fotó - Szolgálati időm emlékére - Przemysl,1914-1918

Képzőművészet

Van egy lengyel meg egy magyar erőd - és valaki a fényképeivel egy láthatatlan hidat húzna közöttük. Csortos Szabó Sándor kiállítása a komáromi Monostori erődben Przemysl romjait mutatja be.
Van egy lengyel meg egy magyar erõd - és valaki a fényképeivel egy láthatatlan hidat húzna közöttük. Csortos Szabó Sándor kiállítása a komáromi Monostori erõdben Przemysl romjait mutatja be. A Szolgálati idõm emlékére címû kiállítás a túlélõ, egykor tüzér dédnagyapának - és nyilvánvalóan az elsõ világháború alatt arra elesett több mint százezer embernek - állít emléket: dokumentatív igényekkel megfogalmazott magánközlemény. A kiindulópont egy régi katonai tabló 1914-bõl, a kiállító koncepciója szerint ennek díszes kerete jelképezné a folytonosságot múlt és jelen között. A lengyelországi romokról készült színes fotók, a "birodalmi keretek között" kissé archaizáló, modern technikával készült, nagyon is mai képek Európa egyik legnagyobb erõdrendszerének külsõ és belsõ tereit ábrázolják. A képeken az erõdítmény és a természet örök és folyton alakuló, változó együttese, az épített rendszer mai állapota, vagyis a múló idõ látható nyomai - a természet visszaveszi azt, ami az övé. A környezet mellett az építmény apró érdekességeit is megfigyelhetjük a téglafalon függõ installáción: mit rejthettek a zömök téglafalak, milyen volt nem is olyan régen a vécé vagy a hálóterem. Mint egy itt felejtett látlelet, száz év szó szerinti képes történelem. A pár képbõl álló fotósorozat nem mellesleg jó bemelegítés a Várak, erõdök, vitézek hadtörténeti tárlathoz és magához az erõdhöz is: elemlámpa szükséges/és ajánlott, na meg zárt cipõ. Sok a por mindenütt.

Komárom, Monostori erõd, megtekinthetõ július 17-ig

***

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.