Babos Zsili Bertalan a pre-Covid-időkben telefestette a budapesti romkocsmák falait, kiváló beleérzéssel teremtve meg az értelmiségi óvóhelyek vizuális imázsát. Monumentális falfestményei a klasszikus mesterek tudását aktualizálják az új színterekre, ha kell, mítoszt, ha kell, históriát, popkulturális ikonokat, pompeji freskókat vagy gyerekrajzokat idézve. Zsili ezúttal saját alkotói terét, a műtermet terjesztette ki a galériára, ami a kávéházhoz hasonlóan autonóm tér, a demokratikus polgári véleménycsere és kifejezés szabad területe.
Ajánlom
A Szatyor, a Csendes, a Wndrlnd és a Púder után nevezhetnénk a mostani kiállítási teret Café Patafisicnek, vagy provinciálisabban szólva, Übü papa borozójának. Olyan hely ez, ahol Dubuffet eliszogat Basquiat-val, míg a Nap és a Hold elnöke, legfőbb dadazófus Raoul Hausmann a kirakaton át bámulja a novemberi ködben úszó Krisztina körutat. S ha már kirakat: mivel kívül rekedtünk kicsit a saját életünkön, így átértelmeződik most a konkrét kirakat is. Ami máskor arra szolgált, hogy becsalogasson, most csak abban segít, hogy beleshessünk a nagy üvegtáblái mögött a kis világmodellre, Babos különleges festményinstallációjára.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető. Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.
Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).
Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.
A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.
Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).
A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.
Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.
Andrej Babiš győzelmével elég szörnyű kormánya lesz Csehországnak, ám az ország továbbra is nyugatos demokrácia marad, bár most négy évig kicsit rosszabb hely lesz, mint volt.
Hiába tiltja a Facebook a politikai hirdetéseket, máris látjuk, a Fidesz kampánygurui hol keresik a kiskapukat az uniós szabályozás kijátszásához. A Fidesz az utolsó kistérségi álcivil gittegyletét is mozgósítani fogja, hogy fenntartsa a zajt.
Nem „beépített” tiszás aktivisták játszanak Stirlitzet a Fideszben, hanem kormánypárti tényezők informálják a rivális párt vezetését. Ellenőrizhetetlen, de nagyon is életszerű értesülések szerint mindez egyre nagyobb idegességet okoz Orbán környezetében.
A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.