Legismertebb munkáját például (Méhesben, 2011) egy különös álma inspirálta, amelyben platóni testeket próbált elhelyezni egy méhkaptárban.
Bár a Kisterem Galériában látható kiállítás címének egyik eleme egyfajta csapongást sejtet, valójában Giovanni Francesco Costa egyik Berlinben őrzött metszetsorozatára utal, amely meglepő módon nem ábrázol berlini capricciókat. Kerezsi a maga sajátos, Janus-arcú módján fordult a témához. A kiállított fényképek valóban Berlinben készültek, és szeszélyes légköroptikai jelenségeket (például diadalívet formázó szivárványt) "ábrázolnak" a német főváros enigmatikus, de a második világháborúban komolyabb sérüléseket kapott épületei (a Reichstag, az olimpiai stadion vagy a tempelhofi repülőtér) fölött. A fényképeken a hangsúly a szeszélyes "időjárásképek"-re kerül, az alattuk elhelyezett korabeli, zömmel a húszas-harmincas években készült képeslapokon viszont a fotókon mellékesen vagy töredékükben látható épületek szerepe válik fontossá. A munkákban a történeti kontextus, avagy a hely emlékezete és a változó, szinte megfoghatatlan jelenség interpretációban gazdag kontrasztja és együttállása mellett azonban van még egy csavar. Az önmaguk emlékművévé váló, a múlthoz számos ponton odahorgonyzott épületekhez társított, elillanó légfantáziák ugyanis korántsem a szó szerint vett ellesett pillanatokat dokumentálják, hanem nagyon is előre megtervezettek: előállásukra a művésznek néha napokig kellett helyben várakoznia.
Kisterem Galéria, Budapest V., Képíró u. 5., nyitva: november 15-ig
