Snoblesse Extra

Malackodástól a világhírig – Baselitz Budapesten

  • narancs.hu
  • 2017. május 4.

Képzőművészet

Nem vitás, Georg Baselitz a kortárs képzőművészet egyik legismertebb figurája. A Nemzeti Galéria nemrég megnyílt, átfogó Baselitz-tárlata a mester 80 művét mutatja be, mi pedig nemrég magát Baselitzet, malackodással és malíciával teljes pályafutását mutattuk be a Narancs oldalain.

false

Hajdu István így írt pályakezdéséről:

„A Harmadik Birodalomban leélt gyerekkor, az NDK-ban töltött kamaszévek, majd a liberális kapitalizmusban való edukálódás – írásai és képei tanúsága szerint – a soha el nem múló méreg és harag kevercsét injektálták belé.

Pályája botrányokkal kezdődött. Romantikus kívülállóként, a dada és a német expresszionizmus irodalmi és festői hagyományainak folytatójaként mutatkozott be Pandemonium című kiáltványaival, amelyeket 1962-ben Eugen Schönebeckkel írtak (ő nem sokkal később leszámolt a képzőművészettel), majd 1963-ban első önálló kiállítását obszcenitás vádjával betiltották. A Pandemonium írásai és illusztrációi egyetemes és kortárs ördöglajstromok, apokalipszisvíziók, fertelmes és röhögséges sejtelmek és tények a 20. század addig eltelt éveinek szörnyű tapasztalatairól; amint kiállításának képei is azok voltak, a nagy elődök, Emil Nolde, Georg Grosz, Otto Dix vagy Ernst Kirchner nyomdokain, némi posztdada malackodással fűszerezve.”

(…)

A Nemzeti Galéria most 80 művet mutat be nemzetközi és hazai köz-, illetve magángyűjteményekből, s néhány olyan munkát is, amely Baselitz tulajdonában van. A tárlat tengelyét a korai, még az 1960-as években készült képek és az ezek témáit, kompozícióit újra feldolgozó festmények képezik, amelyek a 2005-ben kezdett Remix című sorozatba illeszkednek.”

false

A kiállítás július 2-ig látható a Magyar Nemzeti Galériában, de csak ma délután lehetünk tanúi annak az izgalmas beszélgetésnek, melynek során Heinz Bude szociológus, Siegfried Gohr művészettörténész és Michael Müller-Verweyen, a Goethe Intézet igazgatója igyekszik megfejteni Baselitz jelentőségét, a kiállítás kurátora, Bódi Kinga segítségével.

Heinz Bude

Heinz Bude

 

Heinz Bude korunk egyik legelismertebb német szociológusa, kutatásainak középpontjában a második világháború utáni német generációk társadalmi traumái állnak. Legutóbb a Gesellschaft der Angst (A félelem társadalma, 2014) című könyvével hívta fel magára a figyelmet.

A beszélgetés 18:00 órakor kezdődik a Nemzeti Galériában. Előtte tárlatvezetés – 16:30-tól magyarul, 16:45-től németül.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.