rés a présen

Kender bég

Sinkovics Ede képzőművész

  • rés a présen
  • 2020. július 25.

Képzőművészet

rés a présen: Árultál miniszterelnök-formájú szappanszobrokat az Ecserin, újraalkottad óceánokból gyűjtött szemétből Botticelli művét, a Vénusz születését, egy ideje pedig a kender foglalkoztat. Miért?

Sinkovics Ede: Az első szerbiai kenderszövetkezet alapító tagja vagyok Óbecsén. Összeálltam pár haverral, akikkel együtt próbálom megismerni a kender lehetőségeit. Univerzális növény: gyógyszer- és táplálék-alapanyag, ráadásul műalkotásokat is tudok belőle készíteni. Édesanyám földjét bérlem, ahol a mezőgazdászok termelnek, mi meg földolgozási munkában vagyunk.

rap: A karantén alatt is kinn voltál a földeken?

SE: Pesten voltam a családommal, mert Szerbiában nem lehetett semmit csinálni, még a mezőgazdászokat is megbüntették, ha délután 5 óra után a traktorba ültek, pedig egy traktorfülke maga a karantén. Állatorvosi technikumban végeztem eredetileg, ahol vírustant is tanultam, úgyhogy komolyan vettem a Covidot. Az Artusban lévő műtermembe sem mászkáltam be. Hazavittem egy kis művészeti elsősegélyszettet, hogy festhessek, ha akarok, de a hírek hallatán az első utam a munkaruházati boltba vezetett, ahol vettem minőségi maszkokat még normális áron. Aztán a nagy festéküzletben, amelyik a műtermem mellett van, beszereztem 9 liter denaturált szeszt, hogy legyen mivel fertőtleníteni. Olyan volt, mintha egész életembe erre készültem volna a poszt­apokaliptikus filmek nézésével, mintha a 12 majom beépült volna a zsigereimbe. Az egómmal nem foglalkoztam, csak a biztonsági intézkedésekkel. Az alkotás helyett arra figyeltem, hogy minden le legyen fertőtlenítve.

rap: Azért művészként is reagáltál a vírusra, hiszen láthatók a zöldségekből készült Covid-szobraid a Facebook-oldaladon, illetve az Instagramodon.

SE: Igen, sikerült néha válaszolgatnom a helyzetre, mert azért fáj, ha nem dolgozom. Gondoltam, megpróbálom megérteni a vírust, mint formaképző vagy képfaragó. A vírus formái tökéletesek, és ahhoz, hogy el tudjam nyomni magamban a vele szemben érzett feszkót, rá kellett világítani az ördögre. A kisfiam nagyon szerette a covidos csendéleteimet, játszott velük.

rap: Jártál alkotóként Kínában, milyennek láttad?

SE: Többször is voltam, és fel is vettem mindig az öt védőoltást, amikor kimentem, mert azon a környéken dolgoztam 2008-ban, ahol volt SARS-vírus. Lehet, hogy az oltások miatt nem lett most semmi bajom. Egy privát szobrászati projektben dolgoztam, amellett pedig megcsináltam a saját Made in China című projektemet. Abból állt, hogy egy helyi bérfestőtől rendeltem egy sorozatot lokális témában, posztrealista stílusban, és utána beledolgoztam ezekbe a festményekbe intervenció jelleggel, remixeket csináltam belőlük. Egyébiránt azt tapasztaltam, hogy Kína olyan, mint egy óriási porszívó, magába szív mindent, főleg információt, és majd egyszer egy hatalmas sárkány születik belőle, s esetleg szétdurran. Kínát úgy fogalmaztam meg akkor magamnak, hogy a posztmodern temetője.

rap: Most milyen projektterveid vannak?

SE: A kenderből készülő műalkotások, használati tárgyak, anyagkísérletek – kenderkóc csillár, kenderbeton, kendertégla – mentén egy installációt tervezek, s teret keresek hozzá. Ez egy komposztálható történet lesz, újabb ökomunka, minden csak kenderből készül hozzá, kenderpapíron saját magam főzte lebomló ragasztóval etc. Itt az óbecsei irodámban vagy bemutatótermemben, ami a volt vágóhíd területén van, sok tárgyat készítettem már. Talán elűzöm vele a vágóhíd szellemeit. Egy másik projektterv a művészet és munkavédelem tematikája, ezt már jó fél éve elkezdtem. Talált munkavédelmi plakátokat dolgozok fel kollázs formájában, elsősegély, baleset, vegyszervédelem témában. A harmadik terv pedig egyelőre a covidos történet folytatása, egy fotófikciós sorozat arról, hogy mi lett volna, ha tovább tart a járvány. Néhány darab már elkészült. Budapesten állítom majd ki, itt inkább a kenderügyekkel foglalkozom.

rap: A posztjugoszláv avantgárd művészekkel nem keresed a közös performance-ok lehetőségét?

SE: Hogy összekapcsoljuk a hasznosat a művészettel, csináltunk kenderbeton work­shopot itt Óbecsén. Erre Rambo Amadeus montenegrói művész és rockzenész is benevezett. Hozta a saját formáját. Ő most Kotorban egy ökofesztivál kurátora és tervez egy kiállítást Zágrábban is a kenderből készült cuccokkal, mert nagyon támogatja a dolgot. Kaptam meghívást jövőre egy újvidéki szobrászművésszel – Dejan Savinnal – közös köztéri szobor megalkotására. Ott én leszek a magyar művész. Ő teljesen más felfogású, ultrafinom vonalat képvisel, de próbálunk közös nevezőt találni. Aztán Urbán András szabadkai rendező barátommal is szeretnék újra dolgozni egy élő színházi trailer ötletén. A Passport című előadásoknak voltam vizuális tervezője, a Drakulában meg játszottam is. Arra gondoltam, hogy mint a mozikban, a színházban sem ártana egy kis előzetes. A színészeknek gyakorlás, a nézők meg addig is telefonálhatnak és csámcsoghatnak.

rap: Mi lesz a nyári programod?

SE: Augusztus 13-a és 15-e között megtartják az oromi Malomfesztivált és lesz Dombos Fest is Kishegyesen. Mindkettőn pultozunk a kendertermékekkel. Kendermagos kenyér, kenderédesség, kenderprotein, ilyenek. Egyébként, amit eddig kenderből sikerült megcsinálni a világban, azt majdnem mind megoldottuk helyi szinten a szövetkezetben. Amit nem tudunk még, az a nanotechnológia, az atomvékonyságú grafitréteg, a grafén kivonása kenderlevélből. Tudtad, hogy a grafénból sokkal jobb elemeket lehet készíteni, mint lítiumból? Azért az elég brutális, hogy kenderből nem csak kötelet, de elemet is lehet csinálni, nem? Nem véletlen, hogy a Covid előtt két terméket vittek fel kísérleti céllal a Nemzetközi Űrállomásra: a kendert és a kávét. Mindkettő a kedvencem.

rap: A „kultúrharcban” hogyan tervezel részt venni?

SE: Ugyan, ez nem harc, inkább kulturális holokausztnak mondanám. Megcsinálom egy régi tervemet: remake-eket a Képes Bibliából nagy méretben. Ennyit tudok tenni a nacionalista ideológiába csomagolt kreatív megsemmisítés ellen mint festőművész, gondolkodó, humanista és posztkeresztény. Gyermekkoromban a nagymamámnál volt egy Képes Biblia, és azt hiszem, a benne lévő képek segítségével újra meg tudnék oldani pár dolgot magamban, meg válaszolhatnék egy pár aktuális társadalmi, politikai kérdésre is.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.