Ennyi hamisítvány még sosem szerepelt egy kiállításon

  • narancs.hu
  • 2017. július 21.

Képzőművészet

Több mint százezer látogató nézte meg a Modigliani-képeket, mire bezárták a kiállítást.

A genovai Palazzo Ducale Olaszország legtekintélyesebb kiállítóhelyei közé tartozik, az idei év egyik nagy dobásának a Modigliani-show-t szánták, ám az eredmény egy nehezen kiheverhető, súlyos presztízsveszteség lett.

Az artportal.hu beszámolója szerint a kiállított 30 festmény közül 21-nek megkérdőjelezhető az eredetisége.

A kiállítás még márciusban nyílt, de egy 79 éves toszkán művészettörténésznek már a februári beharangozó kampányban szereplő festmény, a Marie, a nép lánya gyanús volt. A tárlat megtekintése után végül feljelentést tett, melynek köszönhetően nyomozást indítottak. S úgy tűnik, vádjai nem voltak alaptalanok.

Modigliani a legtöbbet hamisított festők közé tartozik, ami szinte törvényszerű következménye annak, hogy egyike a legdrágábbaknak is: jelentősebb művei rendszerint több tízmillió dollárért kelnek el az aukciókon, árrekordját 2015 óta egy női aktja tartja 170,4 millió dollárral. Műveinek hamisítása ráadásul nem most, hanem már évtizedekkel ezelőtt divatba jött, többek között a világhírű magyar származású hamisító, Hory Elemér (Elmyr de Hory) keze alól is több „Modigliani” került ki.

A művészről korábban nyomtatott kiadásunkban közöltünk terjedelmes írást:

„Modigliani vagyok, festő és zsidó"

Több visszaemlékezés említi, hogy az írásom címéül választott mondattal mutatkozott be néhanapján Amedeo Modigliani. Vagy Modi, ahogy a barátai nevezték. Ha valaki egy új ismeretség kezdetén előre leszögezi, hogy zsidó, az a magyar fülnek provokatívan hangzik. Francia közegben kevésbé harapós a mondat, a Le Dome művészkávéház teraszán csikorogva elmegy.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.