Kiállítás

Amalipe - Barátság

  • - dck -
  • 2013. augusztus 4.

Képzőművészet

A legtöbb kisgyerek imád rajzolni - hat-hét éves koromban naponta gyártottam a szebbnél-szebb ruhába öltöztetett királykisasszonyokat -, de mire kijárja az általános iskolát, képzeletét gúzsba kötik a rajzórák kötelező feladatai, a kocka, a gúla vagy a kúp élethű reprodukálása, esetleg a perspektivikus ábrázolás elsajátítása.

A Józsefvárosban a roma és nem roma közösségek közötti híd megteremtéséért dolgozó Testvérem Egyesület által indított tehetséggondozó mentorprogram olyan képzőművészeti foglalkozást kínált kilenc-tíz éves roma gyerekeknek, amelyben a különféle technikák megismerése egyetlen célt szolgált: a gyerekkori szabad szem megőrzését és fejlesztését. A művésztanárok - Csámpai Rozi, Bogdán János és Gügyi Ödön - által vezetett kisebb csoportok két "feladatot" kaptak: egyrészt, hogy készítsenek közös munkákat, másrészt, hogy ezek témája beleférjen a barátság fogalmi mezőjébe.

A Műterem kávézóban látható kiállításon az "idősebb" és az ifjabb művészek művei együtt láthatók. A tárlatból kitűnik, hogy a mesterek kézjegye egyáltalán nem befolyásolta a fiatalok munkáit, továbbá semmilyen módon sem erőltették, hogy a rajzok és festmények közelítsenek a látható valósághoz. A legérdekesebbek a Bogdán által "vezetett" csoport munkái: a nagyméretű hullámpapírra festett közös képek lendületes kompozíciói, színes, már-már szürreális világa és a térbe kiléptetett alkotás igazi csemegének számít. Nem mintha a többi gyereknek "szégyenkeznie" kellene: a szabadon engedett képzelet kedves és néhol vicces munkákat szült. Sorakoznak a szerelmes mackók, barátságos kutyák és madarak, de akad példa az ölelkező kancsókra is. Kár, hogy a szeretet és barátság képei között egyetlen királykisasszony sincs.

Műterem kávézó, Budapest VIII., Tavaszmező u. 19-21., nyitva július 20-ig

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.