Interjú

„Nincs menekülési útvonal”

Bánki Ákos képzőművész

  • Sirbik Attila
  • 2021. február 24.

Képzőművészet

Az absztrakt festészet kereteit folyamatosan új anyagok, technikák és formák alkalmazásával igyekszik tágítani. A legújabb kiállításán két sorozatát mutatja be, amelyek bár két külön világot jelenítenek meg, a forrásuk mégis közös.

Magyar Narancs: A Barcelonában készült sorozatod központi eleme a víz, illetve a vízneműség. Mindez – főként az erőteljes színeivel – nagy váltást jelez a korábbi anyagaidhoz képest. Miért mentél Barcelonába?

Bánki Ákos: Elfogyott körülöttem a levegő itthon, úgy éreztem, hogy vákuumba kerültem. Kusza, zavaros beszédet érzékeltem magam körül, fontos volt, hogy egy időre kiszakadjak mindebből. Tíz hónapot töltöttem kint végül. Előtte fehér képeket festettem, krétával beporozott kézzel dolgoztam, hatalmas vásznakon. Ezáltal kiüresedett körülöttem minden szín, szinte elnyelt, magába szippantott ez a fehér tér. Innen kellett újrakezdenem és visszatalálnom a festészetem régi erejéhez, és Barcelonában új energiáim támadtak. Lett időm arra, hogy erőimet, valamint a körülöttem lévő világot elrendezzem magamban, és ez a figyelem az új alkotásaimban is megmutatkozik. Kicsi, sűrű és rendkívül koncentrált képeket készítettem ott, amelyeken úgy játszom a színekkel, az anyaggal, tehát magukkal az érzékekkel, mint még soha ezelőtt. Kint ki tudtam zárni a zajt, azaz a sok fölösleges információt, ami Budapesten megállíthatatlanul, kontrollálatlanul zúdul rám. Hazatérve azonban szép lassan visszarendeződtem ugyanabba az állapotba, mint amelyikből elmenekültem. Mégis: új élményekkel töltekezve új kiindulópontról tudtam folytatni az alkotást.

MN: A Budapest Art Factoryban készültek a legújabb műveid. A két anyag mintha az eltávolodásodnak és a visszatérésnek a passióját járná körül. A közös cím, a Flūmen (folyó, folyam) mit szimbolizál, megnyugvást, esetleg átmenetiséget?

BÁ: Épp ellenkezőleg. Azt jelenti, hogy nincs menekülési útvonal, a két város koordinátái nem jelölhetnek ki semmiféle nyugvópontot. A mozgás, a tapasztalás és az élmény folyamatos, az élet, akár egy folyam, hatalmas energiákkal teli áradat, amelyet olykor uralhatsz ugyan, de maga alá is tud gyűrni. És a váltás néha nagyon rövid időn belül is bekövetkezhet. A képeken ennek a viszonynak a változása követhető le.

MN: A tér mintha kísérleti terep lenne számodra.

BÁ: A kettő elválaszthatatlan. Nem véletlen, hogy a legnagyobb élményem Mark Rothko festészete, aki az anyagtól elválaszthatatlan színnel és felületekkel hozta létre vásznain a szubjektív teret. Alkotás közben én is a szubjektív tér megalkotására törekszem, amivel a befogadó felé sugározhatom a saját, belső élményeimet. A barcelonai sorozatom horizontális tagoltsága talán még párbeszédben is állhat a mester képeivel. Rothko is önmagát, az életet, a szubjektumot kereste, amíg fel nem adta ezt a lehetetlen vállalkozást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.