Fiatal magyar művész hackelte meg a Chekpoint Charlie-t

  • Urfi Péter
  • 2017. június 15.

Képzőművészet

Most aztán jól leleplezzük a Németországban nagy médiavisszhangot kiváltó akció elkövetőjét.

Miután Obama elnök még januárban megkegyelmezett neki, május 17-én szabadon engedték Chelsea Manninget, aki az amerikai hadsereg munkatársaként 700 ezer oldalnyi titkos dokumentumot, továbbá videók sokaságát juttatta el a WikiLeakshez. Ezek között voltak az iraki és az afganisztáni háborúról szóló titkos iratok, a guantánamói fogolytáborról szóló feljegyzések, Irakban és Afganisztánban végrehajtott katonai akciókat mutató videók. Hét évet töltött börtönben, és közben férfiból nővé operáltatta magát.

Manning

Manning

Fotó: Instagram

Szabadulásának előestéjén titokzatos valakik Manning fotójával takarták le a híres turistalátványosság, a Checkpoint Charlie ikonikus fotóját, amelyen egy amerikai katona képe látható. A Berlin amerikai és szovjet szektorát összekötő egykori határátkelőnél látható installáció amúgy Frank Thiel alkotása. Az akció elég nagy visszhangot keltett Németországban. Miután a dpa hírügynökség cikket írt róla, a hír megjelent a legolvasottabb német lapokban, sok egyéb mellett a Bild, a Süddeutsche Zeitung, a Focus, a Morgenpost és a Welt oldalain, de a kép eljutott a vezető norvég napilapba, a Dagbladetbe, sőt egy brazil portálra is, ahol egyenesen azt írták, hogy azért jó Berlinben élni, mert ilyen dolgok történhetnek. A világ egyik legnagyobb fotóügynöksége, az EPA képét még az MTI is lehozta a Fotótárában, a dpa cikkében pedig megszólal az emlékhelyért felelős múzeumigazgató is, de se ő, se más nem tudta, ki az akció szerzője, vagy hogy miért történt, ami történt.

false

 

Fotó: MTI/EPA

A megoldás az, hogy a szerző Eörtzen Nagy Gergely, aki nemrég végzett a Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán, és aki három segítőjével – Demeter Dáviddal, Kovács Kristóffal és Wahorn Matzaával – együttműködve húzta fel Manning fotóját az éj leple alatt. Az akció a Hackpoint Chelsea címet kapta – lásd Eörtzen honlapját.

Mivel ritkán kap magyar művészeti alkotás ilyen médiafigyelmet külföldön, és mivel – disclaimer következik – Eörtzen régi ismerősöm a pesti éjszakából, ezért gyorsan ráírtam, és cseten csináltunk egy villáminterjút arról, hogy miért csinálta ezt.

magyarnarancs.hu: Miért csináltad ezt?

Eörtzen Nagy Gergely: Egy feloldhatatlannak tűnő ellentmondás gyötört a bebörtönzése óta. Rendkívüli tettnek érzetem a szivárogtatást: a katonai, autoriter rendszer megtagadását a közjó érdekében. A dokumentumok, amiket nyilvánosságra hozott, elsősorban nekem, nekünk fontosak. Látni a civileket, gyerekeket, vagy éppen a Reuters munkatársait „baráti tűzben” meghalni egy „felszabadítónak” nevezett vérengzésben – ennek át kell rajzolnia a háborúról, a katonaságról, de leginkább a nyugati világ erkölcsi magasabbrendűségéről alkotott képünket. Ehhez képest 35 év börtönnel jutalmaztak egy 25 éves fiatalt – aki mindössze két héttel idősebb nálam. Hátborzongató volt.

magyarnarancs.hu: De mi volt a feloldhatatlan ellentmondás?

ENG: Én ezzel egy időben valahol Budapest belvárosában próbáltam egy fröccsre valót összeszedni. Teljes, lusta szabadságban. Nem értettem, hogy történhet meg egy ilyen mértékű jó cselekedet ennyire durva megtorlása.

Eörtzen Nagy Gergely: secret patriot

Eörtzen Nagy Gergely: secret patriot

 

magyarnarancs.hu: Értem. De azt már nem pontosan, hogy jön ide a Checkpoint Charlie. Mire gondolt a művész?

ENG: 2015-ben Berlinbe költöztem. Kaptam egy biciklit, és azzal jártam a várost, elég sokszor eltekertem a Friedrichstrassén, ahol belefutottam a Checkpoint Charlie-ba. A kereszteződésben – amerre korábban a berlini fal húzódott – most egy McDonald’s van, kicsit távolabb szuvenírshopok. Frank Thiel központi emlékműve alatt pedig katonákkal, vagy legalábbis katonának öltözött modellekkel lehet fotózkodni. Igazi turistacsapda, derűs, military sziruppal meglocsolva. Tudva, hogy az aktuális közel-keleti háborúk milyen rémségekkel járnak, ez a május elseje hangulat a vak ostobaság parádéjának hat. Felfoghatatlan, hogy az élet kioltása néhány évtized vagy pár ezer kilométer távlatából hogyan válik a szórakoztatás eszközévé. Arra gondoltam, hogy a jelentés nélküli portrét valahogy „megmozgatnám”. Manning ugyanúgy amerikai katona, mint az eredetin látható Jeff Harper őrmester, viszont a története rámutat azokra az igazságtalanságokra, amelyek ezekben a fegyveres konfliktusokban rejlenek.

magyarnarancs.hu: És Manning történetének még tétje van, mert most történik, mert vitákat kavar, zavarba ejt stb. Szemben a Checkpoint Charlie vásári mutatvánnyá, nosztalgiázássá üresedő valóságával.

ENG: Pontosan. Ezzel együtt úgy képzeltem, hogy az ott szelfiző turistáknak valószínűleg fel se tűnik majd, hogy nem a Berlinben állomásozó amerikai hadsereg katonazenekarának tubásával pózolnak (hiszen Jeff Harper valóban tubás volt), hanem az igazságtalanul bebörtönzött hőssel, aki mindössze meg akarta mutatni, hogy a szabadság nevében mennyire elképesztő brutalitás történik.

magyarnarancs.hu: Rendben, de beszéljünk végre komolyabb dolgokról: hogyan sikerült felragasztani a képet olyan magasra? Ezt a kínzó kérdést több cikk felteszi.

ENG: Az akció előtti héten úgy terveztem, hogy egy teniszlabdára vagy egy puha citromra erősítek egy kötelet, amit áthajítok a 8 méter magas installáció felett, de véletlenül sem akartam kárt tenni a lightbokszban vagy a kis őrbódéban, ami mögötte áll, így egy barátom tanácsára szereztem egy minidrónt, amire horgászdamilt kötöttem. A damil végén egy erősebb kötélpár volt, ezeket áthúztuk a lightboksz felett, és innen tulajdonképpen egészen egyszerűen fel lehetett húzni a képet. Végül ugyanezekkel a kötelekkel biztosítottuk a molinót a tartóoszlopon. (Már a csetelésünk után tettek közzé egy videót az akcióról, amit itt lehet megnézni, egy részletét pedig alant.)

magyarnarancs.hu: 17-én raktátok fel, ha jól értem. Meddig maradt ott?

ENG: Szerdán hajnalban helyeztük ki, igen. Másnap jöttem vissza Dublinba, akkor még fent volt. Péntek reggel még láttam friss képet róla, azóta viszont nem. Persze, ez már így is jóval több, mint amit remélhettem.

magyarnarancs.hu: A falmúzeum igazgatója odahívta a legnagyobb német hírügynökséget, hogy lefotózzák, szóval gondolom nem lehetett nagyon ellenére a dolog.

ENG: Igen, az ő segítsége rengeteget lendített a németországi médiavisszhangon. De általában is sok pozitív visszajelzés érkezett. Régi a vita a Checkpoint Charlie jelenlegi állapotáról, a közös emlékezés effajta módjáról, ezért is gondoltam, hogy veszélytelenül hozzá lehetett nyúlni az emlékműhöz. Az akció nem támadás, hanem egy javaslat volt, amit ennek megfelelően fogadtak.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.