Interjú

„Biztos lábakon”

Valló Berta grafikus, illusztrátor

  • Sirbik Attila
  • 2020. december 9.

Képzőművészet

Egyetlen magyarként szerepelt a német Taschen kiadó tavaly megjelent albumában, amelyben a világ száz legjelentősebb grafikusának munkáit mutatják be. A jelenleg Londonban dolgozó, mindössze 25 éves művészt inspirációkról, lehetőségekről és a munkamódszeréről is kérdeztük.

Magyar Narancs: 18 évesen költöztél Londonba.

Valló Berta: A gimnázium után mindenképpen Londonban akartam folytatni a tanulmányaimat, már kiskamaszként megcéloztam magamnak a Central Saint Martins művészeti egyetemet, ahová 2014-ben felvettek, s el is végeztem. Nagyon szeretem Budapestet, mindig is az otthonomnak fogom tekinteni, de a toxikus politikai atmoszféra és a kreatív ipar financiális bizonytalansága miatt esélyét sem látom a hazaköltözésnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.