Kiállítás

Hirdetmények

Végképp eltörölni...?

  • - kovácsy -
  • 2013. augusztus 4.

Képzőművészet

"Nem plakátkiállítás" - szögezi le az első és második ránézésre kifejezetten plakátkiállítás benyomását keltő összkép előterében álló hirdetőoszlopon (vagyis kifejezetten plakátok kihelyezésére szolgáló tárgyon) olvasható szöveg.

Analógiák felmutatásáról van szó, olyanokéról, amelyek meglétét egyre többször érezzük háborogva egyrészt a különféle hivatalos döntések, másrészt a hol útmutatásnak, hol önigazoló ideológiateremtésnek szánt kormánypárti megnyilatkozások hallatán. Ráadásul az állampárti múlt teljessége sejlik fel, ahogy egész foglalkozási, társadalmi csoportok fokozott kiszolgáltatottságának, a hivatalostól eltérő nézetek miatti állásvesztéseknek, az emiatt mélyülő félelemnek, az alkalmazkodás, a törleszkedés korábbról már ismert gyakorlatának vesszük hírét.

Jogos volna tehát az analógiák felmutatása, ha ez nem oldódna fel túl tágas általánosságokban, máskor meg épp ellenkezőleg, szűkre vett felszíni társításokban. A hivatalos ideológia, a Nenyi (a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata - az álságos és bombasztikus elnevezés önmagában is fájdalmat okoz a jó ízlésnek) és a Nehi (Nemzeti hitvallás, az Alaptörvény preambuluma) múltat eltörölni óhajtó, nagyhangúan híg állításai szolgálnak az összevetés jelenbeli oldalaként, az 1945 és 1989 közötti plakátok pedig a kiiktatni vágyott közelmúlt megjelenítésére hivatottak.

Idejében megtudjuk ugyan, hogy az utóbbiak ezúttal nem vizuális dokumentumként vannak jelen - csak hát szemlélődés közben nehéz nem ebben a minőségükben látni őket, hiszen múltidéző funkciójuk szerint mégiscsak dokumentumok. Keletkezési idejük - nyilván szándékos - elhallgatását is a dokumentumjelleg hangsúlyos háttérbe szorítása indokolja. Az viszont, hogy kortalan egyvelegben kavarognak a korai állam-(Béke-)kölcsön-hirdetések film-, politikai, életvitel-javaslatokkal (Mosd meg a gyümölcsöt!, Jöjjön Sztálinvárosba!, Borban az egészség!) előálló és például cirkuszplakátokkal, a letűnt rendszer belső mozgásainak, változásainak elmosása felé sodorja a látogatót, aki ezáltal máris tett egy lépést a múlt eltörlése, vagyis a jelen megértésének szűkítése felé.

Mintha túlfeszült volna tehát a koncepció, amely Nenyi- és Nehi-fordulatokat asszociál egykori filmcímekhez, de mélyebb kapcsolatot nem létesít - hogy is létesíthetne! - a vadonatúj, emelkedett giccs és mondjuk a fél évszázaddal ezelőtti, kalap, sportzakó vagy házicipő vásárlására buzdító plakátok között, amelyek persze kétségkívül sugallnak valami hasonló fensőbbséges magabiztosságot, bratyizni kész pöffeszkedést. A kiegészítők (egy ősrégi Orion tévén futó emblematikus, 1970-es dokumentumfilm, kivetített - alig látható - képsorok az 1949-es népköztársasági Alkotmány elfogadásáról) nem nyitnak új dimenziókat. A kiállítás fő erénye tehát, hogy negatívba fordítja a múlt vizuális felsejdítése által ébresztett nosztalgiát, ahonnan túlságosan is sima az út az egyre nyomasztóbb jelenbe.

Centrális Galéria, Bp. V., Arany J. u. 32., július 28-ig

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.