Képzőművészet

Bábel hajója

Ottfelejtett szemétnek is nézhetnénk az ormótlan sárga-fekete zsinegféleségeket, azaz a padlón heverő kábelcsonkokat, amelyek a térbe belépve fogadnak. Ezek egykor a norvég szárazföldet kötötték össze az olajfúró tornyokkal.

„Úgy látszik, nem tanulunk”

Bár elsősorban jazztrombitásként gondolunk rá, jó ideje már a fényképeivel is elkápráztatja a közönségét. Hamarosan megnyílik a kiállítása a budapesti Ludwig Múzeumban. E kitüntetett alkalomból írtuk róla ezt a portrét, amelyhez maga is hozzájárult egy rövid beszélgetéssel.

„Nem a pénzért”

Válaszul a koronavírus-járvány művészeket érintő hatásaira, világszerte erőre kaptak az alapjövedelem bevezetéséről szóló kezdeményezések. Az ötlet Magyarországon sem előzmény nélküli. Mire jó és mire nem az alapjövedelem? – kérdeztük Marikovszky Andrea művésztanár, civil aktivistát.

A gombnyomogató

Járkálok a rotterdami Kunsthal hatalmas termeiben, és miközben igyekszem a kiállított műveket nézni, a figyelmemet állandóan eltéríti mindaz, amiről már előzetesen is értesültem. Tudom, milyen gyerekkora volt, hogy 1957-ben, egyéves korában az apját politikai okokból száműzték, és ő tizenhat éves koráig szegénységben és száműzetésben nőtt fel.

  • Földényi F. László
  • 2024. február 28.

„A létezés megannyi lehetősége”

Elsa Parra és Johanna Benaïnous tíz éve dolgoznak együtt. Mindketten fényképészek és modellek egyszerre, történeteik alkotói és szereplői. Képeiken különböző figurák bőrébe bújva mesélnek női sorsról, identitásról és közösségekről. Az alkotópáros egyik felével budapesti kiállításuk apropóján beszélgettünk.