A filmes elemekkel bővített environment „a szerzőpáros most készülő nagyjátékfilmje előtanulmányának is tekinthető”. 2014-es kiállításuk középpontjában is egy készülőben lévő film állt. Ez nem véletlen. A Buharovok olyan amatőr filmesek, akik a kilencvenes évek közepe óta készítik lejárt vagy kiszuperált szuper 8-as vagy 16 mm-es filmtekercsre dadaista és filozofikus, a nyersanyag karcosságát, piszkos felületét kiemelő, kísérleti kisfilmjeiket, illetve a 2000-es évektől kezdve nagyjátékfilmjeiket. Maguk jegyzik a képzőművészet és a mozgókép határvidékére pozicionált filmjeiket, ők készítik a forgatókönyvet (már ha van), az animációt, ők a rendezők, a szereplők (illetve barátaik), s maguk végzik az utómunkálatokat is. Filmjeiket több nemzetközi kiállításon bemutatták, emellett számos művészeti díjat is elnyertek.
A mostani kiállítás egyrészt egy sötét szentély, önnön filmográfiájuk „minikatedrálisa”, melyben rendre felbukkannak korábbi filmjeik ikonikus állóképei. A lightboxokban feltűnnek a Hotel Tubu (2002) egyes alakjai: a lötyögős orangutánjelmezes alak, amint egy szobanövény mögé bújik, a „mackófarkas” és egy virág kettőse, illetve a maszkos vadász, kezében kitömött fácánnal és egy Polaroid fotóval.
A maszkos, szalmabábnak öltözött kisfiú az Egyvezérszavas védelem (2006) világából származik, a kisfiú, akinek a kalapjából agancsok meredeznek felfelé, a Jancsika és a libuskákból (2010), a hídon álló alak pedig a Lassú tükör (2007) című filmet idézi.
A sötét tér másrészt egy különös szoba konzolasztallal és kinyitható szekrénykékkel (melyek összekoszolt üveglapjai „mögött” rövid filmjelenetek peregnek). A tárgyakon nippek (lefejezett Buddha-szobor), horgolt terítők és cserepes virágok (köztük egy méretes kaktusz). Nem hiányozhatnak a hatvanas éveket idéző telefonkészülékek, és a tekergetős rádió, melyet finomhangolással olyan „állomásokra” kapcsolhatunk, ahol különböző diktátorokat és vezéreket (Hitler, Sztálin, Trump, Orbán) üdvözlő tapsorkánt és éljenzést hallgathatunk. A szemközti fal alján fapálcikás készülék áll, az állami zsarnokságot és tekintélyelvet szondázó, kilengéseit jelző Anarchometer. (A „testvérektől” amúgy nem idegen a politikai, ironikus „állásfoglalás”. A már említett Jancsika parlamenti látogatása során „kis pogácsákat szaggatott az ollójával [valójában ágaskodó hímtagjával] a magyar zászlóból”.)
A Grazban megrendezett kiállításuk vezérmotívumai az eljövendő forradalom főszereplői, a címben is említett spirituális polgári engedetlenség „katonái”, a növények – lévén, hogy övék a világon a legelterjedtebb és legösszefüggőbb kommunikációs csatorna. Korábbi munkáikban a posztapokaliptikus világban tengődők (a mostani kiállításon a maszkos alakok) lyukkártyákkal kommunikáltak; az új szövetség lehetővé teszi, hogy a digitális megfigyelés és kontroll alól kibújva új információs hálózatok jöjjenek létre. Ezt célozza meg a készülő nagyjátékfilm is; itt két kisfilm képviseli a növényekkel ápolt „bensőséges, öko-erotikus kapcsolatot”.
Az egyenként másfél perces filmtöredékek jellegzetessége a szaggatott, ugráló, kihagyásos kameramozgás, az álomtöredékekké összeálló képsorok, a totálisan értelmetlennek tűnő cselekedetek és a korai burleszkeket idéző, furcsa interakciók, a váratlanság, a fanyar irónia, a humoros és a komor pillanatok váltogatása. Míg az egyikben a szereplők fatörzsekhez dörgölődznek és kismadár alakú cserépsípokat szorongatnak (közben némi varázslat is befigyel), a másikban az erdőben bukdácsoló, szaladgáló alakokkal egyenrangú szerepet tölt be egy hosszúkás fadarabra emlékeztető tárgy, a „kaktusz” – mint az kiderül a kiállított művek listájából.
Ez úszik lassan, fel-alá egy folyón, s a falra vetített, repetitív képsorok mellett megjelenik a maga valóságában is: ott fekszik a művirágokkal körbeölelt ravatalon, a megszentelt sírhalmon (jó, a virágok közt megbújik egy apró madárnipp). A varázslat eszköze és tárgya, mely mágikus erővel bír. Ezt a kaktuszvilágot „értelmezi” az egyik telefonban szóló vers (Hervay Gizella: Mennyei felvonulás, angolul), illetve a másikban felhangzó Vadzsra dal.
A műveikre jellemző, tudatmódosító szerek használatára utaló szürrealista attitűd, a nettó ökörködés, a sejtetés, a zárt egészként létező műalkotás elutasítása vagy a váratlan megoldások ugyanis szinte szándékoltan ellene mennek, hogy bármilyen jelentést tulajdonítsunk nekik. Nehéz lépést tartani az „őrület logikájával”, még ha világteremtő erővel bír is. De ez nem gátolhatja meg, hogy nagyon is élvezzük Buharovék látványegészét.
acb Attachment, nyitva: május 24-ig
