Balra át, Ararát! - Magyarok Oroszhonban

  • Cz@bán György Kolbász
  • 2006. március 9.

Képzőművészet

Az orosz-magyar kulturális kapcsolatok legújabb kori bimbózását ismét volt szerencsénk...

Az orosz-magyar kulturális kapcsolatok legújabb kori bimbózását ismét volt szerencsénk

Megtapasztaltam, miért bukott meg Napóleon moszkvai prodzsektje. Az orosz tél tényleg nem annak való, aki Korzikán született. A hőmérséklet mínusz 25 körüli, és én a jeges szélre támaszkodva megpróbálom lefotózni a gyönyörűen kivilágított Vörös teret meg a GUM-ot, de annyira fázik a szemem, hogy nem sikerül. Amikor a szél egy pillanatra eláll, orra bukom. Ez nem veszélytelen. Egy orr bármikor leeshet itt télen, és még az sem biztos, hogy a tulaj észreveszi. Ezért a hatóságok arra szólítják fel a lakosságot, hogy ha az utcán lila heftis polgártársat látnak, figyelmeztessék, hogy ne nyúljon önszervéhez.

Kisvártatva delegációm a Kitajszkij Ljotcsik nevű klubba távozik. A Másfél és a Gyetyi Picasso ad itt koncertet. Az ötlet, miszerint a bejáratott és a helyi ifjúság által látogatott klubokban kell a magyar művészeket mutogatni, helyes. A mulató tele, a pincérek kicsit nyersek. Az örmény gyökerű moszkvai zenekar csak azért nem világhírű, mert messze van a centrumtól. Kemény, feszes rock, finom ízekkel fűszerezve, miket leginkább az Ararat konyakéhoz tudnék hasonlítani. A jobb összehasonlítás kedvéért más égetett italokat is kipróbálok, de végül az Ararat nyer. A gitáros pontos és dinamikus, az énekesnő elbűvölő és áthatol mindenen. A Másfél hozza a repetitív őrületet, a közönség veszi a lapot. Az este csúcspontján a két zenekar együtt muzsikál, csak a fiúk szomorúak egy kissé, mert a lányok leginkább lányokkal nyomulnak, de hát ez egy ilyen hely.

A történet előzményei 2004-re nyúlnak vissza, mikor is a 2005-ös oroszországi magyar évad nyitányaként Moszkvában fellépett

egy rakás magyar

offstream zenekar, az Anima Sound System, Grencsó István, David Yengibarjan, a Másfél, a Tequilajazzz meg a Gyetyi Picasso. Ez utóbbi ugyan nem magyar, de két tagja, egy dj és Grencsó István megalakította a Noize Orchestrát. A helyi Bad Taste Records fellelkesült, és kiadta a Tudósok formá-ció aktuális albumát (a budapesti művészvilágban közszeretetnek örvendő, bohém lelkületű drMáriás kisegyütteséről van szó); a Stereo nevű, százezres példányszámú (!) alternatív magazin pedig magyar zenei mellékletet tett közzé. S dagadj, kebel, tovább: Tóth Viktor, a legtehetségesebb ifjú magyar szaxofonos tavaly ősszel föllépett a Szaranszki Jazz fesztiválon, a Tri Kvadrata moszkvai könyvkiadó magyar könyveket ad ki Biblioteka Hungarica néven!

Mindez az Art Cont [at] ct nevű nagy ívű program részeként zajlik, amit a moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ istápol (az igazgatónővel, Kiss Ilonával lásd interjúnkat: Nyolc centivel előrébb, 2005. január 13.). A sorozat része a képzőművészet is. Most is volt egy vernisszázs, melyet esztétikus halas szendvicsek és vodka ölelésében tekinthettem meg. Az orosz-magyar-osztrák audiovizuális kiállítás a novoszibirszki Kék orrok, az Alexander Brenner & Barbara Schurcz Art System és Benczúr Emese alkotásaiból válogatott. A művek egymással, a moszkvai hóeséssel, a csodás küllemű halas szendvicsekkel és a moszkvai rádió lila orrokról szóló vészhíradásaival kombinálva szürreális, ennélfogva örökre szóló élményt szereztek az általam képezett kulturális küldöttségnek.

Azután irány Pétervár. Kint hóesés, fagy és az Aurora cirkáló, az utcákon régmúlt és legújabb korok brutális gazdagsága keveredik a többség sáros nyomorúságával. A városban a Red nevezetű klubba helyezem ki esti, soron és munkaidőn kívüli ülésemet. A klubban meglátom Szaladják István Madárszabadító című új filmjének orosz főszereplőjét és Vlagyimir Volkovot, a világ-hírű bőgőst. Lelkesedésemben olyan orosz jellegű szavak és mondatfoszlányok jönnek elő belőlem, amikről nem is tudtam, hogy megvannak még a vinyómon. És lám: itt is a Gyetyi Picasso játszik a Másféllel! Hogy én folyton beléjük botlok! (Legközelebb talán Budapesten, a MOLto Vivace sorozat keretében lesz erre alkalmam.) A két művészszel még sokáig beszélgetek. Megállapítjuk: kis lépések ezek, csekély anyagiakkal támogatva, de valahol el kell kezdeni. Nagy ország ez az Orosz-, kifelé nyitott, befelé félig zárt, vízumkényszer van a két ország között, és tele vagyunk előítéletekkel! Ezeket én még sokáig helytelenítem a klub kellemes helyiségeiben.

És amíg én e két csodás városban múlatom az időt, megjönnek a sárospataki könyvek, itt jár Putyin elnök, és a magyar kormány legott gázelosztó építésének veselkedik! Lám, beérett a vetés! A kör be tudna zárulni, csak dolgozni kell rajta!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.