Megvan a főváros antigéntesztje: a beoltottak 98,9 százaléka védettnek bizonyult

  • narancs.hu
  • 2021. április 28.

Katasztrófa

 Pfizer- vagy Moderna-vakcinával beoltott több mint 1500 embert vizsgáltak. Zárt közösségben lényegében létrejött a nyájimmunitás.

Mintegy 1500 emberen, idősotthonok, valamint hajléktalanellátó intézmények lakóin és dolgozóin vizsgálta meg a főváros az oltások hatékonyságát. Az eredményt a hvg.hu publikálta. A lap szerint az elküldött eredmény kifejezetten látványos: a beoltottak 98,9 százalékánál a védettséghez elegendő lett az antitestek szintje, míg a zárt idősotthonokban lényegében létrejött a nyájimmunitás.

Az idősotthonokban 573 ellátott és 841 munkavállaló, a hajléktalanellátásban pedig 116 ember értékeit figyelték. Az 1530 ember közül 992-en kapták meg eddig az oltást, valamennyiüket Pfizer- vagy Moderna-vakcinával oltották be, vagyis csak erre a két oltóanyagra lehet következtetést levonni a vizsgálatból. Hozzátették, a vizsgálat nem reprezentatív.

A vizsgálat során az is kiderült, hogy az, aki csak átvészelte a betegséget, de nem oltották be, annak a testében néhány kivételtől eltekintve a beoltottaknál jóval kevesebb antitestje van, de már ez is elég ahhoz, ami szükséges a védettséghez.

Az antitestszint 50 AU/mL fölött jelent védettséget, a lehetséges felső érték 40 000 AU/mL.

Azoknál, akik átestek a betegségen, de még nem kaptak oltást, általában 100 és 1000 közti volt az érték. Akiket oltottak, azoknál jellemzően 1000 fölötti. Akik pedig már volt is beteg és oltást is kapott, azoknál ez a szám gyakran 20 000 fölötti volt.

Hozzátették, ez még nem jelenti önmagában azt, hogy azok, akiknek több az antitestje jobban védettek, mert a védettség nem egyenesen arányos az ellenanyagszinttel, azt az immunfolyamatban még sok más tényező is befolyásolja.

A zárt idősotthonokat tekintve az látszik, hogy a munkavállalóknál és az ellátottaknál is 93-93 százalék számít védettnek. A maradék 7-7 százalék miatt az óvintézkedéseket és a védekezést folyamatosan fenn kell tartani ugyan, de az így is kijelenthető, hogy zárt közösségben majdnem mindenkit megvéd, ha elég sok embert beoltanak. Ezt lényegébenn már lehet nyájimmunitásnak nevezni. Egyedi, kivételes esetekben viszont még előfordulhatnak megbetegedések.

A fővárosi jelentésben az is szerepel, hogy mint ismert, az nem egyelőre nem tudni még, meddig marad fenn a védettség. Az ellenanyag csökkenésének ütemét folyamatosan figyelni kell, ez alapján lehet dönteni arról, hogy kell-e majd emlékeztető oltás.

(hvg.hu)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.