Hibamátrix
Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.
Képzőművészet
Intenzív emberi találkozások lenyomatai – Mary Ellen Mark kiállítása a Mai Manó Házban
Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon a Mai Manó Házban. E válogatásban a fotográfus a nők változatos szerepeit, küzdelmeit és társadalmi pozícióit mutatja be, tudatosan kerülve a romantizálást és a szentimentalizmust.
Egymásra rajzolt képek
A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.
Suttogó szó-képek
A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.
Hallgatói aukció a Képzőn: a fiatal művészek pályakezdését és a rászoruló diákokat is támogatják
Második alkalommal rendezték meg a képzőművészeti egyetemen a jumpSTART eseménysorozatot, melynek zárásaként a halgatók alkotásaira lehet licitálni. A bemutatott művek mellett megismerhettük a kezdeményezés legfontosabb céljait.
Monokróm emlékek
Hamarosan eltelik a 21. század negyedrésze. Sejtettünk-e bármit abból 2000-ben, ami azóta következett?
Avantgárd művész volt, még mielőtt a jelző megszületett volna – William Blake és kortársai a Szépművészetiben
William Blake egész életében különcnek számított, elutasította az újkori tudáseszményt, és többnyire a látomásaira hallgatott. A maga korában jószerivel ismeretlen maradt, és még halála után is sokáig szánni való bolondként tartották nyilván.
Nem pusztán bemutat, hanem bevon – Marina Abramović Bécsben
A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. A bécsi Albertina Modern nagyszabású retrospektív tárlata nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.
Le nem zárt akták
A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.
Bálványok és árnyékok
Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.
Ez a kiállítás egyfajta kalandtúra a képzőművészet iránt érdeklődők számára
G. Horváth Boglárka: Majdnem összes – Ember Embernek Embere című tárlatán 34 mű szerepel: portrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól.
Közös térben, külön utakon
A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.