Kiállítás

Amalipe - Barátság

  • - dck -
  • 2013. augusztus 4.

Képzőművészet

A legtöbb kisgyerek imád rajzolni - hat-hét éves koromban naponta gyártottam a szebbnél-szebb ruhába öltöztetett királykisasszonyokat -, de mire kijárja az általános iskolát, képzeletét gúzsba kötik a rajzórák kötelező feladatai, a kocka, a gúla vagy a kúp élethű reprodukálása, esetleg a perspektivikus ábrázolás elsajátítása.

A Józsefvárosban a roma és nem roma közösségek közötti híd megteremtéséért dolgozó Testvérem Egyesület által indított tehetséggondozó mentorprogram olyan képzőművészeti foglalkozást kínált kilenc-tíz éves roma gyerekeknek, amelyben a különféle technikák megismerése egyetlen célt szolgált: a gyerekkori szabad szem megőrzését és fejlesztését. A művésztanárok - Csámpai Rozi, Bogdán János és Gügyi Ödön - által vezetett kisebb csoportok két "feladatot" kaptak: egyrészt, hogy készítsenek közös munkákat, másrészt, hogy ezek témája beleférjen a barátság fogalmi mezőjébe.

A Műterem kávézóban látható kiállításon az "idősebb" és az ifjabb művészek művei együtt láthatók. A tárlatból kitűnik, hogy a mesterek kézjegye egyáltalán nem befolyásolta a fiatalok munkáit, továbbá semmilyen módon sem erőltették, hogy a rajzok és festmények közelítsenek a látható valósághoz. A legérdekesebbek a Bogdán által "vezetett" csoport munkái: a nagyméretű hullámpapírra festett közös képek lendületes kompozíciói, színes, már-már szürreális világa és a térbe kiléptetett alkotás igazi csemegének számít. Nem mintha a többi gyereknek "szégyenkeznie" kellene: a szabadon engedett képzelet kedves és néhol vicces munkákat szült. Sorakoznak a szerelmes mackók, barátságos kutyák és madarak, de akad példa az ölelkező kancsókra is. Kár, hogy a szeretet és barátság képei között egyetlen királykisasszony sincs.

Műterem kávézó, Budapest VIII., Tavaszmező u. 19-21., nyitva július 20-ig

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.