Snoblesse Extra

Malackodástól a világhírig – Baselitz Budapesten

  • narancs.hu
  • 2017. május 4.

Képzőművészet

Nem vitás, Georg Baselitz a kortárs képzőművészet egyik legismertebb figurája. A Nemzeti Galéria nemrég megnyílt, átfogó Baselitz-tárlata a mester 80 művét mutatja be, mi pedig nemrég magát Baselitzet, malackodással és malíciával teljes pályafutását mutattuk be a Narancs oldalain.

false

Hajdu István így írt pályakezdéséről:

„A Harmadik Birodalomban leélt gyerekkor, az NDK-ban töltött kamaszévek, majd a liberális kapitalizmusban való edukálódás – írásai és képei tanúsága szerint – a soha el nem múló méreg és harag kevercsét injektálták belé.

Pályája botrányokkal kezdődött. Romantikus kívülállóként, a dada és a német expresszionizmus irodalmi és festői hagyományainak folytatójaként mutatkozott be Pandemonium című kiáltványaival, amelyeket 1962-ben Eugen Schönebeckkel írtak (ő nem sokkal később leszámolt a képzőművészettel), majd 1963-ban első önálló kiállítását obszcenitás vádjával betiltották. A Pandemonium írásai és illusztrációi egyetemes és kortárs ördöglajstromok, apokalipszisvíziók, fertelmes és röhögséges sejtelmek és tények a 20. század addig eltelt éveinek szörnyű tapasztalatairól; amint kiállításának képei is azok voltak, a nagy elődök, Emil Nolde, Georg Grosz, Otto Dix vagy Ernst Kirchner nyomdokain, némi posztdada malackodással fűszerezve.”

(…)

A Nemzeti Galéria most 80 művet mutat be nemzetközi és hazai köz-, illetve magángyűjteményekből, s néhány olyan munkát is, amely Baselitz tulajdonában van. A tárlat tengelyét a korai, még az 1960-as években készült képek és az ezek témáit, kompozícióit újra feldolgozó festmények képezik, amelyek a 2005-ben kezdett Remix című sorozatba illeszkednek.”

false

A kiállítás július 2-ig látható a Magyar Nemzeti Galériában, de csak ma délután lehetünk tanúi annak az izgalmas beszélgetésnek, melynek során Heinz Bude szociológus, Siegfried Gohr művészettörténész és Michael Müller-Verweyen, a Goethe Intézet igazgatója igyekszik megfejteni Baselitz jelentőségét, a kiállítás kurátora, Bódi Kinga segítségével.

Heinz Bude

Heinz Bude

 

Heinz Bude korunk egyik legelismertebb német szociológusa, kutatásainak középpontjában a második világháború utáni német generációk társadalmi traumái állnak. Legutóbb a Gesellschaft der Angst (A félelem társadalma, 2014) című könyvével hívta fel magára a figyelmet.

A beszélgetés 18:00 órakor kezdődik a Nemzeti Galériában. Előtte tárlatvezetés – 16:30-tól magyarul, 16:45-től németül.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.