rés a présen

Kender bég

Sinkovics Ede képzőművész

  • rés a présen
  • 2020. július 25.

Képzőművészet

rés a présen: Árultál miniszterelnök-formájú szappanszobrokat az Ecserin, újraalkottad óceánokból gyűjtött szemétből Botticelli művét, a Vénusz születését, egy ideje pedig a kender foglalkoztat. Miért?

Sinkovics Ede: Az első szerbiai kenderszövetkezet alapító tagja vagyok Óbecsén. Összeálltam pár haverral, akikkel együtt próbálom megismerni a kender lehetőségeit. Univerzális növény: gyógyszer- és táplálék-alapanyag, ráadásul műalkotásokat is tudok belőle készíteni. Édesanyám földjét bérlem, ahol a mezőgazdászok termelnek, mi meg földolgozási munkában vagyunk.

rap: A karantén alatt is kinn voltál a földeken?

SE: Pesten voltam a családommal, mert Szerbiában nem lehetett semmit csinálni, még a mezőgazdászokat is megbüntették, ha délután 5 óra után a traktorba ültek, pedig egy traktorfülke maga a karantén. Állatorvosi technikumban végeztem eredetileg, ahol vírustant is tanultam, úgyhogy komolyan vettem a Covidot. Az Artusban lévő műtermembe sem mászkáltam be. Hazavittem egy kis művészeti elsősegélyszettet, hogy festhessek, ha akarok, de a hírek hallatán az első utam a munkaruházati boltba vezetett, ahol vettem minőségi maszkokat még normális áron. Aztán a nagy festéküzletben, amelyik a műtermem mellett van, beszereztem 9 liter denaturált szeszt, hogy legyen mivel fertőtleníteni. Olyan volt, mintha egész életembe erre készültem volna a poszt­apokaliptikus filmek nézésével, mintha a 12 majom beépült volna a zsigereimbe. Az egómmal nem foglalkoztam, csak a biztonsági intézkedésekkel. Az alkotás helyett arra figyeltem, hogy minden le legyen fertőtlenítve.

rap: Azért művészként is reagáltál a vírusra, hiszen láthatók a zöldségekből készült Covid-szobraid a Facebook-oldaladon, illetve az Instagramodon.

SE: Igen, sikerült néha válaszolgatnom a helyzetre, mert azért fáj, ha nem dolgozom. Gondoltam, megpróbálom megérteni a vírust, mint formaképző vagy képfaragó. A vírus formái tökéletesek, és ahhoz, hogy el tudjam nyomni magamban a vele szemben érzett feszkót, rá kellett világítani az ördögre. A kisfiam nagyon szerette a covidos csendéleteimet, játszott velük.

rap: Jártál alkotóként Kínában, milyennek láttad?

SE: Többször is voltam, és fel is vettem mindig az öt védőoltást, amikor kimentem, mert azon a környéken dolgoztam 2008-ban, ahol volt SARS-vírus. Lehet, hogy az oltások miatt nem lett most semmi bajom. Egy privát szobrászati projektben dolgoztam, amellett pedig megcsináltam a saját Made in China című projektemet. Abból állt, hogy egy helyi bérfestőtől rendeltem egy sorozatot lokális témában, posztrealista stílusban, és utána beledolgoztam ezekbe a festményekbe intervenció jelleggel, remixeket csináltam belőlük. Egyébiránt azt tapasztaltam, hogy Kína olyan, mint egy óriási porszívó, magába szív mindent, főleg információt, és majd egyszer egy hatalmas sárkány születik belőle, s esetleg szétdurran. Kínát úgy fogalmaztam meg akkor magamnak, hogy a posztmodern temetője.

rap: Most milyen projektterveid vannak?

SE: A kenderből készülő műalkotások, használati tárgyak, anyagkísérletek – kenderkóc csillár, kenderbeton, kendertégla – mentén egy installációt tervezek, s teret keresek hozzá. Ez egy komposztálható történet lesz, újabb ökomunka, minden csak kenderből készül hozzá, kenderpapíron saját magam főzte lebomló ragasztóval etc. Itt az óbecsei irodámban vagy bemutatótermemben, ami a volt vágóhíd területén van, sok tárgyat készítettem már. Talán elűzöm vele a vágóhíd szellemeit. Egy másik projektterv a művészet és munkavédelem tematikája, ezt már jó fél éve elkezdtem. Talált munkavédelmi plakátokat dolgozok fel kollázs formájában, elsősegély, baleset, vegyszervédelem témában. A harmadik terv pedig egyelőre a covidos történet folytatása, egy fotófikciós sorozat arról, hogy mi lett volna, ha tovább tart a járvány. Néhány darab már elkészült. Budapesten állítom majd ki, itt inkább a kenderügyekkel foglalkozom.

rap: A posztjugoszláv avantgárd művészekkel nem keresed a közös performance-ok lehetőségét?

SE: Hogy összekapcsoljuk a hasznosat a művészettel, csináltunk kenderbeton work­shopot itt Óbecsén. Erre Rambo Amadeus montenegrói művész és rockzenész is benevezett. Hozta a saját formáját. Ő most Kotorban egy ökofesztivál kurátora és tervez egy kiállítást Zágrábban is a kenderből készült cuccokkal, mert nagyon támogatja a dolgot. Kaptam meghívást jövőre egy újvidéki szobrászművésszel – Dejan Savinnal – közös köztéri szobor megalkotására. Ott én leszek a magyar művész. Ő teljesen más felfogású, ultrafinom vonalat képvisel, de próbálunk közös nevezőt találni. Aztán Urbán András szabadkai rendező barátommal is szeretnék újra dolgozni egy élő színházi trailer ötletén. A Passport című előadásoknak voltam vizuális tervezője, a Drakulában meg játszottam is. Arra gondoltam, hogy mint a mozikban, a színházban sem ártana egy kis előzetes. A színészeknek gyakorlás, a nézők meg addig is telefonálhatnak és csámcsoghatnak.

rap: Mi lesz a nyári programod?

SE: Augusztus 13-a és 15-e között megtartják az oromi Malomfesztivált és lesz Dombos Fest is Kishegyesen. Mindkettőn pultozunk a kendertermékekkel. Kendermagos kenyér, kenderédesség, kenderprotein, ilyenek. Egyébként, amit eddig kenderből sikerült megcsinálni a világban, azt majdnem mind megoldottuk helyi szinten a szövetkezetben. Amit nem tudunk még, az a nanotechnológia, az atomvékonyságú grafitréteg, a grafén kivonása kenderlevélből. Tudtad, hogy a grafénból sokkal jobb elemeket lehet készíteni, mint lítiumból? Azért az elég brutális, hogy kenderből nem csak kötelet, de elemet is lehet csinálni, nem? Nem véletlen, hogy a Covid előtt két terméket vittek fel kísérleti céllal a Nemzetközi Űrállomásra: a kendert és a kávét. Mindkettő a kedvencem.

rap: A „kultúrharcban” hogyan tervezel részt venni?

SE: Ugyan, ez nem harc, inkább kulturális holokausztnak mondanám. Megcsinálom egy régi tervemet: remake-eket a Képes Bibliából nagy méretben. Ennyit tudok tenni a nacionalista ideológiába csomagolt kreatív megsemmisítés ellen mint festőművész, gondolkodó, humanista és posztkeresztény. Gyermekkoromban a nagymamámnál volt egy Képes Biblia, és azt hiszem, a benne lévő képek segítségével újra meg tudnék oldani pár dolgot magamban, meg válaszolhatnék egy pár aktuális társadalmi, politikai kérdésre is.

Figyelmébe ajánljuk