Babos Zsili Bertalan a pre-Covid-időkben telefestette a budapesti romkocsmák falait, kiváló beleérzéssel teremtve meg az értelmiségi óvóhelyek vizuális imázsát. Monumentális falfestményei a klasszikus mesterek tudását aktualizálják az új színterekre, ha kell, mítoszt, ha kell, históriát, popkulturális ikonokat, pompeji freskókat vagy gyerekrajzokat idézve. Zsili ezúttal saját alkotói terét, a műtermet terjesztette ki a galériára, ami a kávéházhoz hasonlóan autonóm tér, a demokratikus polgári véleménycsere és kifejezés szabad területe.
Ajánlom
A Szatyor, a Csendes, a Wndrlnd és a Púder után nevezhetnénk a mostani kiállítási teret Café Patafisicnek, vagy provinciálisabban szólva, Übü papa borozójának. Olyan hely ez, ahol Dubuffet eliszogat Basquiat-val, míg a Nap és a Hold elnöke, legfőbb dadazófus Raoul Hausmann a kirakaton át bámulja a novemberi ködben úszó Krisztina körutat. S ha már kirakat: mivel kívül rekedtünk kicsit a saját életünkön, így átértelmeződik most a konkrét kirakat is. Ami máskor arra szolgált, hogy becsalogasson, most csak abban segít, hogy beleshessünk a nagy üvegtáblái mögött a kis világmodellre, Babos különleges festményinstallációjára.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető. Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
Elsősorban a bulvársajtónak köszönhető, hogy az elmúlt harminc évben Ozzy Osbourne nevét Magyarországon is szinte mindenki ismerte – azok is, akik életükben nem voltak rockkoncerten.
Napi mintegy 270 adag ételt szerettek volna kiosztani intézményeikben az éhezők között, de mivel nem tudtak felmutatni nullás adóigazolást, elestek a pályázati lehetőségtől.
A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.
Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.
Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)
Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.
Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.
2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémiatanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.
A művészek között törzsi viszonyok vannak, A Pál utcai fiúk kutyafüle ehhez képest. És ebben az évben ez még hatványozottabban fog megjelenni a művészeti életben is - mondta interjúnkban a rendező a hazai színházi szakmáról.
