13. Titanic Budapest Nemzetközi Filmfesztivál - Divatbemutató

  • Balázs Áron
  • 2006. április 6.

Képzőművészet

A zsűri a legjobbnak ítélt produkciónak első alkalommal adományoz dupla fenekű, vízzel töltött papírnehezékre emlékeztető díjat és elkölthetetlen pénzösszeget.
A zsűri a legjobbnak ítélt produkciónak első alkalommal adományoz dupla fenekű, vízzel töltött papírnehezékre emlékeztető díjat és elkölthetetlen pénzösszeget. A versenykategórián kívül olyan filmeket is vetítenek, amelyek alkotói a kétmilliós prémium láttán bátran nekiveselkedhetnének következő művük elkészítésének.

Sok itt a cowboy, kevernek a melegek, fogát feni a vámpír: a fesztivál fedélzetén (a szervezők állandósult fordulata) idén mindgyakran szerencsénk volt korunk legdivatosabb mozihőseihez. A Holtkomolyt elnézve például Joe Sullivan rendező biztos tudna mit kezdeni a milliós summával, még ha a filmkészítésről a magunk részéről le is beszélnénk. Vámpírtrash-komédiája ugyanis - részben a kis költségvetés miatti esetlen technikai megvalósításoknak, részben a kiöregedett pornósztárok talentumával bíró főszereplőknek hála - a szemünk előtt vérzik el. Ám mit is várnánk egy efféle filmtől? A briliáns ötlet szerint a Titty Twister franchise New York-i melegbárjának egységében akkor indul be igazán a vérszopás, mikor városi gerillák ama szent céltól vezérelve szállják meg a lokált, hogy a jelenlévőket kigyógyítsák homoszexualitásukból - végleg. Rövid mészárlás után maroknyi meleg veszi fel a harcot a vámpírokkal és a hetero világuralmi terveit dédelgető, hol Frank Langellát és Christopher Lee-t, hol pedig Lugosi Bélát utánzó vezetőjükkel. Ahogy utóbbi fogalmaz: "Soha nem iszom... gyömbért" - azaz a vér melegen az igazi!

Ugyancsak szívóágon

mozgéroz a Titokzatos bőr című - beteg lelkű felnőtteknek szánt - erkölcsi tanmese. Itt nincsenek kitikkadt vámpírok, csak nyers szívás, gyereksorsokat vágva taccsra. A kansasi városkában élő két nyolcéves gyerkőc sorsa egyetlen halloweeni este folyamán változik meg - mondhatni alapjaiban. Egyikükben már fiatalon hiányos apakép alakul ki, anyja (Elisabeth Shue - jól áll neki a viszkispohár) lába előtt térdeplő soros hódolójának szerepét félreértelmezve előbb a csendes kisváros, majd a Nagy Alma (vö. kukac) blow job istenévé tornássza fel magát. Ezalatt a település másik végén csapattársa orrvérzéstől kísérve először ájul el, s a későbbi állandó zuhanások következtében a paranormális jelenségek kutatójává, valamint testrabló-szakértővé képzi magát, talán még az igazi szerelem is megtalálná, ha nem irtózna az emberi érintéstől. A fiatalon tönkrevágott életutak másfél órás nyomozása sokkoló végkifejletbe torkollik, mikor a (kizárólag) szerkezetében a Pillangó-hatásra, tabudöngető verbális megnyilvánulásaiban Todd Solondz műveire hasonlító alkotásban kiderül, hogy a pedofil baseballedző közreműködésével miként simultak először össze a tinibőrök. Mivel a végefőcím erről nem számol be, csak remélhetjük, hogy a film készítése során a kiskorúakat alakító színészpalánták lelkivilága nem sérült komolyabban.

Konkvisztádorok helyett csapzott kutatók és vietnami exkatona, Eldorádó helyett Paititi, az elveszett város - a dolgok lényege mit sem változott Werner Herzog óta. A cél: bármi áron eljutni a kiszemelt desztinációig, a legvadabb felfedezői fantáziát kielégítő álmok beteljesüléséig. E gondolatsor jegyében kerekedik fel (kétszer is) rémálomszerű túlélőtúrájára a Tigris-király házának főhőse, Tahir Shah felfedező és apró csapata. Az Ideglelés nyomdokain a perui esőerdőben XXI. századi Aguirreként caplatva hűséges kameramanjával, továbbá az említett nyápic veteránnal és kevéssé lojális helyi kísérőivel törtet a dzsungel mélyén rejlő kincsek felé. Mire a kezdetben lelkes utaskísérőkön kitör a rettegés - nem mernek az inka varázslónő uralta hegyeken átmászni -, a naiv mozinézőben is bizonyossá válik a kétely: áldokumentumfilmmel nézett farkasszemet.

A 13. Titanic a tavalyi cannes-i fesztivál legjobb színész díjával (a forgatókönyvért is kaptak) jutalmazott, Melquiades Estrada három temetése címet viselő Tommy Lee Jones-opuszszal nyitott. A színész első rendezése

pikáns texmex

csemege. Az amerikai-mexikói határvonalon még mindig dívik a redneck életmód, a lakókocsiparkok világa gyorsan abszorbeál bárkit, aki hosszabb időre üti fel sátrát a környéken. Különösen igaz ez az amúgy sem IQ-bajnok újdonsült határőrzőre és b. nejére: majd agyonnyomja őket a kortárs vadnyugat eseménytelen, szeszbűzű tespedtsége. Az infrás csúcstechnológiával járőröző gringók (némileg ellentétben a közhiedelemmel) már annak is örülnek, ha a puskájukon működik a távcső, és szolgálati dzsipjük elsőre beindul. A határőr szerepében Barry Pepper élvezkedik, s prérifarkasnak nézve gyorsan lepuffantja Melquiades Estradát, akit illegális mexikói munkavállalóhoz illően gödörben kaparnak el. A többi őr lapít, ez arrafelé nem is bűn, a porfészkekben mégsem maradhat semmi titokban. Tommy Lee elrabolja a határok őrzőjét, és Melquiades többnapos tetemével hármasban indulnak neki a mexikói újratemetésnek. A kerettörténet csak az epikus méreteket öltő vezeklést szolgálja, a perzselő napon kereszt helyett tettének súlyos végtermékét cipelő gyilkos bűnhődéséé a főszerep. Felkínált lehetőség a változásra az ököljognak ebben az erőszakos és öntörvényű, idejétmúlt, de valami sajátos becsületkódex alapján mégis funkcionáló világában. A megváltáshoz vezető út vérrel, tequilával és humorral (betört orrú menekülő orrtörőt gyógyít, majd arcba nyom) van át(meg?)itatva. A bizarr road-movie alatt lassan különös, tisztelet alapú barátságféle alakul ki a gyilkos, a halott és a büntetés-végrehajtó között. Szegény Melquiades leginkább a flashbackekből szólna bele a dolgokba, de angolul nem beszél, így Tommy spanyolul kommunikál vele. Ha nem lenne biztos, hogy a rendező Texasban született, gondolnám, rühelli a helyet. Hát, nem turistacsalogató reklám, de elég jó film.

Mint kontextusukból - érthető okokból brutálisan - kiragadott példáink is mutatják, a Titanic továbbra is életveszélyes - viszont kétségkívül naprakész, már ami a trendeket illeti, és mindenesetre roppant szórakoztató volt.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.