rés a présen

A képzőművészet Magyarországon mostohagyerek

Bérczi Linda igazgató, Budapest Art Week

  • rés a présen
  • 2017. május 13.

Képzőművészet

rés a présen: Milyen rendezvény a Budapest Art Week (BAW)?

Bérczi Linda: Hatnapos rendezvénysorozat, mely a főváros képzőművészeti életét hivatott bemutatni. Öt éve visszük a Nyitott Műtermek Délutánja (NyMD) nevű programot, amely személyes találkozást tesz lehetővé képzőművészekkel – így kívánjuk közelebb hozni a kortárs műveket a látogatókhoz. Ebből továbblépve valósult meg régi álmom, a BAW. Itt a szcéna egészét egyben mutatjuk be – múzeumok, galériák és műtermek is részt vesznek a programban –, így a látogatók minden szegmensét megismerhetik a képzőművészeti világnak. Az álomból valóság Bán Teodóra és a Budapesti Tavaszi Fesztivál segítségével lett, 2016-ban lehetőséget adtak a megvalósításra. Munkánk gyümölcsöző volt, már az első BAW nagy népszerűségnek örvendett, így idén még nagyobb lendülettel foghattunk bele a szervezésbe.

rap: Mi lesz az idei rendezvényen?

BL: 2017-ben több mint 60 helyszín kapcsolódott a BAW-hoz, és több mint 80 kiállítást nézhetnek meg az érdeklődők egy karszalaggal április 18. és 23. között. A kiállításokon túl hetven programot is szerveztünk. Tárlatvezetések, múzeumi táncelőadások, galériatúrák, előadások, beszélgetések formájában kerülhet közelebb a közönség nemcsak a kortárs, de a modern művészethez. Nálunk a túrák egyben közösségi élményt is rejtenek – a vezetők nem csupán mesélnek, hanem bevonják a látogatókat, párbeszéd alakul ki. A műterem-látogatások során maguk a művészek mesélnek munkásságukról, illetve láthatjuk az alkotóterüket, érezhetjük a festékszagot.

rap: Lesz-e újdonság?

BL: Minden évben szeretnénk valamit újítani. Idén a társművészetek felé fordultunk, mindennap lesz a rendezvénysorozat alatt író-képzőművész beszélgetés Közös utak néven, ahol többek között arra keressük a választ, hogyan hatnak egymásra az egyes művészeti ágak. S ahogy már említettem, több kortárs táncelőadás is lesz – egy a Műcsarnokban és kettő a Nemzeti Múzeumban. Bekerült a programba az óbudai képzőművészeti helyszíneket bemutató, vezetett séta és egy metrótúra is, ahol a látogatók a 4-es metró vonalán látható műveket ismerhetik meg.

rap: Mik a kiemelt programok?

BL: A hat nap alatt megismerhetjük például a Goldberger család és a textilgyártás történetét (Kéktúra – április 21., 16.30), Óbuda világát különböző tematikájú séták során (április 18., 19., 21., 23.), megnézhetjük a Magyar Nemzeti Galériában a most megnyílt Georg Baselitz-kiállítást, sőt magunk is készíthetünk ennek hatására egy művet (április 22., 15.00). Az Iparművészeti Múzeumban Nagy Ervin kalauzol végig bennünket a Breuer újra itthon című kiállításon, megismerhetjük a Képzőművészeti Egyetem épületének történetét (április 19., 11.00) vagy Hemző Károly gasztrofotóit, melyeken egy generáció nőtt fel (A mi tandemünk – április 20., 17.00). A Néprajzi Múzeum is remek programokkal várja a látogatókat – mindent megtudhatunk a lábbelik múltjáról (Bocskor, csizma, paduka), sőt kicsit megpihenve, fekvő pozícióban ismerkedhetünk Lotz Károly freskójával. Ha kíváncsiak vagyunk a köztéri szobrok történetére, amik mellett nap mint nap elhaladunk, akkor feltétlenül tartsunk Menasági Péter szobrásszal 19-én, szerdán 16 órától. Hétvégén a galériákon lesz a fókusz – öt túrán egy-egy művészettörténész segítségével térképezhetjük fel a főváros galériáit reggeltől estig. Vasárnap pedig többek között hat műteremház vár minket, ahol közel hatvan művésszel találkozhatunk.

rap: Milyen területről kerültél az Art Week igazgatói pozíciójába?

BL: Művelődésszervezői diplomám van. Mindig is közel állt hozzám a művészet, de csak tíz éve kerültem a szcénába. Ezalatt vezettem galériát, létrehoztam a nyilvános műterem-látogatást mint műfajt, nyitottam egy műteremházat L Art Open Studios (LAOS) néven, ahol pillanatnyilag 14 művész alkot. Hiszem, hogy a képzőművészet Magyarországon mostohagyerek még a művészetek között is, és azon dolgozom, hogy ez megváltozzon.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.