„Kinyírtam a macskámat” - Robert Crumb képregényművész

Képzőművészet

Magára haragította a nőket, a feketéket, a zsidókat, a keresztényeket, meg mindazokat, akik nem értik a szatírát. Az amerikai under­ground képregénygurut franciaországi lakóhelyén értük utol, hogy Bukowski alkoholizmusáról, Serena Williams fenekéről, Istenről és az LSD-ről is társalogjunk.

Magyar Narancs: Sokat köszönhet az LSD-nek.

Robert Crumb: Bivalyerős vízióim voltak az LSD-től. Az egyik legerősebb látomásomban olyan karikatúrák jelentek meg, amilyenek utoljára a húszas-harmincas években voltak divatban. A hatvanas években, amikor az LSD-s tripjeim voltak, egészen más volt az uralkodó karikatúradivat a nyugati világban: egyfajta modern minimalista stílus, aminek Jules Feiffer volt a bajnoka. Ez nekem nem jött be. Aztán jött az LSD-s látomás.

false

MN: Ekkoriban született meg híres teremtménye, Fritz, a macska, és a hippik körében elhíresült Keep on Truckin’.

RC: Fritz annyira népszerűvé vált, hogy jöttek a rajzfilmesek, igazi, dörzsölt fejesek a médiából; addig erősködtek, míg igent mondtam a rajzfilmre. Az eredmény olyan szörnyű lett, hogy kénytelen voltam kinyírni a macskámat. A Keep on Truckin’ is áttört a mainstreambe: a legkülönfélébb cuccokon láttam viszont a rajzomat. Az ügyvédem meggyőzött, hogy pereljek. Tárgyalótermi huzavonák kezdődtek – ez volt csak a kafkai rémálom.

false

MN: Dolgozott Charles Bukowskival is. Az sem lehetett egy leányálom…

RC: Egy-két novellájához készítettem illusztrációkat, és valami naplóféleséghez is, de nem álltunk szoros kapcsolatban. Váltottunk néhány levelet, összefutottunk néhányszor, de barátság nem alakult ki köztünk. Ő megállás nélkül vedelt, én egy kortyot sem ittam, semmi értelme nem lett volna erőltetni a dolgot. Egy alkoholista és egy absztinens – nem a legnyerőbb párosítás.

MN: Robert Crumb visszatérő figurája a képregényeinek. Mikor kezdte szerepeltetni önmagát?

RC: Talán a hatvanas évek végén. Sokat agyaltam, mennyit mutassak meg a sötét oldalamból, a szexuális fantáziámból. Az eredmény láttán elsősorban a nők akadtak ki. A legtöbb női olvasómat sikerült is magamra haragítanom és elijesztenem ezekkel a szexuális kitárulkozásokkal.

MN: Mit kifogásoltak a nők?

RC: A nőkkel szembeni erőszakot. Aki ilyet látott a képregényeimben, annak igaza volt: a nőkkel szembeni erőszak valóban ott van a rajzaimon. Még csak nem is burkoltan. Mi tagadás, fiatal éveimben valóban tele voltam haraggal a nőkkel szemben. Egy fiatal és mérges számkivetett rajzai ezek. Fájt, hogy a nők a seggfejekhez vonzódnak és nem hozzám, pedig én olyan kedves fiúnak gondoltam magam.

false

MN: A szex ábrázolásában kit tart a legnagyobb képregényművésznek?

RC: Mások rajzaiban sosem maga a szex, hanem a személyesség fogott meg. Mások rajzai engem sosem izgattak fel, csak a sajátjaim. A pornó sem használt, nem nagyon érdekelt. A szexuális fantáziáimat a saját rajzaimon keresztül és persze hús-vér nőkkel tudtam csak kiélni.

MN: Elég nagy ugrás innen a Biblia: nemrég elkészítette a Teremtés könyvének képregényváltozatát.

RC: Visszafogtam magam. A szexjelenetek megrajzolásánál behatolást és péniszeket nem rajzoltam, és a meztelenségben is a minimumra szorítkoztam. Nem akartam gúnyt űzni a Bibliából. Elég bizarr olvasmány az már önmagában is, minek még rátenni egy lapáttal. Ott hagyatkoztam csak a saját interpretációmra, ahol a szöveg nem ad pontos leírást. Hűen követtem a Biblia betűjét. Sokan kérdezték, miért ábrázoltam Istent emberi alakként; hát, mert a Bibliában is sokszor emberi módon nyilvánul meg. Egyszer egy álmomban meg is jelent nekem Isten. Sajnos csak a pillanat tört részéig tartott.

MN: A bibliai öltözködési stílust is megálmodta?

RC: A ruhákat Cecil B. DeMille filmjéből, a Tízparancsolatból vettem. De használtam Griffith Türelmetlenségét is. Micsoda film, micsoda díszletek, micsoda tömegjelenetek! Ha megnézi közelebbről, a statiszták mind kampós műorrot viselnek, hogy kellőképpen szemitának tűnjenek. Tele a film kampós műorrokkal.

MN: Volt egy figurája, egy félmeztelen, telt keblű, fűszoknyás, nimfomán fekete törzsi asszonyság, Angelfood McSpade – meg is kapta érte, hogy rasszista.

RC: Akik nem értették a szatí­rát, azonnal lerasszistáztak. Nem mindenki érti a szatírát. Angel­food épp hogy a rasszizmus szatírája. Voltak feketék, akik értették, mások az öklüket rázták.

MN: Serena Williamsról is készített egy rajzot – mintha Angelfood köszönne vissza benne…

RC: Micsoda fenék, uramatyám! Serena Wil­liams egy megtestesült Angelfood McSpade! Serena Williams feneke a fenekek feneke!

MN: A When the goddamn Jews take over America (Amikor az istenverte zsidók elfoglalják Amerikát) című képregényét sem mindenki értette.

RC: Kaptam is hideget-meleget Art Spiegelmantól (a Maus szerzője - a szerk). Szerinte túl messzire mentem, ez már szatírának is sok, mert érzéketlen és bántó. Az első ilyen rajzom a When the Niggers take over America volt. A nigger az egyik legrasszistább kifejezés, s megértem, ha valaki egy szatíra keretei közt sem képes elviselni. Ugyanez van a zsidókkal is. Art Spiegelman szülei megjárták Auschwitzot, megértem, hogy bármi, ami antiszemitizmusnak tűnik, kiveri a biztosítékot. Szerencsére a barátságom Spiegelmannal nem sínylette meg. Ha bármi kifogása akad a rajzaimmal kapcsolatban, azonnal lecsesz mind a mai napig.


Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.