Babos Zsili Bertalan a pre-Covid-időkben telefestette a budapesti romkocsmák falait, kiváló beleérzéssel teremtve meg az értelmiségi óvóhelyek vizuális imázsát. Monumentális falfestményei a klasszikus mesterek tudását aktualizálják az új színterekre, ha kell, mítoszt, ha kell, históriát, popkulturális ikonokat, pompeji freskókat vagy gyerekrajzokat idézve. Zsili ezúttal saját alkotói terét, a műtermet terjesztette ki a galériára, ami a kávéházhoz hasonlóan autonóm tér, a demokratikus polgári véleménycsere és kifejezés szabad területe.
Ajánlom
A Szatyor, a Csendes, a Wndrlnd és a Púder után nevezhetnénk a mostani kiállítási teret Café Patafisicnek, vagy provinciálisabban szólva, Übü papa borozójának. Olyan hely ez, ahol Dubuffet eliszogat Basquiat-val, míg a Nap és a Hold elnöke, legfőbb dadazófus Raoul Hausmann a kirakaton át bámulja a novemberi ködben úszó Krisztina körutat. S ha már kirakat: mivel kívül rekedtünk kicsit a saját életünkön, így átértelmeződik most a konkrét kirakat is. Ami máskor arra szolgált, hogy becsalogasson, most csak abban segít, hogy beleshessünk a nagy üvegtáblái mögött a kis világmodellre, Babos különleges festményinstallációjára.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető. Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be! Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
A magyar külügy nagy semlegességében mintha kettős mércét alkalmazna: Orbán Viktor elvtársainak országai akár bombázhatják is a magyarlakta településeket, de Svédországtól egy kritikus nyilatkozat is elég a rapporthoz.
