Michel Ocelot: Voltaképpen bármely nép meséit olvassuk, soha nem érhet bennünket meglepetés, hiszen az alap mindig hasonló, viszont ami ebben az afrikai népmesében legelőször meghökkentett, hogy egy olyan gyerekről szól, aki az anyja hasában eldönti, hogy meg akar születni, sőt meg is kéri az anyját, hogy szülje meg, és ez a gyermek szembeszáll a rosszal. Másfelől amikor gyerekként Afrikában jártam iskolába, nagy hatással volt rám, hogy mennyire nem szégyellik a testüket. Azt hiszem, ezt a rajzfilmben sikerült visszaadni: eléggé rendhagyó módon egy születéssel kezdődik. De ez az én saját történetem, egészen attól kezdve, hogy a gyerek megkérdezi, hogy miért gonosz a boszorkány. Ez az a kérdés, amit egyik mesében sem tesznek fel.
MN: A mese végén Kirikou megmenti a falut, ő pedig hirtelen felnőtté változik, tehát elvész számára a saját gyermekkora. Ez lenne az ára a győzelmének?
MO: Nem, mivel ez egyáltalán nem áldozat a részéről. Kirikout nem érdekli a gyermekkor. Felnőtté akar válni, és kész.
MN: A boszorkány szolgái egyszerre emlékeztetnek totemekre és robotokra, de a boszorkány környezete mindenképpen elüt az egész miliőtől. A falu sorsáért a technika fejlődése a felelős?
MO: Ez gyenge pontja a munkámnak, mert egyáltalán nem állt szándékoman a robotjelleget sugallni. Úgy tűnik, mégis nagyon sok embernek ez jutott eszébe, amit sajnálok. Számomra ezek a szolgák pusztán faszobrocskák, amik a boszorkányság segítségével mozognak.
MN: Az idő uraihoz hasonlóan ez a rajzfilm is nagyrészt Budapesten készült.
MO: Igen, a Pannónia stúdióban. Ami a mennyiséget illeti, Franciaország az elsők között van a világ rajzfilmgyártásában, bár ezek jó része valójában nem is ott, hanem Kelet-Európában vagy Délkelet-Ázsiában készül. Amikor ideértem, bevallom, egy kicsit meghökkentett, hogy a televíziók eddig milyen középszerű munkát követeltek tőlük, és ezért az elején volt is némi ellenállás a mi követelményeinkkel szemben. De ha egyszer a főszereplők olyan szépek, akkor végig azoknak is kell maradniuk. Egyébként sokan azt mondták, hogy ezeket a szereplőket nem is lehet animálni, mert túl érzékiek és pontosak. Végül azért nagyjából sikerült.
Orosz Ágnes
