Magyar Narancs: Korábbi munkáidban is központi szerepet kapott az önreflexió. Most az önelemzés aktusa személyes tárgyaid finom beállításain keresztül jelenik meg. Mi a kedvenc tárgyad?
Jagicza Patrícia: Nagyon nehéz válaszolnom, mert van egy elég erős tárgyfétisem. A kedvenc játékfigurám például egy sztegoszaurusz. Az első használati tárgy, amit betennék a hátizsákomba, biztos, hogy egy kotyogós lenne a hozzá tartozó mini rezsóval, de fejtörést okozna, melyik kávéfőzőmet válasszam. Új szerzeményem egy márványmintás fehér kosárlabda, arra azonban csak dísztárgyként tekintek. A kedvenc eszközöm pedig mostanában a citling, iszonyatosan élvezem a használatát. Ez egy hajlékony fém kártya, az agyagból készült tárgyak felületét lehet vele tükörsimára húzni.
MN: Különféle technikákkal, anyagokkal kísérletezve járod körül az egyéni és a művészi önmeghatározás különböző aspektusait.
JP: Alapvetően hagyományos olaj-vászon táblaképeket készítek, figurális ábrázolással. Párhuzamosan több szálon futó sorozatokat fejlesztek, amelyek nem válnak el élesen egymástól, viszont az eszköztáramat és a szimbólumrendszeremet folyamatosan bővítem. Gyakran kísérletezem különböző anyagokkal, ezek a munkák kiegészítik a festményeket, és ezek közül néhányra autonóm alkotásként tekintek. Rajzoltam önarcképet hajjal szappan felületére, készítettem 3D tollal korallarcokat, de állítottam már ki nagyméretű textil installációkat is, amelyek a vedlés és az újjászületés aspektusait járják körül. Az önelemzés elengedhetetlen a számomra. A munkáimban az önmagamhoz való viszonyomat fejezem ki, így azok az önmegismerés aktuális fázisát, a dolgok jelenlegi állását tükrözik.
MN: Milyen szerepet tölt be alkotói világodban a véletlen és a hiba esztétikája?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
