Fiatal magyar művész hackelte meg a Chekpoint Charlie-t

  • Urfi Péter
  • 2017. június 15.

Képzőművészet

Most aztán jól leleplezzük a Németországban nagy médiavisszhangot kiváltó akció elkövetőjét.

Miután Obama elnök még januárban megkegyelmezett neki, május 17-én szabadon engedték Chelsea Manninget, aki az amerikai hadsereg munkatársaként 700 ezer oldalnyi titkos dokumentumot, továbbá videók sokaságát juttatta el a WikiLeakshez. Ezek között voltak az iraki és az afganisztáni háborúról szóló titkos iratok, a guantánamói fogolytáborról szóló feljegyzések, Irakban és Afganisztánban végrehajtott katonai akciókat mutató videók. Hét évet töltött börtönben, és közben férfiból nővé operáltatta magát.

Manning

Manning

Fotó: Instagram

Szabadulásának előestéjén titokzatos valakik Manning fotójával takarták le a híres turistalátványosság, a Checkpoint Charlie ikonikus fotóját, amelyen egy amerikai katona képe látható. A Berlin amerikai és szovjet szektorát összekötő egykori határátkelőnél látható installáció amúgy Frank Thiel alkotása. Az akció elég nagy visszhangot keltett Németországban. Miután a dpa hírügynökség cikket írt róla, a hír megjelent a legolvasottabb német lapokban, sok egyéb mellett a Bild, a Süddeutsche Zeitung, a Focus, a Morgenpost és a Welt oldalain, de a kép eljutott a vezető norvég napilapba, a Dagbladetbe, sőt egy brazil portálra is, ahol egyenesen azt írták, hogy azért jó Berlinben élni, mert ilyen dolgok történhetnek. A világ egyik legnagyobb fotóügynöksége, az EPA képét még az MTI is lehozta a Fotótárában, a dpa cikkében pedig megszólal az emlékhelyért felelős múzeumigazgató is, de se ő, se más nem tudta, ki az akció szerzője, vagy hogy miért történt, ami történt.

false

 

Fotó: MTI/EPA

A megoldás az, hogy a szerző Eörtzen Nagy Gergely, aki nemrég végzett a Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán, és aki három segítőjével – Demeter Dáviddal, Kovács Kristóffal és Wahorn Matzaával – együttműködve húzta fel Manning fotóját az éj leple alatt. Az akció a Hackpoint Chelsea címet kapta – lásd Eörtzen honlapját.

Mivel ritkán kap magyar művészeti alkotás ilyen médiafigyelmet külföldön, és mivel – disclaimer következik – Eörtzen régi ismerősöm a pesti éjszakából, ezért gyorsan ráírtam, és cseten csináltunk egy villáminterjút arról, hogy miért csinálta ezt.

magyarnarancs.hu: Miért csináltad ezt?

Eörtzen Nagy Gergely: Egy feloldhatatlannak tűnő ellentmondás gyötört a bebörtönzése óta. Rendkívüli tettnek érzetem a szivárogtatást: a katonai, autoriter rendszer megtagadását a közjó érdekében. A dokumentumok, amiket nyilvánosságra hozott, elsősorban nekem, nekünk fontosak. Látni a civileket, gyerekeket, vagy éppen a Reuters munkatársait „baráti tűzben” meghalni egy „felszabadítónak” nevezett vérengzésben – ennek át kell rajzolnia a háborúról, a katonaságról, de leginkább a nyugati világ erkölcsi magasabbrendűségéről alkotott képünket. Ehhez képest 35 év börtönnel jutalmaztak egy 25 éves fiatalt – aki mindössze két héttel idősebb nálam. Hátborzongató volt.

magyarnarancs.hu: De mi volt a feloldhatatlan ellentmondás?

ENG: Én ezzel egy időben valahol Budapest belvárosában próbáltam egy fröccsre valót összeszedni. Teljes, lusta szabadságban. Nem értettem, hogy történhet meg egy ilyen mértékű jó cselekedet ennyire durva megtorlása.

Eörtzen Nagy Gergely: secret patriot

Eörtzen Nagy Gergely: secret patriot

 

magyarnarancs.hu: Értem. De azt már nem pontosan, hogy jön ide a Checkpoint Charlie. Mire gondolt a művész?

ENG: 2015-ben Berlinbe költöztem. Kaptam egy biciklit, és azzal jártam a várost, elég sokszor eltekertem a Friedrichstrassén, ahol belefutottam a Checkpoint Charlie-ba. A kereszteződésben – amerre korábban a berlini fal húzódott – most egy McDonald’s van, kicsit távolabb szuvenírshopok. Frank Thiel központi emlékműve alatt pedig katonákkal, vagy legalábbis katonának öltözött modellekkel lehet fotózkodni. Igazi turistacsapda, derűs, military sziruppal meglocsolva. Tudva, hogy az aktuális közel-keleti háborúk milyen rémségekkel járnak, ez a május elseje hangulat a vak ostobaság parádéjának hat. Felfoghatatlan, hogy az élet kioltása néhány évtized vagy pár ezer kilométer távlatából hogyan válik a szórakoztatás eszközévé. Arra gondoltam, hogy a jelentés nélküli portrét valahogy „megmozgatnám”. Manning ugyanúgy amerikai katona, mint az eredetin látható Jeff Harper őrmester, viszont a története rámutat azokra az igazságtalanságokra, amelyek ezekben a fegyveres konfliktusokban rejlenek.

magyarnarancs.hu: És Manning történetének még tétje van, mert most történik, mert vitákat kavar, zavarba ejt stb. Szemben a Checkpoint Charlie vásári mutatvánnyá, nosztalgiázássá üresedő valóságával.

ENG: Pontosan. Ezzel együtt úgy képzeltem, hogy az ott szelfiző turistáknak valószínűleg fel se tűnik majd, hogy nem a Berlinben állomásozó amerikai hadsereg katonazenekarának tubásával pózolnak (hiszen Jeff Harper valóban tubás volt), hanem az igazságtalanul bebörtönzött hőssel, aki mindössze meg akarta mutatni, hogy a szabadság nevében mennyire elképesztő brutalitás történik.

magyarnarancs.hu: Rendben, de beszéljünk végre komolyabb dolgokról: hogyan sikerült felragasztani a képet olyan magasra? Ezt a kínzó kérdést több cikk felteszi.

ENG: Az akció előtti héten úgy terveztem, hogy egy teniszlabdára vagy egy puha citromra erősítek egy kötelet, amit áthajítok a 8 méter magas installáció felett, de véletlenül sem akartam kárt tenni a lightbokszban vagy a kis őrbódéban, ami mögötte áll, így egy barátom tanácsára szereztem egy minidrónt, amire horgászdamilt kötöttem. A damil végén egy erősebb kötélpár volt, ezeket áthúztuk a lightboksz felett, és innen tulajdonképpen egészen egyszerűen fel lehetett húzni a képet. Végül ugyanezekkel a kötelekkel biztosítottuk a molinót a tartóoszlopon. (Már a csetelésünk után tettek közzé egy videót az akcióról, amit itt lehet megnézni, egy részletét pedig alant.)

magyarnarancs.hu: 17-én raktátok fel, ha jól értem. Meddig maradt ott?

ENG: Szerdán hajnalban helyeztük ki, igen. Másnap jöttem vissza Dublinba, akkor még fent volt. Péntek reggel még láttam friss képet róla, azóta viszont nem. Persze, ez már így is jóval több, mint amit remélhettem.

magyarnarancs.hu: A falmúzeum igazgatója odahívta a legnagyobb német hírügynökséget, hogy lefotózzák, szóval gondolom nem lehetett nagyon ellenére a dolog.

ENG: Igen, az ő segítsége rengeteget lendített a németországi médiavisszhangon. De általában is sok pozitív visszajelzés érkezett. Régi a vita a Checkpoint Charlie jelenlegi állapotáról, a közös emlékezés effajta módjáról, ezért is gondoltam, hogy veszélytelenül hozzá lehetett nyúlni az emlékműhöz. Az akció nem támadás, hanem egy javaslat volt, amit ennek megfelelően fogadtak.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.