Autodidakta módon képezi magát, a hazai versenyeken tarol, és elindult az Európa-bajnokságon is. A taxidermia 22 éves hazai reménységével beszélgettünk.
Lengedező zacskók, suhanó fóliák, komoly megfigyelések és állítások alakítják a Ploubuter Parkot. A művész alkotta saját világ első pillantásra csak fóliák és zacskók összevisszaságának tűnhet, ám közelebb lépve költői lélekjelenségekkel szembesülünk. A műtárgyak transzformációjáról és a tájban betöltött szerepükről is beszélgettünk.
E kiállítás egyszerre foglalja össze Koronczi Endre évek óta folyó Ploubuter Park projektjét, illetve tágítja tovább új elemek bevonásával. Kezdetben azokat a „széllel bélelt” nejlonzacskókat vizsgálta, melyek leszakadva a gazdatestről (az emberről) a saját útjukat járják.
A Capa Központ friss kiállítása látszólag egy Pillangó nevű freakről szól, aki a börtönéletben ragadta meg a lehetőséget arra, hogy kiteljesítse személyiségét.
Nem valószínű, hogy a Liget Galéria az idei kiállításain csupa olyan művészt mutat be, aki majd’ tíz éve kimaradt a művészeti élet körforgásából, azaz nem volt egyéni kiállítása, és nem szerepelt csoportos tárlaton sem. (Bár ha mégis ez a koncepció, akkor érdeklődve várjuk.) A januárban megrendezett Uglár Csaba-kiállítás után ugyanis most megint olyan művészt láthatunk, aki évekre teljesen eltűnt a színről.
Ujházi hetvenes évek elején induló, közel ötvenéves pályafutása során mit sem vesztett frissességéből és humorából, és jellegzetes képi világa is megmaradt, pár nem tipikus műcsoportot (lombképek, New York-i tájképek) leszámítva.
Groteszk politikusfestményei nagy népszerűségnek örvendenek, de vannak, akik ebbéli munkásságában a dörgölőzést látják. A művész nem pihen, most épp Borkai Zsolt történetét festi, nemrégiben pedig a Tudósokkal tartott lemezbemutatót. A műtermében, festményei között beszélgettünk.