A kilenc benzintankból álló és IFA ablaktörlő motorral működő, hetvenkilós gép valójában egy fiktív, 1962-ben alapított szocialista cég, a Magyar Robotikai Vállalat egyetlen, az emberek tanítására szánt, rekonstruált és működő robotterméke – míg a masírozó vagy szalutáló gépekből egy sem maradt, a munkások ebédszüneti tornaóráiban segédkező gépember még ma is aktív.
Sokan rajonganak Isaac Asimov és Stanisław Lem regényeiért vagy a Csillagok háborújáért – de feltehetően nincs köztük olyan (Robottón kívül), akinek R2D2 figurájáról az jut eszébe, hogy ezt ő is meg tudja csinálni. Ehhez persze kellett még a paksi fizikus édesapa hatása, valamint a kisgyerekkorától szinte mindennapos fúrás, faragás, illetve az a vágy, hogy ne unalmas és hagyományos, a múzeumi térben érinthetetlenül álló szobrokat készítsen, hanem mozgó/mozgatható és néhol interaktív munkákat.
Van persze Robottónak nem szobrászi munkája is. A Néprajzkutatás (szintén 2012-ből) egy fotósorozat és installáció, amely a magyar történelem egyik fekete foltját tárja fel. Eszerint a hazánkban az 1800-as évektől itt élő iszlám közösségek asszimiláló hatása miatt egyes falvakban elterjedt, hogy a nők népviselete kiegészül kalocsai mintás burkával is. (A művész nagymamájától kölcsönvett terítőt felhasználó sorozat olyan jól sikerült, hogy egy német lap komolyan is vette.)
Robotto általában vastelepeken guberál, kivéve azt az időszakot, amikor a londoni English National Opera kivitelezőjeként dolgozott. A Temze partján talált gazból, húsdarálóból, biciklikormány-védőből, drótokból, kövekből, téglákból, törött sörösüvegekből és rugókból készültek aztán szinte percek alatt a kisméretű Ebédszüneti harcosok (2014). (Ekkor vette fel az angolul könnyen kiejthető Robotto nevet is.) Kapcsolata London után sem szakadt meg a színházi élettel; 2015-ben a győri Vaskakas Bábszínház számára készített mozgó bábokat és díszleteket. Legismertebb munkája a 2017-ben Szentendrén a HÉV-aluljáró mellé emelt hatalmas szobor, a térképpel és táskával felszerelt, szkafanderben álló Eltévedt űrhajós. A nemétől és vallási/faji hovatartozásától megfosztott, elveszett ember mögött pedig azok a háttértörténetek állnak/állhatnak, amelyeket a nézőben felidéznek.
Az Óbudai Társaskör Galériában kiállított installációnak sincs története – hacsak nem tekintjük annak Falvai Mátyás kiállításhoz írt elemző, értelmező szövegét. Maga a meghívó sem elsősorban a műre utal, hanem a szobor keletkezéstörténetére. Robotto ugyanis szinte állandóan rajzol – nem meglepő módon mindenféle robotterveket, amelyeket folyton megváltoztat és tökéletesít (egyes művek tényleges megvalósulásához akár évek is kellenek). Maga a cím, a Mesterséges evolúció így a kiállított mű fejlődésére, kis lépésekben történő tökéletesítésére is utal.
De mit is látunk a kiállításon? Egy nagyméretű, törékenynek tűnő, vékony lábakon álló (garázsajtót nyitó szerkezetből készült) gépet, amelyet karabinerek rögzítenek lazán a mennyezethez (ez nem része a műnek, csupán egyfajta védőháló, ha a masina esetleg meg- vagy összeroppan). A gép tartalmaz két szembenéző lámpát, közöttük pedig egy kolomp lóg. Szemben a szerkezettel három, lámpabúrát formázó és kis lyukakkal (szemnyílásokkal) tagolt tárgy fekszik a földön. A gép addig nem működik (azaz alszik), amíg áramot nem kap – de csak lassan ébred, mert két-három perc is eltelik, míg működésre bírja magát. Megcsendül a kolomp, és a gép lassan felemeli a világító búrákat, majd visszaereszti. Aztán megint hosszan gondolkodik, és újrakezdi a folyamatot. Ahogy a múzeumi leírókartonhoz hasonló, fenti összefoglalómból is kitűnik, bármennyire is nem android ez a robot, mégis egyfajta lélekkel rendelkező lényként tekintünk rá (én például megkértem a teremőr hölgyet, hogy kapcsolja ki, mert szemlátomást nagyon elfáradt). Talán azért, mert mozgása lassú, célja igen limitált és semmiféle hasznos (termelő, összerakó) funkciója nincs – működése nem hasonlít egy high-tech, azonnali megtérülést hozó gépéhez, annyira emberi. Nem siet, csak úgy elvan magával és a feladatával, most éppen kicsit levegőzteti a bárányokat. Nem veszélyezteti az emberi társadalom hegemóniáját, nem egy mesterséges intelligencia, amely túlnő rajtunk, csupán egy kedves és rezignált, megfáradt lény, aki mesterséges környezetben modellez egy mára már szinte alig végzett, természethez szorosan kötődő tevékenységet. Egy juhászt. Vagy a vezérkost? A műnek igencsak sok, humoros vagy magasztos olvasata lehetséges. Ezért is olyan szerethető Robotto művészete.
Óbudai Társaskör Galéria, nyitva: október 6-ig
