Szintén első film a Mélyen az erdőben, amely a rendező bevallása szerint a francia horrort kívánja felriasztani Csipkerózsika-álmából, bár fiatal főszereplői ellenére a túlcsorduló erőszak és szexualitás, illetve stilizáltság miatt mégis inkább a valóban besorolhatatlan honfitársat, Francois Ozont juttatja eszünkbe, mint mondjuk a Sikoly-szériát vagy akár a Blair Witch Projectet. Jól illusztrált alaptézise a magában a fiatalság tényében rejtőző bűn, a degenerált arisztokrata kastélyában a Piroska és a farkassal fellépő színtársulat tagjai egy éjszaka alatt elvesztik előbb az egymásba vetett bizalmat, majd az életüket. Minden egyéb szemponttól függetlenül nem lehet eléggé csodálni a képi megvalósítás festményszerű hibátlanságát, ami egy elsőfilmesnél alighanem csak egy olyan országban lehetséges, ahol az évi százhatvan filmből minden negyedik első.
Mathieu Kassovitz a Gyűlölet című fekete-fehér gettódrámájával vált ismerté annak idején, és azóta lehetőségei is ugrásszerűen megnőttek; új akcióthrillerje, a Bíbor folyók kulcsjelenetében a női főszereplő azzal fenyegetőzik, hogy elindít egy lavinát, és mint pár perc múlva kiderül, nem minden alap nélkül. A német filmhéten nemrég bemutatott Anatómiához hasonlóan az elit egyetem itt is mint a náci ideológia fennmaradásának katalizátora jut szerephez. Az egyébként ügyes forgatókönyv ellenére a gyakorlatilag konstans dübörgő zene és a vágások miatt nehéz szabadulni az érzéstől, hogy Kassovitz ismét a kelleténél komolyabban vette magát.
- orosz -
