Interjú

„A Szent Ego súlya alatt”

Jagicza Patrícia képzőművész

  • Sirbik Attila
  • 2021. február 3.

Képzőművészet

Új egyéni kiállításán az identitáskeresés és a személyes történetmesélés elemei állnak a középpontban. A Blank Space cím egy olyan lélektani síkra utal, ahol az egyén új, eddig ismeretlen, személyes rétegeit fedezheti fel és értelmezheti újra emlékek, álmok, kognitív struktúrák segítségével.

Magyar Narancs: Korábbi munkáidban is központi szerepet kapott az önreflexió. Most az önelemzés aktusa személyes tárgyaid finom beállításain keresztül jelenik meg. Mi a kedvenc tárgyad?

Jagicza Patrícia: Nagyon nehéz válaszolnom, mert van egy elég erős tárgyfétisem. A kedvenc játékfigurám például egy sztegoszau­rusz. Az első használati tárgy, amit betennék a hátizsákomba, biztos, hogy egy kotyogós lenne a hozzá tartozó mini rezsóval, de fejtörést okozna, melyik kávéfőzőmet válasszam. Új szerzeményem egy márványmintás fehér kosárlabda, arra azonban csak dísztárgyként tekintek. A kedvenc eszközöm pedig mostanában a citling, iszonyatosan élvezem a használatát. Ez egy hajlékony fém kártya, az agyagból készült tárgyak felületét lehet vele tükörsimára húzni.

MN: Különféle technikákkal, anyagokkal kísérletezve járod körül az egyéni és a művészi önmeghatározás különböző aspektusait.

JP: Alapvetően hagyományos olaj-vászon táblaképeket készítek, figurális ábrázolással. Párhuzamosan több szálon futó sorozatokat fejlesztek, amelyek nem válnak el élesen egymástól, viszont az eszköztáramat és a szimbólumrendszeremet folyamatosan bővítem. Gyakran kísérletezem különböző anyagokkal, ezek a munkák kiegészítik a festményeket, és ezek közül néhányra autonóm alkotásként tekintek. Rajzoltam önarcképet hajjal szappan felületére, készítettem 3D tollal korallarcokat, de állítottam már ki nagyméretű textil installációkat is, amelyek a vedlés és az újjászületés aspektusait járják körül. Az önelemzés elengedhetetlen a számomra. A munkáimban az önmagamhoz való viszonyomat fejezem ki, így azok az önmegismerés aktuális fázisát, a dolgok jelenlegi állását tükrözik.

MN: Milyen szerepet tölt be alkotói világodban a véletlen és a hiba esztétikája?

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.