"Kirikout nem érdekli a gyermekkor" (Michel Ocelot rendező)

  • Orosz Ágnes
  • 2001. április 26.

Képzőművészet

Magyar Narancs: Mi fogta meg ebben a történetben annyira, hogy úgy gondolta, érdemes rá négy évet áldoznia az életéből?
Magyar Narancs: Mi fogta meg ebben a történetben annyira, hogy úgy gondolta, érdemes rá négy évet áldoznia az életéből?

Michel Ocelot: Voltaképpen bármely nép meséit olvassuk, soha nem érhet bennünket meglepetés, hiszen az alap mindig hasonló, viszont ami ebben az afrikai népmesében legelőször meghökkentett, hogy egy olyan gyerekről szól, aki az anyja hasában eldönti, hogy meg akar születni, sőt meg is kéri az anyját, hogy szülje meg, és ez a gyermek szembeszáll a rosszal. Másfelől amikor gyerekként Afrikában jártam iskolába, nagy hatással volt rám, hogy mennyire nem szégyellik a testüket. Azt hiszem, ezt a rajzfilmben sikerült visszaadni: eléggé rendhagyó módon egy születéssel kezdődik. De ez az én saját történetem, egészen attól kezdve, hogy a gyerek megkérdezi, hogy miért gonosz a boszorkány. Ez az a kérdés, amit egyik mesében sem tesznek fel.

MN: A mese végén Kirikou megmenti a falut, ő pedig hirtelen felnőtté változik, tehát elvész számára a saját gyermekkora. Ez lenne az ára a győzelmének?

MO: Nem, mivel ez egyáltalán nem áldozat a részéről. Kirikout nem érdekli a gyermekkor. Felnőtté akar válni, és kész.

MN: A boszorkány szolgái egyszerre emlékeztetnek totemekre és robotokra, de a boszorkány környezete mindenképpen elüt az egész miliőtől. A falu sorsáért a technika fejlődése a felelős?

MO: Ez gyenge pontja a munkámnak, mert egyáltalán nem állt szándékoman a robotjelleget sugallni. Úgy tűnik, mégis nagyon sok embernek ez jutott eszébe, amit sajnálok. Számomra ezek a szolgák pusztán faszobrocskák, amik a boszorkányság segítségével mozognak.

MN: Az idő uraihoz hasonlóan ez a rajzfilm is nagyrészt Budapesten készült.

MO: Igen, a Pannónia stúdióban. Ami a mennyiséget illeti, Franciaország az elsők között van a világ rajzfilmgyártásában, bár ezek jó része valójában nem is ott, hanem Kelet-Európában vagy Délkelet-Ázsiában készül. Amikor ideértem, bevallom, egy kicsit meghökkentett, hogy a televíziók eddig milyen középszerű munkát követeltek tőlük, és ezért az elején volt is némi ellenállás a mi követelményeinkkel szemben. De ha egyszer a főszereplők olyan szépek, akkor végig azoknak is kell maradniuk. Egyébként sokan azt mondták, hogy ezeket a szereplőket nem is lehet animálni, mert túl érzékiek és pontosak. Végül azért nagyjából sikerült.

Orosz Ágnes

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.