Ingyenes múzeumok: A tömegvonzás törvénye

A miniszterelnök Európa-terv nevû tavalyi ötletrohamának talán legemlékezetesebb pontja az állami múzeumok ingyenessé tétele volt. A 2003 februárjában elhangzott bejelentés meglepetést keltett a múzeumi szakmában, az ígéret azonban határidõre teljesült: az állami közgyûjtemények idén május 1-je óta belépõjegy nélkül látogathatók. (Lásd: Tárlatvezetés, Magyar Narancs, 2003. február 27.)

A kulturális minisztériumban már a bejelentés elõtt is dolgoztak egy átfogó múzeumfejlesztési programon (Alfa-program), melynek célja az elavult közgyûjtemények népszerûbbé tétele és a "látogatóbarát múzeum" eszmé-jének terjesztése volt. Kezdetben úgy tûnt, a tárcánál is a parlamenti beszéd elhangzásakor hallották elõször az elõzõ esti tanácsadói brainstorming eredményét, így némi csetlés-botlás következett - nem lehetett tudni, vajon 119 állami és önkormányzati vagy csak 24 állami gyûjteményre vonatkozik-e az ötlet -, de a derült égbõl lecsapó miniszterelnöki ötlet végül könnyen beleilleszthetõ volt a programba. Koncz Erika helyettes államtitkár szerint "egyszerûen az a célunk, hogy minél többen járjanak múzeumba, és az elsõ tapasztalatok azt mutatják, hogy erre az ingyenesség kitûnõ eszköz. Az elmúlt idõszakban 20-30 százalékos látogatottsági növekedésrõl számoltak be egyes intézmények, és én magam is láttam, hogy hétvégénként sok helyen sorok álltak a kapuk elõtt."

Kétségtelen, hogy nagyszerû érzés elsétálni az üres jegyárusító bódé elõtt, és bármikor beugrani egy fél órára spanyol reneszánsz festményeket nézegetni az ebédszünetben, az ingyenességnek azonban ára van. A múzeumok tiltakoztak a jegyárbevételek egyoldalú elvonása ellen, így a minisztérium kompenzációt fizet a látogatók után. Ehhez az elmúlt öt év látogatottsági adatait, illetve az adott gyûjtemény 2002. évi jegyárbevételeit vették alapul, s az összeget felszorozták a várható inflációs rátával, illetve hozzáadták a 20-30 százalékra tervezett látogatottsági növekedésbõl származó amortizáció költségeit. Koncz Erika tájékoztatása szerint a 24 közgyûjtemény esetében végsõ soron 350 millió forintot tesz ki a teljes összeg. Amennyiben mind a 119 múzeumot ingyenessé tették volna, a kompenzáció a szakmai fejlesztéssel együtt kétmilliárd forintra rúgott volna. A helyettes államtitkár ugyanakkor fontosnak tartja megemlíteni, hogy a jegyárbevétel csak elenyészõ részét alkotja az intézmények költségvetésének, átlagosan alig 3-4 százalékát. A legnépszerûbb, nagy múzeumok - pl. a Szépmûvészeti - esetén se megy fel ez a szám 8-9 százalék fölé.

A költségvetés teherbíró képességére tekintettel érthetõ, hogy a kormány a szûkebb kör mellett döntött, az állami múzeumok azonban kizárólag Budapesten, illetve Pest környékén találhatók. A lista adott volt, de a gyõri városi múzeumnak vagy az egri várnak (az utóbbi az ország legnépszerûbb múzeuma) bizonyára nagyobb kultúraközvetítõ szerepe van, mint mondjuk a fõvárosi Tûzoltó Múzeumnak, nem is szólva arról, milyen rossz üzenet a vidékiek felé, hogy a pesti múzeumok elõbbre valók.

Csak zavarnak

A muzeológusszakma kelletlen hozzáállásának más oka is van: a múzeumok kettõs funkciót látnak el, egyrészt a kultúra népszerûsítésének esz-közei, másrészt tudományos mûhelyek. Ez a két szerep nem mindig fér meg békésen egymás mellett, és néhány magas tudományos presztízsû intézményben a hírek szerint kifejezetten lenézik a "mezei" közmûvelõket. Meglepõ módon az általunk megkérdezett múzeumi dolgozók közül senki sem vállalta, hogy névvel nyilatkozzon errõl a kérdésrõl, de az egyik nagy múzeum közmûvelõdési osztályának vezetõje szerint "a kutatóknak teljesen mindegy, hogy 250 vagy 300 ezer látogató jön-e a múzeumba. Számukra a nyugodt, elmélyült munka a fontos, és ehhez csend kell, a látogató így inkább zavaró tényezõ. Az már a múzeum jellegétõl függ, melyik komponens az erõsebb, és milyenek az intézmény saját hagyományai. Mindenesetre azok a fontos és nagy gyûjtemények, melyek elsõsorban kutatói mûhelyként definiálják magukat, nagyon nem fognak örülni az ingyenességnek." Egy másik múzeumi ember pedig egyszerûen csak így fogalmazott: "közvécének fognak használni minket."

Az arisztokratikus ellenérzéseknél sokkal fontosabb kérdés, hogy jó befektetést csinált-e az állam azzal a 350 millió forinttal, amibe az ingyenesség kerül, vagyis tényleg több látogatóhoz jutnak-e el így a kulturális értékek. Hasonlóra az állami közgyûjtemények esetében egyelõre csak Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban van példa, bár Dániában, Norvégiában és Hollandiában is fontolgatják a belépõjegy eltörlését. Dániában néhány múzeumot kísérleti jelleggel nyilvánítottak ingyenessé, mivel az ottani kulturális kormányzat szerint legalább három év tapasztalatait kell összegezni ahhoz, hogy el lehessen dönteni, érdemes-e ilyesmivel próbálkozni. Az is megfontolandó szempont, hogy az emberek az újdonság varázsa miatt lehet, hogy egy-két évig valóban többet járnak a múzeumokba, késõbb viszont visszaállhat a korábbi látogatottsági szint.

A brit példát sokan igazi sikersztorinak tartják. Vásárhelyi Tamás, a Természettudományi Múzeum fõigazgató-helyettese elmondta, hogy a londoni Natural History Museum munkatársai 50 százalékos látogatottságnövekedésrõl számoltak be, és a kezdeményezéshez sok magánmúzeum is csatlakozott. A brit tapasztalatok azonban óvatosságra is intenek. Az ingyenesség átalakítja a látogatók szokásait, a múzeumban töltött idõ jelentõsen lerövidül, a kiállításokat felületesebben nézik meg, és meglepõ módon mérhetõen csökken a múzeumi bolt és a kávézó forgalma. A kutatások szerint a látogatói kör végsõ soron nem változik: ugyanazok járnak múzeumba, akik korábban, csak rendszeresebben. "Annak, hogy valaki miért nem jár múzeumba, nagyon összetett kulturális és szociális okai vannak. Sokan nem is tudnak az adott múzeum létérõl, nincs helye az értékrendjükben, vagy úgy érzik, a kiállításokat nem az õ szintjükhöz mérték. A múzeum számukra még mindig elit hely, ahova kötelességbõl kellene eljárni tanulni, mûvelõdni. Vagyis a belépõdíj csak az egyik és nem is a legfontosabb tényezõ."

Tömeghisztéria

A hazai és a külföldi tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy az új látogatói csoportok megszólítására sokkal alkalmasabbak a nagy sikerû idõszaki kiállítások. Ezek viszont a múzeum részérõl pénzt, energiát és odafigyelést igényelnek, így továbbra is fizetõsek maradnak. Koncz Erika szerint Magyarországon is megfigyelhetõ, hogy egy-egy nemzetközi kiállítás, mint a Monet, a Budapest-Bécs vagy a Giacometti nagy tömeget vonz, ezért az Alfa-program részeként 400 millió forintot különítettek el a különleges, kuriózumszámba menõ tárlatok támogatására. A következõ nagy kiállítás õszre várható a Természettudományi Múzeumban. Bartos Zoltán egyiptológus, a Szépmûvészeti Múzeum két közmûvelõjének egyike szerint a Monet-kiállítás arra is felhívta a figyelmet, hogy a jelenlegi múzeumi infrastruktúra nem alkalmas ilyen tömegû látogató fogadására. "Nem várható el az emberektõl, hogy öt-hat órát várjanak az ajtó elõtt. A hosszú sorállás alatt fizikailag és idegileg is kimerült látogatók olykor elég keserû kritikákkal illettek minket. Ez a nagy érdeklõdés minket is meglepett: a kiállítást összesen 251 ezer látogató nézte meg, és pénzügyi nyereséggel zárult, talán elõször a múzeum történetében. Nem hiszem, hogy könnyû lesz még egyszer hasonló attrakciót biztosítani. Egy Tutanhamon-kiállítás persze még nagyobb dobás lenne, de az ilyen kollekciók a magyar múzeumok számára szinte megszerezhetetlenek. Zahi Hawass, az egyiptomi régészeti hivatal vezetõje budapesti látogatása során újságírói kérdésre némi tanakodás után 20 millió dollárra becsülte a tárlat árát, igaz, a végleges összeg sikeres tárgyalások esetén kevesebb is lehet. Ezen a szinten egy idõszaki kiállítás már komoly idegenforgalmi hasznot is hoz, Hawass szerint Bázelben például új szállodát építenek a Tutanhamon miatt odaérkezõ látogatóknak."

Jobb, mint otthon

Az idõszaki kiállítások versenyeztetése mellett a másik eszköz az állandó kiállítások megújítása, a "látogatóbarát" környezet biztosítása. A minisztérium szerint az infrastruktúra (bolt, kávézó, oktatói központ) barátságos, vonzó kialakításával elérhetõ, hogy a látogató több idõt töltsön a múzeumban. "Egy múzeumi látogatás akár egész napos program is lehet. Fontos a minél több rendezvény, a gyerekek bevonása, illetve a technológiai fejlesztés és az interaktivitás. Az utóbbira az informatikai minisztériummal kötött különmegállapodás alapján további 150 milliót szánunk. Ezeket a pénzeket természetesen pályázattal lehet elnyerni. Egy nagy országos gyûjtemény, egy országos szakmúzeum, egy megyei múzeum és egy kisebb városi múzeum nyerhet a pályázaton. Ezek mintaként szolgálhatnak az egész intézménytípus megújítása számára" - sorolja az Alfa-program elõnyeit Koncz Erika.

A technológiai megújulás az elmúlt években valóban betört a magyar múzeumi életbe. Bár a Terror Házát sokan kritizálták, vitathatatlan, hogy látványosság, interaktivitás és modernitás terén új minõséget hozott. Ebben persze fontos szerepet játszott az is, hogy a semmibõl létrehozott múzeumnak alig voltak saját mûtárgyai, így a multimédiás eszközök kezdettõl fogva a kiállítási koncepció alappillérét alkották. Csáki Zoltán, az informatikai hátteret kidolgozó C.Enter Kft. vezetõje azt is fontosnak tartja, hogy a Terror Háza volt az elsõ múzeum, ahol a teljes archívumot, a film-, video- és hanganyagokat digitalizálták, így náluk biztosított a dokumentumok fennmaradása. A múzeumba százmilliós nagyságrendû informatikai berendezést építettek be: a projektorok, plazmatévék, érintõképernyõk, TFT monitorok a legkorszerûbb színvonalat képviselik. "A Terror Házában tulajdonképpen minden van, amit egy modern múzeumnak multimédiás téren tudnia kell. Legfeljebb néhány olyan apróságot említhetnék, ami Magyarországon még nem honosodott meg. Nyugaton például kedvelik az irányított hangsugárzókat, amik csak akkor hallhatók, ha a látogató megfelelõ helyen áll meg a berendezés elõtt. Ettõl eltekintve úgy gondolom, négy-öt éven belül nem kell újabb technikai változásokra számítani, inkább a már kitaláltak elterjesztése, meghonosítása a következõ lépés." Csáki szerint az informatika nemcsak a kiállítások élményszerûbbé tételében, hanem a tudományos kutatásban is segíthet: az egykori Stasi archívumában például egy speciális szoftverrel igyekeznek összerakni az 1989-ben iratmegsemmisítõn ledarált 16 ezer zsáknyi iratanyagot. Kézi módszerrel ez körülbelül 400 évet igényelne, a számítógép viszont öt év alatt végezhet a feladattal. A Terror Házának hatásvadász eszközei egyébként tökéletesen illeszkednek a nemzetközi trendhez: a híres washingtoni Holokauszt Múzeum vagy a nemrég átadott johannesburgi Apartheid Múzeum is nagyon hasonló.

Középkorú, értelmiségi nõ a célkeresztben

A látogatóbaráttá válásnak a technológiai megújulás csak az egyik tényezõje, a programszervezés és az arculatépítés legalább ilyen fontos. Ezen a téren a szentendrei skanzen lehetne az összes magyar múzeum mintája. Amit máshol még csak próbálgatnak, az itt évtizedes gyakorlat. Talán a múzeum témájának köszönhetõ, hogy az életidegenség vádja itt soha nem merülhetett fel. A május-júniusi csúcsidõben a skanzen naponta kétezer gyereket fogad, az érkezõ iskoláscsoportok huszonvalahány kézmûves program közül válogathatnak. A legtöbb tanárnõ ma már elõre bejelenti, mi érdekli az interneten áttanulmányozott szolgáltatások közül, és határozott céllal érkezik. A skanzent legjobban a budapesti gyerekek szeretik, és közülük is elsõsorban az óvodás-általános iskolás korosztály. A vályogvetéshez, szénagyûjtéshez, szövéshez, gyomláláshoz a gyerekek paraszti ruhába öltöznek. Káldy Mária, a közmûvelõdési osztály vezetõje elmondta, hogy ezt még 1987-ben vezették be, svéd mintára. "Egy csomó más ötletet is a svédektõl tanultunk, például azt, hogy minden ház elé le kell ültetni egy népi iparmûvészt, aki megmutatja a hagyományos mesterségeket a látogatóknak. A svédeknél ezt önkéntesek vállalják, de Magyarországon nincs ennyi idejük az embereknek, így nekünk kõkeményen meg kell fizetnünk a kézmûveseinket, ami lehatárolja a lehetõségeinket. Amerikában például a williamsburgi skanzenben ilyen eszközökkel teljesen élõvé tudják tenni a városkát, és visszavarázsolják a látogatót a múltba." A skanzen sikerének másik titka a nagy tömegeket megmozgató tematikus napok szervezése: szüretkor, pünkösdkor, a méz vagy az alma napján kilométer hosszan állnak a kocsik a Sztaravodai úton. A szabadtéri múzeumot tavaly kb. 200 ezer ember nézte meg, alig hét hónapos nyitva tartás mellett. Az ingyenesség így nem jelent számukra komoly változást: "a programok megszervezése nagyon sokba kerül, ezeken az úgynevezett aktív napokon mi nem mondhatunk le a belépõdíjról. Így viszont mindössze kedden és szerdán nem szedünk jegyet, amikor csak maguk a házak vannak nyitva, minden ki-egészítõ szolgáltatás nélkül."

Király Elvira, a Nagytétényi Kastélymúzeum igazgatója szerint a múzeumoknak elsõsorban azt kell kitalálniuk, hogyan tudnak betörni a szabadidõpiacra. "350 millió forintért újítottak fel minket - kötelességünk, hogy ezért cserébe adjunk valamit az embereknek. Az igazi kérdés az, van-e egy olyan koherens, autentikus, egyedi arculat, ami az adott múzeumot jellegzetessé, felismerhetõvé teszi. Itt, Tétényben a barokk kastély és az értékes bútorok adják az alapot, ebbõl indultunk ki, a legyõzendõ nehézséget pedig a távolság jelentette: ki kellett találni, hogyan tegyük rá magunkat a város idegenforgalmi térképére. Elkészítettünk egy marketingtervet - régen egyszerûen azt mondtuk volna, ötleteltünk egy jót -, és ennek alapján a kastély miliõjéhez illeszkedõ programokat szerveztünk. Másfél évig volt mûsoron a kosztümkiállítás, melynek keretében magyar történelmi filmek jelmezeit mutattuk be, és minden szobában egy-egy korabeli ruhákba öltözött pár táncolt, miközben az adott korszak zenéje szólt. Szakmai körökben ez kissé szentségtörésnek számított, mivel a filmes ruhák nem teljesen hitelesek, a látogatók viszont nagyon kedvelték. Decemberben egy hónap alatt 11 ezer embert sikerült kicsábítanunk a >>déli végekre<< a karácsonyi mûsorunkkal: elhoztuk az anyaintézmény, az Iparmûvészeti Múzeum karácsonyfadísz-gyûjteményét, fenyõfákat állítottunk a szobákba, és mai iparmûvészekkel feldíszíttettük õket. Közben voltak koncertek, betlehem a gyerekeknek, és a budafoki pincészetek borvásárt rendeztek."

Nagytétény sikerességének másik titka, hogy bármilyen más piaci "termékhez" hasonlóan õk is felmérték a vevõkörük igényeit. A látogatottsági vizsgálatokból kiderült, hogy a kastélymúzeum tipikus látogatója középkorú, értelmiségi nõ, aki a barátnõjétõl hallott az itteni lehetõségekrõl. A programok az õ érdeklõdésükhöz igazodnak: legyezõk, zenélõ órák, kosztümök, szép iparmûvészeti tárgyak állnak a középpontban. Ahogy Király Elvira fogalmaz: "Minden alkalommal felteszem magamnak a kérdést, én vajon erre a programra eljönnék-e. Ha a válasz igen, akkor valószínûleg nyertünk, mert a célközönségünk is hasonlóan gondolja."

Zsuppán András

A 24 ingyenes múzeum listája

Magyar Nemzeti Múzeum

Magyar Nemzeti Galéria

Szépmûvészeti Múzeum

Közlekedési Múzeum

Néprajzi Múzeum

Iparmûvészeti Múzeum

Magyar Mezõgazdasági Múzeum

Ludwig Múzeum

Petõfi Irodalmi Múzeum

Hadtörténeti Múzeum