Építészet

Látványrombolás

Duna-Pest Rezidenciák

  • Szentpéteri Márton
  • 2005. február 17.

Képzőművészet

A TriGránit-érdekeltségű ingatlanos cég PR-anyagaiban úgy hirdeti a Soroksári úti épületegyüttest, mint egyedülálló panorámával megáldott, különleges szolgáltatású lakóingatlant. Szó se róla, a dél-pesti Duna-part e fertályáról valóban lenyűgöző kilátás nyílik a világörökség részét képező budai folyópart épületeire s természeti csodáira.

Gond ezzel egy szál se volna, ha cserébe viszont átellenből is hasonlóan megnyerő látványt nyújtana a Millenniumi Városközpont. De épp ellenkező a helyzet, az egykori rendező pályaudvar és roncstelep helyén ugyanis ma arctalan ingatlanfejlesztői épülettömegek magasodnak-terebélyesednek, évtizedekre elcsúfítván a Petőfi híd és a Lágymányosi híd közé eső pesti Duna-partot.

Ez a látványos látványrombolás még a Corona Szállót tervező (?!) Kálvin téri rém, Csontos Csaba vulgár-posztmodern Duna Házával (1995-1997) kezdődött, aztán jött a Nemzeti ízlésmeteorja, majd a Duna-Pest Rezidenciák és a Művészetek Palotájának nevezett kultúrerőm gőgös kulisszái. A Csomay Zsófia és kollégái (CET) tervezte rezidenciák tömegei egyébként remekül oldják meg a területbeépítés feladatát, amennyiben azt puszta térkitöltésként tételezzük, illetve jelen esetben a Duna Ház párkánymagasságához és tömegéhez történő rigorózus igazodás pontos megvalósításaként. Azok számára, akik más irodák idevágó terveit is ismerik - jelesül Koris Jánosékét (Budai Építész Műhely) például -, önkéntelenül felidéződik egy korábbi Duna-part-ellenes merénylet is: Finta József esete a Hotel Intercontinentallal. Pontosabban a történet, ahogy Finta eredetileg sokkal megnyerőbb terve a befektetők bevételorientált "panorámakényszerének" köszönhetően átalakult igazi Krím félszigeti szállodává, mindörökké hátat fordítván a Belvárosnak. Nyilván cseppet sem meglepő, hogy a teljességgel jellegtelen tengerparti szállodaarculathoz párosuló épülettájolás valós motiváló erejét a Duna-Pest Rezidenciák esetében is az ún. ingatlanfejlesztők immár tehát régről ismerős panorámakényszere vezérelte.

A ház kikötői raktárépület arculatára ez azonban önmagában még nem ad kellő magyarázatot. Persze tudjuk, a ház szokás szerint itt is a tervezők szándékától eltérő módon épült fel, de vajon meddig lehet kies kis hazánkban építészként a megrendelői kényszert korholni a végtermék minőségéért? Hát nem az olvasható az építészkamara etikai-fegyelmi szabályzatában (I. fej., 3. 3), hogy az építész "személyes előnyökért nem tehet (...) szakmailag kifogásolható engedményt a megbízója részére"? Mikor lesz vége már az eredeti tőkefelhalmozás korának, mikor engedheti meg már végre egy magára valamit is adó építésziroda, hogy elutasít egy szakmailag elfogadhatatlan kompromisszumot, vállaljon is ezzel akármekkora üzleti veszteséget?!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.