Budapestről indulunk. A hetedik
Matáv-WOMUFE
kínálata július 6-án és 7-én szolidabbnak tűnik a tavalyinál, egy-egy "érvet" azonban meg kell említeni mellette. Míg a múlt évben a legismertebb macedón rézfúvós együttes látogatott a Budai Parkszínpadra, most az európai fesztiválokon leginkább felkapott moldvai Fanfare Ciocarlia érkezik. Három nemzedék "vadul" együtt a pacsirtáról elnevezett társaságban, melynek repertoára ugyan rokon a Balkán brass-bandáival, hanem a tempója még rápakol egy-egy lapáttal.
Stella Rambisai Chiweshe nevéhez "a mbira királynője" szlogen tapadt. A lopótök-rezonátorú fémlapocskák pengetésével az ősök szellemét idézték meg a zimbabweiek rítusai: tőlük vártak útmutatást, gyógyítást. Amíg az ország angol gyarmat volt, csak titokban tarthattak ilyen "sátáni szeánszokat", Stella rangját ugyan inkább az tette elvitathatatlanná, hogy nemcsak az első női mbirás, de hangszere első nagykövete is lett. Változó felállású zenekarában jobbára dobosok és marimbások - mágikus és könnyűzenék egyaránt - hallhatók.
A huszadik éve működő
Kaláka Folkfesztivál
hagyománya inkább a hazai mezőnyhöz kötődik, ám a diósgyőri vár légköre és a várárok vendéglátóegységei ebből nem csinálnak gondot. Vonzóbb környezet után csak jelentékeny perverzióval lehet vágyódni, és ez elég ahhoz, hogy kicsorduljon a nézőtér.
A WOMUFE és a Kaláka fesztivál példás és új együttműködése folytán július 9-én itt is fellép a svéd-indiai kiszerelésű etnodzsesszt játszó Mynta, 10-én a dán Channe Nussbaum és klezmerpopegyüttese, a Spielniks, 11-én pedig a The Inchtabokatables vetődik erre Németországból. Két hegedű, violincselló, basszusgitár, ének és dob - így néz ki a felállásuk, ebből dől a (jobb pillanataiban ír beütésű) kvázimetál.
A július 11-i
Világzenei vándorfesztivál
egyik szeme sírhat: idén nem jött össze, hogy a fellépők közösen turnézzanak az országban. A névadó koncepció így borult, ugyanakkor ez az első év, amikor a fertőrákosi kőfejtő (Sopron csücske) látogatói globális léptékű nevet fognak ki - így a másik szem könnyen elviszi a balhét.
A gambiai Ifang Bondi Nyugat-Afrika egyik legnépszerűbb társulata, annak tanúságaként is, hogy aki valóban komolyan veszi az afromanding hagyományt, az éppúgy használhat basszusgitárt és szintetizátort, mint korát és beszélő dobot. Az Ifang Bondi előtt Amaro Suno és Lovász Irén a Makámmal, utána pedig... egy hónap sincs a Szigetig.
Marton László Távolodó
(Részletes bontás a Snoblesse-ben.)
