„Kinyírtam a macskámat” - Robert Crumb képregényművész

Képzőművészet

Magára haragította a nőket, a feketéket, a zsidókat, a keresztényeket, meg mindazokat, akik nem értik a szatírát. Az amerikai under­ground képregénygurut franciaországi lakóhelyén értük utol, hogy Bukowski alkoholizmusáról, Serena Williams fenekéről, Istenről és az LSD-ről is társalogjunk.

Magyar Narancs: Sokat köszönhet az LSD-nek.

Robert Crumb: Bivalyerős vízióim voltak az LSD-től. Az egyik legerősebb látomásomban olyan karikatúrák jelentek meg, amilyenek utoljára a húszas-harmincas években voltak divatban. A hatvanas években, amikor az LSD-s tripjeim voltak, egészen más volt az uralkodó karikatúradivat a nyugati világban: egyfajta modern minimalista stílus, aminek Jules Feiffer volt a bajnoka. Ez nekem nem jött be. Aztán jött az LSD-s látomás.

false

MN: Ekkoriban született meg híres teremtménye, Fritz, a macska, és a hippik körében elhíresült Keep on Truckin’.

RC: Fritz annyira népszerűvé vált, hogy jöttek a rajzfilmesek, igazi, dörzsölt fejesek a médiából; addig erősködtek, míg igent mondtam a rajzfilmre. Az eredmény olyan szörnyű lett, hogy kénytelen voltam kinyírni a macskámat. A Keep on Truckin’ is áttört a mainstreambe: a legkülönfélébb cuccokon láttam viszont a rajzomat. Az ügyvédem meggyőzött, hogy pereljek. Tárgyalótermi huzavonák kezdődtek – ez volt csak a kafkai rémálom.

false

MN: Dolgozott Charles Bukowskival is. Az sem lehetett egy leányálom…

RC: Egy-két novellájához készítettem illusztrációkat, és valami naplóféleséghez is, de nem álltunk szoros kapcsolatban. Váltottunk néhány levelet, összefutottunk néhányszor, de barátság nem alakult ki köztünk. Ő megállás nélkül vedelt, én egy kortyot sem ittam, semmi értelme nem lett volna erőltetni a dolgot. Egy alkoholista és egy absztinens – nem a legnyerőbb párosítás.

MN: Robert Crumb visszatérő figurája a képregényeinek. Mikor kezdte szerepeltetni önmagát?

RC: Talán a hatvanas évek végén. Sokat agyaltam, mennyit mutassak meg a sötét oldalamból, a szexuális fantáziámból. Az eredmény láttán elsősorban a nők akadtak ki. A legtöbb női olvasómat sikerült is magamra haragítanom és elijesztenem ezekkel a szexuális kitárulkozásokkal.

MN: Mit kifogásoltak a nők?

RC: A nőkkel szembeni erőszakot. Aki ilyet látott a képregényeimben, annak igaza volt: a nőkkel szembeni erőszak valóban ott van a rajzaimon. Még csak nem is burkoltan. Mi tagadás, fiatal éveimben valóban tele voltam haraggal a nőkkel szemben. Egy fiatal és mérges számkivetett rajzai ezek. Fájt, hogy a nők a seggfejekhez vonzódnak és nem hozzám, pedig én olyan kedves fiúnak gondoltam magam.

false

MN: A szex ábrázolásában kit tart a legnagyobb képregényművésznek?

RC: Mások rajzaiban sosem maga a szex, hanem a személyesség fogott meg. Mások rajzai engem sosem izgattak fel, csak a sajátjaim. A pornó sem használt, nem nagyon érdekelt. A szexuális fantáziáimat a saját rajzaimon keresztül és persze hús-vér nőkkel tudtam csak kiélni.

MN: Elég nagy ugrás innen a Biblia: nemrég elkészítette a Teremtés könyvének képregényváltozatát.

RC: Visszafogtam magam. A szexjelenetek megrajzolásánál behatolást és péniszeket nem rajzoltam, és a meztelenségben is a minimumra szorítkoztam. Nem akartam gúnyt űzni a Bibliából. Elég bizarr olvasmány az már önmagában is, minek még rátenni egy lapáttal. Ott hagyatkoztam csak a saját interpretációmra, ahol a szöveg nem ad pontos leírást. Hűen követtem a Biblia betűjét. Sokan kérdezték, miért ábrázoltam Istent emberi alakként; hát, mert a Bibliában is sokszor emberi módon nyilvánul meg. Egyszer egy álmomban meg is jelent nekem Isten. Sajnos csak a pillanat tört részéig tartott.

MN: A bibliai öltözködési stílust is megálmodta?

RC: A ruhákat Cecil B. DeMille filmjéből, a Tízparancsolatból vettem. De használtam Griffith Türelmetlenségét is. Micsoda film, micsoda díszletek, micsoda tömegjelenetek! Ha megnézi közelebbről, a statiszták mind kampós műorrot viselnek, hogy kellőképpen szemitának tűnjenek. Tele a film kampós műorrokkal.

MN: Volt egy figurája, egy félmeztelen, telt keblű, fűszoknyás, nimfomán fekete törzsi asszonyság, Angelfood McSpade – meg is kapta érte, hogy rasszista.

RC: Akik nem értették a szatí­rát, azonnal lerasszistáztak. Nem mindenki érti a szatírát. Angel­food épp hogy a rasszizmus szatírája. Voltak feketék, akik értették, mások az öklüket rázták.

MN: Serena Williamsról is készített egy rajzot – mintha Angelfood köszönne vissza benne…

RC: Micsoda fenék, uramatyám! Serena Wil­liams egy megtestesült Angelfood McSpade! Serena Williams feneke a fenekek feneke!

MN: A When the goddamn Jews take over America (Amikor az istenverte zsidók elfoglalják Amerikát) című képregényét sem mindenki értette.

RC: Kaptam is hideget-meleget Art Spiegelmantól (a Maus szerzője - a szerk). Szerinte túl messzire mentem, ez már szatírának is sok, mert érzéketlen és bántó. Az első ilyen rajzom a When the Niggers take over America volt. A nigger az egyik legrasszistább kifejezés, s megértem, ha valaki egy szatíra keretei közt sem képes elviselni. Ugyanez van a zsidókkal is. Art Spiegelman szülei megjárták Auschwitzot, megértem, hogy bármi, ami antiszemitizmusnak tűnik, kiveri a biztosítékot. Szerencsére a barátságom Spiegelmannal nem sínylette meg. Ha bármi kifogása akad a rajzaimmal kapcsolatban, azonnal lecsesz mind a mai napig.


Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.