Rákkeltő méreganyag ömlött a Salgó-patakba egy akkumulátorgyárak hulladékát feldolgozó telephelyről

  • narancs.hu
  • 2024. április 15.

Katasztrófa

A Greenpeace bejelentést tett a hatóságoknál.

A Greenpeace legújabb mérései szerint

rendkívül veszélyes, rákkeltő vinil-kloriddal szennyezett víz folyt ki az Éltex Kft. hulladékgazdálkodó salgótarjáni telephelyéről a Salgó-patakba

a március 15-i hosszú hétvégén – olvasható a szervezet közleményében.

Helyi lakosok jelezték a Greenpeace-nek, hogy furcsa, vöröses-sárgás lé folyt a Salgó-patakba az Éltex Kft. salgótarjáni telephelyéről. A Greenpeace szakértői a bejelentés alapján március 18-án kimentek a helyszínre, ahol mintákat vettek a patakba folyó szennyvízből. A szennyezésről és a mintavételről a zöldszervezet azonnal értesítette az illetékes hatóságokat.

Az akkreditált vizsgálat kimagasló mértékben mutatott ki az emberi egészségre rendkívül veszélyes vinil-kloridot (814 mikrogramm/köbméter), diklóreténeket (990,1 mikrogramm/köbméter), illetve az arzénkoncentráció is magasabb volt, mint a felszíni vizekre megengedett határérték (34,2 mikrogramm/köbméter).

A vinil-klorid bizonyítottan emberi rákkeltő, DNS-károsító, mutagén hatással rendelkező illékony szer, ami a PVC-gyártás alapanyaga. A szintén magas koncentrációban kimutatott cisz-Diklóretén mérgező anyag, de különösen a vízi környezetre veszélyes, ahol hosszú távú károkat tud okozni.

A Salgó-patak Salgótarján belső területén folyik össze a Tarján-patakkal. Az illékony vinik-klorid így nagy valószínűséggel a patak mentén végigmérgezhette a környék levegőjét, és az érintett élővizeket.

A Greenpeace közleménye szerint az Éltex Kft. az utóbbi években jelentősen növekedett, mára meghatározó cég az akkumulátorgyárak hulladékának a kezelésében. Többek között a gödi Samsung-gyár hulladékának kiemelt elszállítója is. A gyár területén belül több létesítményt is bérel, onnan éves szinten mintegy 16 290 tonna hulladékot gyűjthet be és kezelhet.

Már korábban is több szabálytalanságot tártak fel az Éltex Kft-vel kapcsolatban: részben ők szállítják el a hulladékot a komáromi akkumulátorgyárból. A bíróság kimondta, hogy az Átlátszó jogosan állította, hogy az Éltex mocsai telephelyén szabálytalanul tárolt 83 tonna mérgező, nehézfémtartalmú hulladékot, ráadásul ezeknek a besorolási kódját is meghamisították. Korábban Salgótarjánban 600 tonna akkumulátorhulladék megfelelő tűzvédelem nélküli tárolása miatt kapott büntetést a cég.

Az Éltex telephelyeinek száma folyamatosan nőtt az utóbbi években, ahogy az általuk átvett akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó hulladékok is. A Greenpeace információi szerint a vállalat Gödön és Kistarcsán NMP-t tartalmazó akkumulátorhulladékot is feldolgoz.

A környezetvédő szervezet most a mérési eredmények bejelentése mellett adatkérélemmel is fordult a hatóságokhoz, és értesítette a salgótarjáni önkormányzatot a szennyezésről.

Megengedhetetlen, hogy a hazai akkumulátorhulladékok jelentős részét kezelő cég telephelyéről ilyen kritikus szennyezés juthat ki, mérgezve a környezetet, súlyosan veszélyeztetve az emberi egészséget és az élővilágot.

A Greenpeace a szennyezés azonnali, részletes kivizsgálását és szigorú szankcionálását követeli a hatóságoktól. Emellett azt, hogy amennyiben továbbra is fennáll a szennyezés, akkor a hatóságok kötelezzék a céget a teljes kármentesítésre" – közölte a szervezet.

Éltex: Nem mi szennyeztünk. Greenpeace: A szennyezés az Éltex telephelyéről származik

Az Éltex Kft. a Greenpeace által nyilvánosságra hozott eset után közleményt adott ki az oldalán. Mint fogalmaz a cég,  „az elmúlt időszakban a hatóságok által jóváhagyott, az elmúlt több 100 év során felgyűlt szennyezés kármentési tevékenységét végeztük, monitoring kutakat fúrattunk és életveszélyesnek minősített épületeket bontottunk le. A telepen csak a 24 órás biztonsági őrzés céljából tartózkodik 4 fő. Március 18 – án a Katasztrófavédelmi hatóság mintavételi laborja is járt a helyszínen. A szennyezés befolyási pontja lokalizálható, a szomszéd telephelyről a volt Salak gyűjtő, osztályozó területről a csapadékvízzel mosódik a vastartalmú vegyület a Salgó – patakba. A Salgó- patak pedig végig folyik a salgótarjáni telepünkön. Cégünk nem bont, nem dolgoz fel akkumulátort, vagy akkumulátor hulladékot Salgótarjánban” – írta a társaság, hozzátéve, állításuk szerint a szennyezés határozottan nem az Éltex Kft. tevékenységének következménye.  

A közlemény szerint valótlanságok jelentek meg a társasággal kapcsolatban: a szennyezés nem a tevékenységükhöz köthető; a hivatkozott mintavétel nem akkreditált, a szennyezésről szóló cikket a megkérdezésük nélkül adták közre, „a szakmai véleményünk vagy hiteles hatósági mérések nélkül egy nem akkreditált mintavételi központ által”. Továbbá az eset helyszíne pontosan behatárolhat. 

Az Éltex közleményére nem sokkal később a Greenpeace is reagált: mint fogalmazott a civil szervezet, a szennyezés a a tapasztalataik alapján társaság telephelyéről folyt ki, a mintavételi pont az Éltex Kft.-hez tartozó területen található. Az eredeti közleményükben azt állították, hogy rákkeltő vinil-kloriddal szennyezett víz folyt ki az Éltex Kft. salgótarjáni telephelyéről, a továbbiak megállapítása hatósági felelősség. Nyilvánvalóvá tették, hogy a vinil-klorid rákkeltő, DNS-károsító, mutagén hatással rendelkező szert, ami a PVC-gyártás alapanyaga, azt nem állították, hogy akkumulátor hulladékból származna. 

„Valószínűtlennek tűnik, hogy az illékony vinil-klorid – ami nagy valószínűséggel a Salgó-patak mentén végigmérgezhette a környék levegőjét és az élővizeit – egy korábbi szennyezés kimosódásában ilyen koncentrációban lenne jelen. Ez alapján feltételezhetjük, hogy egy friss szennyezésről van szó.Az Éltex Kft. kifogásolta, hogy a mintavétel nem akkreditált volt. Mi ezt nem is állítottuk. A Greenpeace szakértői évtizedek óta nem akkreditáltan, de szigorú mintavételi protokoll szerint eljárva vesznek mintákat. Azt, mint minden esetben, már akkreditált méréssel, az Eurofins Magyarország laboratóriumában vizsgálták ki” – fogalmazott a szervezet.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.