Interjú

„Nincs menekülési útvonal”

Bánki Ákos képzőművész

  • Sirbik Attila
  • 2021. február 24.

Képzőművészet

Az absztrakt festészet kereteit folyamatosan új anyagok, technikák és formák alkalmazásával igyekszik tágítani. A legújabb kiállításán két sorozatát mutatja be, amelyek bár két külön világot jelenítenek meg, a forrásuk mégis közös.

Magyar Narancs: A Barcelonában készült sorozatod központi eleme a víz, illetve a vízneműség. Mindez – főként az erőteljes színeivel – nagy váltást jelez a korábbi anyagaidhoz képest. Miért mentél Barcelonába?

Bánki Ákos: Elfogyott körülöttem a levegő itthon, úgy éreztem, hogy vákuumba kerültem. Kusza, zavaros beszédet érzékeltem magam körül, fontos volt, hogy egy időre kiszakadjak mindebből. Tíz hónapot töltöttem kint végül. Előtte fehér képeket festettem, krétával beporozott kézzel dolgoztam, hatalmas vásznakon. Ezáltal kiüresedett körülöttem minden szín, szinte elnyelt, magába szippantott ez a fehér tér. Innen kellett újrakezdenem és visszatalálnom a festészetem régi erejéhez, és Barcelonában új energiáim támadtak. Lett időm arra, hogy erőimet, valamint a körülöttem lévő világot elrendezzem magamban, és ez a figyelem az új alkotásaimban is megmutatkozik. Kicsi, sűrű és rendkívül koncentrált képeket készítettem ott, amelyeken úgy játszom a színekkel, az anyaggal, tehát magukkal az érzékekkel, mint még soha ezelőtt. Kint ki tudtam zárni a zajt, azaz a sok fölösleges információt, ami Budapesten megállíthatatlanul, kontrollálatlanul zúdul rám. Hazatérve azonban szép lassan visszarendeződtem ugyanabba az állapotba, mint amelyikből elmenekültem. Mégis: új élményekkel töltekezve új kiindulópontról tudtam folytatni az alkotást.

MN: A Budapest Art Factoryban készültek a legújabb műveid. A két anyag mintha az eltávolodásodnak és a visszatérésnek a passióját járná körül. A közös cím, a Flūmen (folyó, folyam) mit szimbolizál, megnyugvást, esetleg átmenetiséget?

BÁ: Épp ellenkezőleg. Azt jelenti, hogy nincs menekülési útvonal, a két város koordinátái nem jelölhetnek ki semmiféle nyugvópontot. A mozgás, a tapasztalás és az élmény folyamatos, az élet, akár egy folyam, hatalmas energiákkal teli áradat, amelyet olykor uralhatsz ugyan, de maga alá is tud gyűrni. És a váltás néha nagyon rövid időn belül is bekövetkezhet. A képeken ennek a viszonynak a változása követhető le.

MN: A tér mintha kísérleti terep lenne számodra.

BÁ: A kettő elválaszthatatlan. Nem véletlen, hogy a legnagyobb élményem Mark Rothko festészete, aki az anyagtól elválaszthatatlan színnel és felületekkel hozta létre vásznain a szubjektív teret. Alkotás közben én is a szubjektív tér megalkotására törekszem, amivel a befogadó felé sugározhatom a saját, belső élményeimet. A barcelonai sorozatom horizontális tagoltsága talán még párbeszédben is állhat a mester képeivel. Rothko is önmagát, az életet, a szubjektumot kereste, amíg fel nem adta ezt a lehetetlen vállalkozást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.