?

PGy: Igen, ez ilyen egyszerű. Nem vagyok oltóanyag-szakértő, de az elveket ismerem, orvosi pályafutásom során folyamatosan foglalkozom oltóanyagokkal, a koronavírus elleni is olyan, mint a többi, csak másra jó. Ez esetben fordított helyzet állt elő, hisz’ azok az oltóanyagok, amikkel például régóta a kisbabákat oltjuk, eleve gyerekekre lettek fejlesztve. Ebben az esetben kikísérletezték az oltóanyagokat, felnőtt korú embereken tesztelték, és most korcsoportok szerint vizsgálják. Két dolgot kell vizsgálni egy oltóanyagnál: azt kell megnézni, hogy az adott korosztályban hatékony-e, tehát kivált-e olyan immunválaszt, amely védetté teszi a szervezetet, és azt, hogy biztonságos-e, nem okoz-e olyan mellékhatásokat, olyan szövődményeket, bajokat, problémákat, amelyek miatt olyan mértékű a rizikó a megbetegedéshez képest, hogy indokolatlan azt bevállalni. Most a 12-18 közötti korosztály oltható. Sejthető volt, hogy ennek a korcsoportnak megfelel az az oltás, ami a felnőtteknek, mivel a 12-14 éves kor fölött majdnem mindig ugyanazokat az oltóanyagokat használjuk, mint felnőtt korban. Ráadásul tudható, hogy a 12 éves kortól 15-16 éves korig terjedő időszakban a szervezet immunválasz-készsége lényegesen jobb, mint egyébként. Így az orvosszakma nem nagyon lepődött meg a lehetőségen. Az adatok szerint is nagyon jó immunválaszt mutatnak a már oltható gyerekek.

MN: A korcsoporton belül kivétel nélkül minden gyerek kaphat Pfizert?

PGy: Annyira minimális, csak nagyon speciális betegségek esetén nem lehet beadni, hogy lényegében elmondható: mindenki megkaphatja, aki oltható. Akinek nagyon egyedi, súlyos betegsége van, annak a gondozója, orvosa biztosan tudja, ha nem kaphatja meg, de akkor valószínűleg nem kaphat semmilyen más oltást sem. A hétköznapi szinten előforduló krónikus beteg gyerekek esetében pedig nemhogy nem kizáró ok, hanem inkább javallott a beadása, hiszen a gyerekekre éppúgy érvényes a kitettség, mint a felnőtteknél, hogy a Covid-fertőzés sokkal súlyosabb következményekkel járhat. A rizikócsoportokba tartozókat oltani a gyerekek körében is nagyon fontos. Esetükben nem félni kell az oltástól, hanem elsőként felvenni, hogy ne betegedjenek meg.

oltas_MTI1704_top_story_lead_top_story_lead.jpg

MN: A következő oltható korcsoport pedig a 6-12 év közöttieké lesz?

PGy: Igen, már folynak a vizsgálatok. Így logikus és korrekt, hogy az élettan figyelembevételével lépésenként tesztelik a korcsoportokat. Bár a Moderna ennek ellentmondva az egész gyerekpopulációra egyszerre kezdte el tesztelni az oltóanyagát. De nem tartanak még ott, hogy az engedélyezésre beadhassák, nem rendelkeznek még annyi bizonyító erejű vizsgálati eredménnyel, hogy az alapján kérhessék az amerikai, aztán az Európai Gyógyszerügynökség engedélyét.

MN: Hogy alakult a gyakorlatban a 16-18 évesek oltása?

PGy: Vannak általános eredmények, minden jól alakult. Számtalan egyéni, a praxisomba tartozó gyerek visszajelzését ismerem,

az oltást követően gyakorlatilag mindenkinél a már a felnőttek oltása során megismert mellékhatások jelentkeztek, ugyanúgy volt, akit egy kicsit jobban megviselt, volt, akit kevésbé.

Volt olyan szülő, aki jelezte, hogy  az oltás másnapján nagyon gyenge volt a gyereke, nem érezte jól magát, egy napra kért igazolást, hogy otthon maradhasson, de utána jobban is lett. Nem hallottam olyan visszajelzésről, ami súlyosabb mellékhatásokról szólt volna.

MN: Hány gyerek érintett ebben a korcsoportban?

PGy: Ki lehet számolni, hogy korábban, mikor ezek a gyerekek születtek, még átlagosan körülbelül 90-100 ezer gyerek jött világra évente. Vagyis a 16-18 évesek száma 180-190 ezer lehet. Úgy tudom, 50-60 százalék között van azok száma, akik regisztráltak az oltásra. Ugyanez a helyzet az eggyel fiatalabb korcsoportban: a 12-15 évesek 360-370 ezren lehetnek. Egyelőre nem tudni, közülük mennyi gyerek lesz regisztrálva, hányan kapnak oltást. Nagyon remélem, hogy ebben a korcsoportban is elérjük ezt az átoltottsági átlagot, ami nyilvánvalóan lehetne még jobb, de első körnek nem rossz.

MN: Mit gondol arról, hogy míg a 16-18 évesek beoltására volt némi úgynevezett kampány, addig a 12-15 éves korosztály esetében ilyen nincs?

PGy: A kormány előre eldöntötte, hogy az oltási kampányt épp úgy laposítja el, ahogy az oltási hajlandóság is egyre alacsonyabbnak mutatkozik. Gyakorlatilag már mindenki megkapta a koronavírus elleni oltást, aki korábban hajlandóságot mutatott a vakcinációra. Most már csak szórványosan lesznek olyanok, akik majd kérik, mert korábban különböző okokból nem kaphatták meg. De ez más országokban is így alakult: az első hónapokban majd' összetörték magukat az emberek, hogy elsőkként kaphassanak oltást, aztán szépen, fokozatosan, hol, milyen tempóban, de elérik, hogy mindenki megkaphatja, aki szeretné. Most állt elő az a helyzet, hogy állunk föltartott kézzel, hogy és akkor most mit csináljunk a többiekkel. Először nem látszott a kormányzat részéről, hogy oltatni akarnák a 12-15 éveseket, de aztán a körülmények meg a szakma egységessége mégiscsak ebbe az irányba mozdította a döntéshozókat is. Abszolút rendben van, hogy már nincs tömeges oltás, hanem csak oltópontokat tartanak fenn, tekintve, hogy nincs rá már igény.

De szerencsésebb lett volna, ha ezt a korcsoportot még kampányban oltjuk, mert megkezdődött a nyári szünet, szétszóródnak a gyerekek.

Vagy hamarabb vagy szervezetten kellett volna megejteni a beoltásukat. Személy szerint attól félek, hogy lassabban fogjuk elérni a korosztályos átoltottságot, pedig ez is nagyot lendítene a járványügyi helyzeten. Ha szórványosan lesznek beoltva a gyerekek, az csak később mutat majd eredményt. Sokadmagammal szajkózom, milyen fontos lenne, ha sikerülne augusztus végére, szeptember elejére az oltható iskolás populáció minél nagyobb részét beoltani, akiket csak lehet, hogy az iskolakezdés ne jelentsen majd újabb járványhullámot. Tavaly már bebizonyosodott, ahogy elkezdődött az iskola, tíz napra rá már az egekben volt a fertőzöttek száma, csak akkor az a hullám, ott nyár végén nem generált komoly megbetegedéseket, nagyon enyhén átment rajtunk. Most itt van ez a delta vagy indiai variáns, amely, úgy tudni, a gyerekeket is intenzívebben érinti, a körükben is agresszívebben terjed.

Ha újra elkezdenek a gyerekek közösségbe járni, megint elég lesz tíz nap, és újra nagyon sok fertőzöttet fognak regisztrálni. Ki merem jelenteni, hogy így lesz.

Beoltás bárányhimlő ellen

 MN: A felnőttek körében Magyaroszágon, de hivatalosan más országokban sem tették kötelezővé a Covid elleni védőoltást. Evidens, hogy a gyerekeknek sem lett az?

PGy: Gyerekek körében csak akkor lehetne egyáltalán elgondolkodni azon, hogy kötelezővé tegyék a koronavírus elleni oltást, ha lenne olyan vakcina, amit kifejezetten gyerekek számára fejlesztettek ki. Nincs még olyan a piacon, amelyiket csecsemőkorú vagy néhány éves gyereknek be lehetne adni, és az akár életre szóló védettséget adna. Mert akkor egyértelműen lenne értelme kötelezővé tenni, hiszen akkor fokozatosan a teljes populációt védetté tennénk. Ez egyelőre elméleti kérdés. Éppen ezért azt hiszem, a gyerekeknél és a felnőtteknél egyformán lehet csak kezelni a kötelezővé tételt. Indokolatlannak gondolnám, hogy a gyerekeknél kötelezővé tegyenek egy oltást, ami a felnőttek esetében nem az. Egyébként az, hogy mikor, melyik védőoltás lesz kötelező, jogi kérdés, a hatóság dönti el. Egyértelműen a betegség társadalmi hatása, illetve az átoltás és a betegápolás anyagi terhe, az egészségügyre gyakorolt hatása játszik szerepet a mérlegelésben.

MN: Mit tapasztal a saját praxisában, milyen az oltási hajlandóság a szülők, illetve a gyerekek részéről a gyerekek oltását illetően?

PGy: A 12-15 éves korú gyerekek körében még egyértelműen a szülő hozza meg a döntést, mert a gyerek igazából nem tud még erről dönteni: egyrészt félhet a szuritól, de félhet a betegségtől is. Azt látom, körülbelül ugyanolyan az oltási hajlandóság, mint amilyen a szülők saját oltásánál is volt. Azok, akik – egyébként indokoltan – félnek a betegségtől, megértik, miért van szükség oltásra, a gyerekeiket is féltik, és a gyerekeiket is beoltatják. Sokan bizonytalanok, kétkedők, az ellenvéleményekre vagy a negatívumokra fogékonyabbak, az ő esetükben, ha kikérik a véleményemet orvosként meggyőző érveket sorolok, miért nem kell félni a vakcinától. Az is nyilvánvalóan igaz, minél nagyobb lesz az átoltottság, az pozitívan fogja befolyásolni a bizonytalanokat. Ha mindenki azt látja a környezetében, hogy semmi extra dolog nem történt az oltás során, nem kell tartani tőle, viszont felfogta, hogy a védettség milyen előnyökkel jár, akkor a kétkedők jó része is kérni fogja majd az oltást. Meggyőződésem, hogy ez így működik.

MN: Van plusz feladata gyerekorvosként azzal, hogy népszerűsíti az oltást a praxisában, vagy kapacitálja a szülőket?

PGy: A gyerekorvosok főleg a szülőkkel vannak közvetlen kapcsolatban, a munka nagy része mindig is a prevencióról szól, a megelőzés lényegében elidegeníthetetlen része a mindennapos, minden órás tevékenységnek. Természetesen nincs olyan nap, hogy legalább 5-10 szülő ne keresne meg írásban, szóban, valamilyen módon, hogy a véleményemet kérje, kell-e, érdemes-e oltani. Amennyiben nem tegnapelőtt költöztek a praxisomba, sok éve ismerem a gyerekeket és a szülőket is, olyan is előfordul, hogy még a szülőnek is én voltam a gyerekorvosa. Vagyis nagy az ismertség, ezáltal nagy az elfogadottsága is az orvosnak és az orvos véleményének. Ez nyilvánvalóan felelősséget ró az orvosokra, de meg is könnyíti a munkát. Ez nem olyan jellegű plusz munka, ami nagy megterhelést jelentene a házi gyerekorvosoknak.

MN: Más országokban hol tart a gyerekek oltása?

PGy: Izraelben kezdték el vizsgálni először a gyerekek olthatóságát. Kanada volt az első ország, ahol hivatalosan elkezdték oltani a 18 éven aluliakat. Most már az USA-ban is oltanak, és az európai országok közül is több már vagy elkezdte úgy, mint Magyarország, vagy bejelentette, hogy rövid időn belül el fogja kezdeni, ilyen például Németország, Ausztria. Folyamatosan egyre több ország fogja oltani a gyerekeket is.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.