„Kinyírtam a macskámat” - Robert Crumb képregényművész

Képzőművészet

Magára haragította a nőket, a feketéket, a zsidókat, a keresztényeket, meg mindazokat, akik nem értik a szatírát. Az amerikai under­ground képregénygurut franciaországi lakóhelyén értük utol, hogy Bukowski alkoholizmusáról, Serena Williams fenekéről, Istenről és az LSD-ről is társalogjunk.

Magyar Narancs: Sokat köszönhet az LSD-nek.

Robert Crumb: Bivalyerős vízióim voltak az LSD-től. Az egyik legerősebb látomásomban olyan karikatúrák jelentek meg, amilyenek utoljára a húszas-harmincas években voltak divatban. A hatvanas években, amikor az LSD-s tripjeim voltak, egészen más volt az uralkodó karikatúradivat a nyugati világban: egyfajta modern minimalista stílus, aminek Jules Feiffer volt a bajnoka. Ez nekem nem jött be. Aztán jött az LSD-s látomás.

false

MN: Ekkoriban született meg híres teremtménye, Fritz, a macska, és a hippik körében elhíresült Keep on Truckin’.

RC: Fritz annyira népszerűvé vált, hogy jöttek a rajzfilmesek, igazi, dörzsölt fejesek a médiából; addig erősködtek, míg igent mondtam a rajzfilmre. Az eredmény olyan szörnyű lett, hogy kénytelen voltam kinyírni a macskámat. A Keep on Truckin’ is áttört a mainstreambe: a legkülönfélébb cuccokon láttam viszont a rajzomat. Az ügyvédem meggyőzött, hogy pereljek. Tárgyalótermi huzavonák kezdődtek – ez volt csak a kafkai rémálom.

false

MN: Dolgozott Charles Bukowskival is. Az sem lehetett egy leányálom…

RC: Egy-két novellájához készítettem illusztrációkat, és valami naplóféleséghez is, de nem álltunk szoros kapcsolatban. Váltottunk néhány levelet, összefutottunk néhányszor, de barátság nem alakult ki köztünk. Ő megállás nélkül vedelt, én egy kortyot sem ittam, semmi értelme nem lett volna erőltetni a dolgot. Egy alkoholista és egy absztinens – nem a legnyerőbb párosítás.

MN: Robert Crumb visszatérő figurája a képregényeinek. Mikor kezdte szerepeltetni önmagát?

RC: Talán a hatvanas évek végén. Sokat agyaltam, mennyit mutassak meg a sötét oldalamból, a szexuális fantáziámból. Az eredmény láttán elsősorban a nők akadtak ki. A legtöbb női olvasómat sikerült is magamra haragítanom és elijesztenem ezekkel a szexuális kitárulkozásokkal.

MN: Mit kifogásoltak a nők?

RC: A nőkkel szembeni erőszakot. Aki ilyet látott a képregényeimben, annak igaza volt: a nőkkel szembeni erőszak valóban ott van a rajzaimon. Még csak nem is burkoltan. Mi tagadás, fiatal éveimben valóban tele voltam haraggal a nőkkel szemben. Egy fiatal és mérges számkivetett rajzai ezek. Fájt, hogy a nők a seggfejekhez vonzódnak és nem hozzám, pedig én olyan kedves fiúnak gondoltam magam.

false

MN: A szex ábrázolásában kit tart a legnagyobb képregényművésznek?

RC: Mások rajzaiban sosem maga a szex, hanem a személyesség fogott meg. Mások rajzai engem sosem izgattak fel, csak a sajátjaim. A pornó sem használt, nem nagyon érdekelt. A szexuális fantáziáimat a saját rajzaimon keresztül és persze hús-vér nőkkel tudtam csak kiélni.

MN: Elég nagy ugrás innen a Biblia: nemrég elkészítette a Teremtés könyvének képregényváltozatát.

RC: Visszafogtam magam. A szexjelenetek megrajzolásánál behatolást és péniszeket nem rajzoltam, és a meztelenségben is a minimumra szorítkoztam. Nem akartam gúnyt űzni a Bibliából. Elég bizarr olvasmány az már önmagában is, minek még rátenni egy lapáttal. Ott hagyatkoztam csak a saját interpretációmra, ahol a szöveg nem ad pontos leírást. Hűen követtem a Biblia betűjét. Sokan kérdezték, miért ábrázoltam Istent emberi alakként; hát, mert a Bibliában is sokszor emberi módon nyilvánul meg. Egyszer egy álmomban meg is jelent nekem Isten. Sajnos csak a pillanat tört részéig tartott.

MN: A bibliai öltözködési stílust is megálmodta?

RC: A ruhákat Cecil B. DeMille filmjéből, a Tízparancsolatból vettem. De használtam Griffith Türelmetlenségét is. Micsoda film, micsoda díszletek, micsoda tömegjelenetek! Ha megnézi közelebbről, a statiszták mind kampós műorrot viselnek, hogy kellőképpen szemitának tűnjenek. Tele a film kampós műorrokkal.

MN: Volt egy figurája, egy félmeztelen, telt keblű, fűszoknyás, nimfomán fekete törzsi asszonyság, Angelfood McSpade – meg is kapta érte, hogy rasszista.

RC: Akik nem értették a szatí­rát, azonnal lerasszistáztak. Nem mindenki érti a szatírát. Angel­food épp hogy a rasszizmus szatírája. Voltak feketék, akik értették, mások az öklüket rázták.

MN: Serena Williamsról is készített egy rajzot – mintha Angelfood köszönne vissza benne…

RC: Micsoda fenék, uramatyám! Serena Wil­liams egy megtestesült Angelfood McSpade! Serena Williams feneke a fenekek feneke!

MN: A When the goddamn Jews take over America (Amikor az istenverte zsidók elfoglalják Amerikát) című képregényét sem mindenki értette.

RC: Kaptam is hideget-meleget Art Spiegelmantól (a Maus szerzője - a szerk). Szerinte túl messzire mentem, ez már szatírának is sok, mert érzéketlen és bántó. Az első ilyen rajzom a When the Niggers take over America volt. A nigger az egyik legrasszistább kifejezés, s megértem, ha valaki egy szatíra keretei közt sem képes elviselni. Ugyanez van a zsidókkal is. Art Spiegelman szülei megjárták Auschwitzot, megértem, hogy bármi, ami antiszemitizmusnak tűnik, kiveri a biztosítékot. Szerencsére a barátságom Spiegelmannal nem sínylette meg. Ha bármi kifogása akad a rajzaimmal kapcsolatban, azonnal lecsesz mind a mai napig.


Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”