magyarnarancs.hu: A madeinhungary elég ütős név. Mi az, amit ebbe bele lehet, amit bele tudtatok tenni?
Radnóti Tamás: Nekem az az érzésem néha, hogy magyar dizájnernek lenni olyan, mintha az ember Trabanttal indulna a Forma–1-en, mert annyira más a hátterünk és annyival kisebb az ipari hajlandóság a tervezők felé. Szerencsére ebből is tud jó kisülni, de nagyon megszállottnak, kitartónak kell lenni, sok szerencsés egybeesés szükségeltetik hozzá. Bár vannak jó gyárak, azért mi hátrányban vagyunk. Most, hogy nemzetközi kiállítást szervezünk, látjuk, hogy a különböző országokban melyik tervező hogy tud helyzetet teremteni magának. Sajnos általános, hogy a többi visegrádi ország és a balti államok is meglepően előnyösebb helyzetben vannak, mint mi. Nyilván a skandináv helyzet meg egy teljesen más szituáció.
| ||
Szigeti Szilvia: Engem mindez bosszant és elkeserít. Nem helytálló azt hangoztatni, hogy mi milyen jók vagyunk, miközben nem tudjuk magunkat hova tenni. Ami engem nagyon érzékenyen érint, hogy úgy érzem, már a szlovák kollégáink is leléptek minket. Ennek egyik oka például, hogy szinte nem alakul ki párbeszéd a gyártók és a tervezők között, stratégiai programok nem segítik a párbeszéd kialakulását. Az utóbbi évek tapasztalatai szerint Csehországban és Lengyelországban a gyártók versengenek a tervezőkért, és egy-egy brand kialakítása mögött már nemzetközileg elismert tervezők állnak. A mi tervezőink sajnos nagyrészt a bővített újratermelés szintjén élnek, vagyis fejlesztenek, invesztálnak, kiállítanak, vásárra járnak, és kevés a megbízásuk, ritka a hosszú távú gondolkodás velük kapcsolatban. Ehhez jön még egy komoly tőkehiány. Szomorúan tapasztaltuk azt is, hogy a nálunk kiállított külföldi tervezők Budapestről utaztak Milánóba, ahol a Salon del Mobilén, a világ egyik legjelentősebb dizájnkiállításán nemzeti standokon állítottak ki…
| ||
De hozhatjuk példaként a Łódź Design Festivalt, ugyanúgy egy házaspár kezdte, ugyanígy egy kiállítás volt és fantasztikus, hova fejlődtek. A kitartó munkájukat, a lelkesedésüket honorálták, rögtön volt mögöttük egy szándék, egy védőháló, rengeteg invesztíció, és most olyan vásárt tudtak létrehozni, amely nemzetközi szinten kapcsolja össze a tervezőket és a gyártókat. Az egy dolog, hogy a mi lelkesedésünk határtalan, de ha megnézed ezt a kiállítást, ez egy hatvanmilliós projekt, aminek a háromnegyede network munka, és ami effektíve ráfordított pénz, az elsősorban a Visegrad Fundtól jön, és csak a töredéke az itthoni, NKA-s támogatás. Külön köszönet a külképviseleteknek és a kulturális intézeteknek, akik nélkül bizony nehezen valósítottuk volna meg ezt a nagyszabású tárlatot.
| Történet Szigeti Szilvia: 2004-ben kezdtük a madeinhungaryt (MIH), a Lakástrend és Dizájn kiállítás autonóm részeként. Évente 50-100 magyar tervezőt mutattunk be a Lakástrend és az NKA támogatásával, és sok esetben a tervezők anyagi áldozatvállalásával. 2012 óta pályázunk a Visegrad Fund támogatására, ami lehetőséget adott arra, hogy meghívjunk cseh, lengyel és szlovák tervezőket. A Lakástrend kiállítás sajnos megszűnt, így 2013-tól önálló tárlat lettünk, mert úgy döntöttünk, hogy meg akarjuk tartani a kiállítás folytonosságát önálló identitásként, ami nem egyszerű feladat, hiszen 700–900 m2 alapterületre van szükségünk. Azt is elhatároztuk, hogy egy időben is hosszabb lélegzetű kiállítást rendezünk. Hosszas tanakodás után jutottunk el az Új Budapest Galéria kurátoraihoz. Mivel az Új Budapest Galéria a kortárs képzőművészet egyik legjelentősebb kiállítótere, ezért egyetértettünk abban, hogy a dizájnra is jellemző, műfaji határokat sokszor átlépő tárgyakkal együtt tárgyszimulációkat alkotó képzőművészeket is meghívunk. A kiállítás 2014-ben ezt követően kapta a Határtalan Design alcímet és a Design Hét eseménye lett. Nagy siker volt. Az Új Budapest Galéria kitűnő helyszín minden tekintetben. A 2014. évi kiállítást követően másfél év szünet következett, ennek főleg időpont-egyeztetési okai voltak. Szerencsés egybeesés volt, hogy az Új Budapest Galériában a Budapesti Tavaszi Fesztivál idejére volt éppen hely, és hogy a fesztivál örömmel fogadta kiállításunkat. Fontos, hogy mindig ernyőrendezvényhez kapcsolódjunk, mert a megfelelő PR-ra már nem telne a pályázatokból. Idén ismét a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében rendeztük meg a tárlatot. A nóvum, hogy a balti és a skandináv országok jelentősebb alkotóit is bemutatjuk. Nagyon büszkék vagyunk az általunk alapított Határtalan Design díjra, amit részben a Visegrad Fundból, részben a CIG Pannónia Biztosítók támogatásával alapítottunk. A díjat idén is neves szakmai zsűri ítélte oda három tervezőnek. Újdonság a Łódź Design Festival díja, ami kiállításrészvételt és meghívást jelent Európa egyik legjelentősebb fesztiváljára. Nagy élmény volt az idén második alkalommal megvalósult Texhibition fejlesztésünk, melynek során közel húsz textiltervező fejlesztését valósítottuk meg négy textilgyártó közreműködésével. |
magyarnarancs.hu: Kik vesznek most részt a kiállításon, milyen az idei válogatás?
RT: A kiállításon 11 országból 114 tervező vesz részt. Közel 9 hónapig válogattuk, egyeztettük a kiállítandó anyagot. A dizájn műfaj sokszínűségét akartuk bemutatni, ezért kerestünk tárgyakat az ún. low budget termékektől a prototípusokon át a kis szériás termékeken keresztül a „high tech” minőségig. Hangsúlyt kaptak az egyes országok karakterei, például a cseh üveg, a norvég gyapjú, a lett len és így tovább. Figyeltünk a generációs határtalanságra is: pályakezdő, feltörekvő tervezők mellett az idősebb generáció neves tervezőit is meghívtuk. Nagyon sok Red Dot díjas, Elle Dekor nemzetközi dizájndíjas sztár tervezőt mutatunk be. A honlapunkon egy hasznos linkcenter és kitűnő forrásanyagok találhatók a kiállítókról.
Ami fontos, hogy a kiállítás nonprofit, és tervezőket, alkotókat kommunikálunk, nem brandeket, nem cégeket. Azt látjuk, hogy Kelet-Európában a csehek is, a szlovákok is kezdenek alkalmazásba kerülni, vannak nagy cégek, gyártók, akik büszkék a dizájnereikre. A lengyel Comforti cégtől immár világhírű lengyel tervezők (Tomek Rygalik, Dorota Koziara, Krystian Kowalski) bútorait tudtuk kiállítani. Kiállít a skandinávok közül a világhírű dán Cecilie Manz, Rasmus Fenhann.
| ||
magyarnarancs.hu: Miért balti és skandináv tervezők állítottatok ki idén a V4 országok tervezőin kívül?
SZSZ: Náluk van valami olyan turbulencia most, ami a hozzánk hasonló helyzetből, a negyven év elnyomott állapotból való szabadulás, illetve a skandinávokkal való szimbiózis hihetetlen mennyiségű, világszínvonalú dizájnt eredményezett. Egyébként a kiállítással kapcsolatos jövőbéli tervünk, hogy a régiónkon kívül más régiók dizájnereit hívjuk meg, ezzel is elősegítünk egyfajta kommunikációt, megteremtjük a networking lehetőségét.
magyarnarancs.hu: Magatokat is elhelyeztétek a kiállításban. Ezt a gesztust értékelhetjük úgy, hogy más módon is otthagytátok a kézjegyeteket, mint egy festő, aki belefesti magát a képbe?
RT: Ez természetes, hiszen mindketten tervezők vagyunk. Mániám, hogy ne öncélú darabot gyártsak, hanem működő céggel együtt, annak a termékével kapcsolatosat. Az idei tárgyam egy tárolórendszer, ami iparilag előállított műanyag rekeszeket használ fel.
SZSZ: Az én perspektívám egy nagyobb rádiusz, említettem már korábban a Texhibition projektet. Különböző generációkhoz tartozó, különböző attitűdű textiltervezőket hívtam meg immár másodszor, akikkel négy gyártó együttműködésével sikerült ismét egy közel 90 darabos, nagyon magas színvonalú lakástextil-kollekciót létrehoznunk. Skandináv dizájn mániás, nyomottanyag-tervezőként nagyon fiatalos, már-már hippis transzfernyomott textilt mutatok be.
