Véget ért a Magyar Televízió kultúrmûsor-pályázata: Kiértékelés

  • Eörsi Sarolta
  • 2004. június 24.

Képzőművészet

Salamoninak álcázott döntéssel zárta le a Magyar Televízió a kulturális mûsorok pályázatát: papíron a Rakott nyert, de a tervek szerint a Gang is folytatódik szeptembertõl. Ha lesz rá pénz.

Maga a döntés némiképp öszszetett. Mint arról korábban hírt adtunk (lásd: Kísérleti idõszak, Magyar Narancs, 2004. június 3.), a tavaly decemberben kiírt pályázat négy nyertese fejenként három próbaadással szállhatott ringbe március végétõl június elejéig. Bár a produkciók - a Gyõrffy Miklós vezette Rakott, a Mélykuti Ilona, illetve Bojár Iván András által készített Kultóra, a Bakács Tibor Settenkedõ arcával futtatott Konyak és a hat "sajtófenegyereket" összeeresztõ Gang - a Magyar Televízió közleménye szerint egytõl egyig tartalmaztak érdekes és innovatív elemeket, valójában egyik sem felelt meg a 21. századi kulturális mûsor kihívásainak (bármit jelentsen is ez). Így a hattagú tévészerkesztõi zsûri, élén Balóval, az általa legjobbnak tartott Rakott produkcióját kívánja szeptembertõl fõmûsoridõben látni, amelybe viszont átemelné a Konyak és a Kultóra legjobb munkatársait. A Gang címû, provokatívnak szánt vitashow kultúrmûsorra nem sokban emlékeztet, izgalmas és szórakoztató vonásai miatt azonban a Magyar Televízió mindenképp szeretné versenyen kívül megtartani és némi változtatási javaslattal (ez a késõbbi tárgyalások függvénye) a késõ esti idõsávban heti rendszerességgel sugározni.

"Na, ezt írd meg!" - szól ide Till Attila, a Gangot létrehozó Supergroup produkciós iroda prominens tagja, aki szerint a döntés a Kádár-korszakot idézi: vagy mindenki dolgozhat, vagy senki sem. A többi három, egymásra jobban hasonlító pályamû közül a királyi tévé képviselõinél a leginkább hagyományosnak tartott Rakott áll az elsõ helyen, a második a Kultóra és a harmadik a Konyak. Ugyanakkor például a Konyak rendezése felülmúlja a többi produkcióét, ezért annak rendezõi kerülnének át a Rakottba. Természetesen ez csak javaslat, hiszen, mint Baló a bejelentés után kifejtette, nem kényszerítheti a producerként is jegyzett Gyõrffy Miklóst arra, hogy olyanokkal dolgozzon együtt, akikkel nem akar. A szeptembertõl induló mûsor összetétele és szerkezete így egyelõre a jövõ zenéje, mint ahogy az is, hogy a tévé menedzsmentje (amely anyagilag olyannyira roszszul áll, hogy többek közt a pályázókat sem fizették még ki) hajlandó-e még a Gangot is bevállalni, ha azt egyáltalán garantálta, hogy a gyõztes pályázó elnyerje méltó jutalmát. Feltûnõ ugyanakkor, hogy Balóék immár másodszor nem tudtak határozottan állást foglalni: a pályázatkiírásban eredetileg nem szerepelt a próbaadásprojekt, úgy volt, hogy tavasztól egyetlen kultúrmûsor indul. A mediterrán hangulatú eszmecserének a "Lehet-e és kell-e fõmûsoridõben kulturális mûsort készíteni?" motívum mellett ez volt az egyik vezérfonala; abban a legtöbb résztvevõ egyetértett, hogy ennél még az is jobb lett volna, ha az MTV a fenti indoklásra hivatkozva egyiküket sem hozza ki gyõztesnek, sõt, a nyertes Gyõrffy odáig merészkedett a véleménynyilvánításban, hogy az illetékesek senkit sem akartak túlzottan megbántani, ennek köszönhetõ ez az amatõr öszvér megoldás. Az átlag 3 százalékos nézettségi arány is polémiát váltott ki - érdemes-e percre bontott elemzés alapján mérlegelni vagy sem, bár az outsider nem nagyon érti, mit vártak három-három adás és ilyen kevés promóció után. Baló érett vitakultúrával felfegyverkezve, hõsiesen állja az ostromot, tévés tévésnek farkasa. A végén, "az igazi gyõztes" Gangon viccelõdve ugyan, mindenki Gyõrffynek gratulál.

Eörsi Sarolta

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.