Balra át, Ararát! - Magyarok Oroszhonban

  • Cz@bán György Kolbász
  • 2006. március 9.

Képzőművészet

Az orosz-magyar kulturális kapcsolatok legújabb kori bimbózását ismét volt szerencsénk...

Az orosz-magyar kulturális kapcsolatok legújabb kori bimbózását ismét volt szerencsénk

Megtapasztaltam, miért bukott meg Napóleon moszkvai prodzsektje. Az orosz tél tényleg nem annak való, aki Korzikán született. A hőmérséklet mínusz 25 körüli, és én a jeges szélre támaszkodva megpróbálom lefotózni a gyönyörűen kivilágított Vörös teret meg a GUM-ot, de annyira fázik a szemem, hogy nem sikerül. Amikor a szél egy pillanatra eláll, orra bukom. Ez nem veszélytelen. Egy orr bármikor leeshet itt télen, és még az sem biztos, hogy a tulaj észreveszi. Ezért a hatóságok arra szólítják fel a lakosságot, hogy ha az utcán lila heftis polgártársat látnak, figyelmeztessék, hogy ne nyúljon önszervéhez.

Kisvártatva delegációm a Kitajszkij Ljotcsik nevű klubba távozik. A Másfél és a Gyetyi Picasso ad itt koncertet. Az ötlet, miszerint a bejáratott és a helyi ifjúság által látogatott klubokban kell a magyar művészeket mutogatni, helyes. A mulató tele, a pincérek kicsit nyersek. Az örmény gyökerű moszkvai zenekar csak azért nem világhírű, mert messze van a centrumtól. Kemény, feszes rock, finom ízekkel fűszerezve, miket leginkább az Ararat konyakéhoz tudnék hasonlítani. A jobb összehasonlítás kedvéért más égetett italokat is kipróbálok, de végül az Ararat nyer. A gitáros pontos és dinamikus, az énekesnő elbűvölő és áthatol mindenen. A Másfél hozza a repetitív őrületet, a közönség veszi a lapot. Az este csúcspontján a két zenekar együtt muzsikál, csak a fiúk szomorúak egy kissé, mert a lányok leginkább lányokkal nyomulnak, de hát ez egy ilyen hely.

A történet előzményei 2004-re nyúlnak vissza, mikor is a 2005-ös oroszországi magyar évad nyitányaként Moszkvában fellépett

egy rakás magyar

offstream zenekar, az Anima Sound System, Grencsó István, David Yengibarjan, a Másfél, a Tequilajazzz meg a Gyetyi Picasso. Ez utóbbi ugyan nem magyar, de két tagja, egy dj és Grencsó István megalakította a Noize Orchestrát. A helyi Bad Taste Records fellelkesült, és kiadta a Tudósok formá-ció aktuális albumát (a budapesti művészvilágban közszeretetnek örvendő, bohém lelkületű drMáriás kisegyütteséről van szó); a Stereo nevű, százezres példányszámú (!) alternatív magazin pedig magyar zenei mellékletet tett közzé. S dagadj, kebel, tovább: Tóth Viktor, a legtehetségesebb ifjú magyar szaxofonos tavaly ősszel föllépett a Szaranszki Jazz fesztiválon, a Tri Kvadrata moszkvai könyvkiadó magyar könyveket ad ki Biblioteka Hungarica néven!

Mindez az Art Cont [at] ct nevű nagy ívű program részeként zajlik, amit a moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ istápol (az igazgatónővel, Kiss Ilonával lásd interjúnkat: Nyolc centivel előrébb, 2005. január 13.). A sorozat része a képzőművészet is. Most is volt egy vernisszázs, melyet esztétikus halas szendvicsek és vodka ölelésében tekinthettem meg. Az orosz-magyar-osztrák audiovizuális kiállítás a novoszibirszki Kék orrok, az Alexander Brenner & Barbara Schurcz Art System és Benczúr Emese alkotásaiból válogatott. A művek egymással, a moszkvai hóeséssel, a csodás küllemű halas szendvicsekkel és a moszkvai rádió lila orrokról szóló vészhíradásaival kombinálva szürreális, ennélfogva örökre szóló élményt szereztek az általam képezett kulturális küldöttségnek.

Azután irány Pétervár. Kint hóesés, fagy és az Aurora cirkáló, az utcákon régmúlt és legújabb korok brutális gazdagsága keveredik a többség sáros nyomorúságával. A városban a Red nevezetű klubba helyezem ki esti, soron és munkaidőn kívüli ülésemet. A klubban meglátom Szaladják István Madárszabadító című új filmjének orosz főszereplőjét és Vlagyimir Volkovot, a világ-hírű bőgőst. Lelkesedésemben olyan orosz jellegű szavak és mondatfoszlányok jönnek elő belőlem, amikről nem is tudtam, hogy megvannak még a vinyómon. És lám: itt is a Gyetyi Picasso játszik a Másféllel! Hogy én folyton beléjük botlok! (Legközelebb talán Budapesten, a MOLto Vivace sorozat keretében lesz erre alkalmam.) A két művészszel még sokáig beszélgetek. Megállapítjuk: kis lépések ezek, csekély anyagiakkal támogatva, de valahol el kell kezdeni. Nagy ország ez az Orosz-, kifelé nyitott, befelé félig zárt, vízumkényszer van a két ország között, és tele vagyunk előítéletekkel! Ezeket én még sokáig helytelenítem a klub kellemes helyiségeiben.

És amíg én e két csodás városban múlatom az időt, megjönnek a sárospataki könyvek, itt jár Putyin elnök, és a magyar kormány legott gázelosztó építésének veselkedik! Lám, beérett a vetés! A kör be tudna zárulni, csak dolgozni kell rajta!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.