Csohány Kálmán-műveket keresnek egy kiállításhoz

  • narancs.hu
  • 2024. november 12.

Képzőművészet

A hódmezővásárhelyi múzeum december végéig várja a tulajdonosok jelentkezését, akár anonim módon is.

Kiállítással emlékezik a száz éve született Csohány Kálmán grafikusművészre (1925–1980) a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum 2025 elején. 

Bár őriz tőle jó néhány művet az intézmény, most szeretné felkutatni a Csohány-életmű kevéssé ismert darabjait Hódmezővásárhelyről és környékéről. Grafikákat, festményeket, illusztrációkat, kerámiatárgyakat vár a múzeum, vételi szándék nélkül. Ha a tulajdonosok úgy döntenek, szívesen bemutatnák a birtokukban lévő alkotást, a műről készített digitális fotóval jelentkezhetnek a tjm [dot] titkarsag [at] gmail [dot] com e-mail címén december végéig, akár anonim módon is.

A nagyrészt könyvillusztrációiról ismert kétszeres Munkácsy-díjas Csohány Kálmán Pásztón született, 1947-ben kezdte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Hincz Gyula és Konecsni György tanítványának vallotta magát. 1980-as haláláig a budapesti Képzőművészeti Szakközépiskolában tanított. Szürrealista látásmódú grafikái, drámai tömörségű rézkarcai és nagyméretű kerámiaképei jelentős nyomot hagytak a magyar művészetben. Bár kívánságának megfelelően Pásztón temették el,  Hódmezővásárhelyhez is nagyon kötődött, diplomájának megszerzése után a városban élt. Rendszeres kiállítója volt a Vásárhelyi Őszi Tárlatoknak, eljárt az ottani művésztelepre, kerámiaterveit, az általa tervezett és festett kerámiákat a helyi Majolikagyárban égették ki. A múzeum feltételezi, hogy az itteni egykori ismerősöknél vagy a családjuknál vannak Csohány Kálmán-művek.

A címlapkép forrása a pásztói múzeum honlapja

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.