Kiállítás

Az elsők

  • - jerovetz -
  • 2012. február 17.

Képzőművészet

Szerethető és szemérmes ebben a formában a bemutatkozás: az iskolai feladatok szerinti tömött felhőkbe rendezett printek elmossák a BKF fotószakjának hallgatói közti színvonalbeli különbségeket, védett fészket teremtenek a munkáknak. Ám a "technikai képek sokasága" azt is ellehetetleníti, hogy érdemben közeledjünk a művekhez, vagy alaposabban megismerjünk bárkit.
Tulajdonképpen ki is fogják a recenzens vitorlájából a szelet - ami igazán látható, az a friss tanszék "ars poeticája", ehhez lehet viszonyulni.

Már aki tud, hiszen a kiállítás kommentárja nem szúrja ki az ember szemét, és ha valaki nem követi a fotóművészeti trendeket, annak fogalma sem lehet róla, mit lát. A kiállítás az aktuális irányok kaleidoszkópjával szolgál: a képzőművészeti remake-eket, az identitások és terek összefüggéseinek vizsgálatát, vagy a technikai apparátus elemzését fedezhetjük fel, sűrű villanásokban. Semmi nosztalgikus "stílusgyakorlat", szigorúan a jelen.

A szak egyetlen elhatározással akarja hallgatóit beterelni a konceptuális, vizuáliskultúra-kutatásra reflektív, kritikus fotóművészetbe. De ez az elhatározás jelenleg még - másfél éve főiskolás fotográfusokról van szó - csak szándék, igazi tárgyi (vagy képi) eredménye nem mutatkozik a tárlaton, és ezt a résztvevők és szervezők is nyilvánvalóan érzik; ezért a tematikus, képek és alkotók szuverenitását feloldó rendezés. Mindennek a frissessége és következetessége azonban biztató - a BKF, ha válogathat hallgatói között, bizonyosan fontos szereplője lesz a magyar fotóművészetnek.

Néhány jelenlegi kiállító felbukkant a tavalyi Dunaújvárosi Fotóbiennálén is, azonban még ott is a kísérletező igyekezet volt jellemző. Eredetiséget itt sem láttam sokat, tanáraik keze nyomát inkább, de ez talán nem a hallgatók hibája: ilyen elrendezésben fotós legyen a talpán, aki a puszta személyiségét képes megjeleníteni - márpedig ez azért többeknek sikerült.

Mai Manó, nyitva január 27-ig


Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.