Képzőművészet
Onánia és holdjárás
A Trapéz Galéria két kicsiny terében látható kiállítás egyrészt illeszkedik az utóbbi időben egyre-másra nyíló, a magyar neoavantgárd művészet meghatározó alakjainak szentelt tárlatok sorába, másrészt szervesen kapcsolódik Lakner három éve ugyanitt bemutatott munkáihoz, azaz az 1968 és 1974 között keletkezett művekhez (a művész ekkor, majd negyvenéves korában emigrált Németországba).
„Magyar dizájnernek lenni olyan, mintha az ember Trabanttal indulna a Forma–1-en”
Szigeti Szilvia textildizájner, Radnóti Tamás belsőépítész, tervező. Ők az Eventuell Galéria alapítói, valamint a most már 12 éves, magyar dizájnereket bemutató madeinhungary és az 5 éves Határtalan Design kurátorai, szervezői. Szinte mindent együtt csinálnak, a rengeteg civil munkát is a hazai formatervezés jövőjéért. A Budapesti Tavaszi Fesztivál programjába integrálódott, ezúttal 11 ország tervezőit bemutató kiállításukon beszélgettünk velük. Ezt vasárnapig lehet megtekinteni a Bálnában.
„Megkaptam ezt a lepukkant helyet”
Humor, önirónia, kritikai gondolkodás és női szempontok alakítják a józsefvárosi FERi, vagyis az első feminista galeri profilját.
„Amit csak te tudsz” - Interjú Alex Webb fotográfussal
Amerikát a bevándorlók és a kultúrájuk keveredése tette sikeres és izgalmas országgá. Alex Webb-bel A fény szenvedése című kiállításán beszélgettünk.
Rendületlenül
Bár rendszerváltásra 1987 táján még csak kevesen gondoltak, de már nem tűnt elképzelhetetlennek, hogy a félmúlt elhallgatott történetei lassan elbeszélhetővé válnak. Mindez olyan, távolról elefántcsonttoronynak látszó környezetben is tapintható volt, mint az ELTE Művészettörténet Tanszéke, ahol azonban hallgatóként nem tudtuk, kibeszélhetők-e a tanári kar idősebb tagjaira nehezedő, csak legendákból sejtett-tudott múltbéli titkok. Az iparművészet tanáráról, Molnár László egykori párttitkárról mindenki elképzelhetőnek tartotta, hogy valaha Rákosi feleségét oktatta, de akkoriban már sem őt, sem a múltját nem vettük komolyan.
Örömember
A művészt nem ismerem, de pár éve egyszer találkoztunk; beszállt mellém a házunk liftjébe. Míg felfelé utaztunk, folyamatosan azon gondolkodtam, hogy megszólítom. Csupán egyetlen mondatot mondtam volna: „Örülök, hogy egy liftben utazhatunk.” Ha a gyávaságomat nem is, a belterjesnek tűnő poént remélem, hogy megértik, miután jobban rálátnak a TÓTalJOYS univerzumra.
„Mindenki hozzászokott az ingyenmunkához”
Ők közvetítik a képzőművészetet a közönség felé, és ők helyezik el a művészeket a társadalmi struktúrákban. Mikor a kurátorok középgenerációja kiteljesedett volna, jött a NER. A fiatalok már ebben a közegben szocializálódtak.
Szakadatlan véglegesség – a labirintus
Ország Lili már a hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar festészet egyik jelképes alakjává magasztosult: a bánat, a magány hercegnője, akinek arca éppúgy, mint művészete, szinte éteri, túlvilági aranyfényt kapott; misztifikálva lett: írók, költők, zenészek – s persze néhány pályatársa – a festőnő figurinájává monumentalizálták. Jó okkal, hiszen életműve a budapesti és az igazi európai iskola hagyományainak, tapasztalatainak nyomán ritka minőségben és sűrűségben összegzett esztétikai és egzisztenciális egész.
„A nosztalgia időpocsékolás” - Marina Abramović performanszművész
Tavaly novemberben ünnepelte hetvenedik születésnapját a kortárs művészet szupersztárja, akiért egy éjszakát is hajlandók sorban állni a rajongók, csak hogy mélyen a szemébe nézhessenek. Ez alkalomból egy memoárral köszöntötte fel magát, és egy 700 fős bulit csapott a Guggenheim Múzeumban. Mindeközben arra is talált időt, hogy a kérdéseinkre e-mailben válaszoljon.