Koncert: A lehetõ leglassabban (John Cage Halberstadtban)

  • Fehéri György
  • 2004. július 15.

Képzőművészet

Az 1985-ben eredetileg zongorára írt darabot John Cage Gerd Zacher kérésére dolgozta át orgonára. A négyoldalas partitúrát kísérõ megjegyzést: "as slow as possible", azaz "amilyen lassan csak lehet", az orgonamûvészek 1997-ben tartott trossingeni konferenciája filozófusok, zenetudósok bevonásával igyekezett értelmezni. A mû elõadása végül az akkor már halott mester 89. születésnapján, 2001. szeptember 5-én, "rövidebb" szünettel kezdõdött - másfél évig ugyanis csak az orgona fújtatójának lihegése hallatszott -, majd 2003. február 5-én csendült fel az elsõ akkord. Most, július 5-én két - más értelmezésben egy, hiszen oktávállásban levõ két "e"-rõl van szó - újabb hanggal bõvült a koncert.

Az 1985-ben eredetileg zongorára írt darabot John Cage Gerd Zacher kérésére dolgozta át orgonára. A négyoldalas partitúrát kísérõ megjegyzést: "as slow as possible", azaz "amilyen lassan csak lehet", az orgonamûvészek 1997-ben tartott trossingeni konferenciája filozófusok, zenetudósok bevonásával igyekezett értelmezni. A mû elõadása végül az akkor már halott mester 89. születésnapján, 2001. szeptember 5-én, "rövidebb" szünettel kezdõdött - másfél évig ugyanis csak az orgona fújtatójának lihegése hallatszott -, majd 2003. február 5-én csendült fel az elsõ akkord. Most, július 5-én két - más értelmezésben egy, hiszen oktávállásban levõ két "e"-rõl van szó - újabb hanggal bõvült a koncert.

A vég: 2639-ben

Aki az elõadás befejezését élõben szeretné hallani, még vannak jegyek (megrendelhetõ a következõ telefonszámonÉ 00 493941/573080) - érdemes tehát elõjegyezni legalább az ünnepi esemény évét: 2639. (A napot sajnos még nem közölték.)

A színhely a sokáig csupán - már a keleti idõkben is remek - virslijérõl ismert Halberstadt. Itt épült 1361-ben az akkoriban a világon legmodernebbnek számító, hiszen a skála mind a tizenkét hangját tartalmazó klaviatúrával ellátott orgona, s így, ezen évszám ismeretében már könnyen kiszámolható, 2000-et véve a projekt indulásának: 2000-1361=639, 2000+639=2639 - ekkor végzõdik tehát a 639 évre tervezett koncert.

Az orgonamuzsikát és a virslit egyébként a helyszín köti össze: a Szent Burchard- templom, ahol egyelõre csak az elsõ hangok lejátszásához szükséges orgonatöredék áll, legfrissebb történelmünkben, az NDK-idõkben disznóólként funkcionált (az NDK-t mentendõ: az épület már elõtte is, hosszú évtizedekig, a mezõgazdaságot szolgálta).

Szerencsére van idõ bõségesen a hangszer teljes felépítéséhez, és talán pénz is lesz elegendõ, a szponzoráló cég ugyanis - reményteljes támogató, 137 éve van talpon - a mû címéhez illõen: "as long as possible" ígéri a mû folyamatos létét biztosító anyagi segítséget.

Hogyan is képzelhetjük el tehát John Cage: Organ2/ASLSP (vagyis: as slow as possible) címû darabjának meghallgatását?

Elõször is a nyitvatartási idõre érdemes odafigyelni (keddtõl vasárnapig, 11-16 óra között), bár a templom kapujára szorított fülekkel is élvezhetõ a homokzsákokkal (õk ülnek a billentyûkön) ébren tartott mûalkotás.

Sokkal nagyobb problémát jelent a mû egészének átfogása. Vajon van-e egyáltalán jogunk az általunk hallott rész alapján bármit is gondolni vagy akár mondani Cage mûvérõl? Tudjuk, hogy a mûalkotásnak van eleje, közepe, vége, meg esetleg csúcspontja is. Amit hallunk, az csak egy rész? Avagy a részben benne van - talán! - az egész? Mikor lehet tapsolni, anélkül, hogy közbetapsolnánk? Milyen ruhát vegyünk fel a koncertre? Mikor érkezzünk meg? Mi van, ha elkésünk? Beengednek még? Mikor lesz az elsõ szünet, és mi lesz a szünetben? Vigyünk magunkkal valami ennivalót? S ha igen, mennyi idõre elegendõt? Lehet a mûrõl CD-t kapni? (De hiszen mire megveszem a CD-t, az már - szó szerint - túl is haladott!)

Minden zenei mû másképp szól más elõadásban, más hangszeren, más mûvész interpretációjában. Mikor lesz Cage darabjának a következõ elõadása?

Változtasd meg életed!

És talán a legnagyobb kérdés: ki az, és létezik-e egyáltalán, aki a koncertet teljes egészében hallja, hallani fogja?

A mûalkotás, ha rá tudja venni a befogadót a vele való foglalatos-kodásra, az élet lassabban élését is kikényszeríti egyben. Cage mûve a végletekig feszíti mindezt, hiszen a darab (a mi esetünkben legalábbis) garantáltan meghaladja egy emberélet idejét. Vajon hányan változtatják meg hatására véglegesen életüket, s szállnak ki a minden-napokból?

Az orgona hangjai egy olyan nagy ívet húznak napjainktól egy ismeretlen idõtávolba, melybe fantáziánkkal csak igen korlátozott távolságig és oly gyakran tévesen láthatunk elõre. Azután, amikor összezárul elõttünk a lehetséges jövõ képe - vajon ki hallgatja még az orgonamuzsikát? Olyan lesz, mint mi most? (Hány füle, hány feje, mekkora agya - nagyobb-kisebb - lesz?) Más lesz? Jobb? Egészségesebb? Tökéletesebb? Vagyis tökéletlenebb? Szabad lesz-e még egyáltalán zenélnie? Akar-e még zenélni? Lesz-e áram a templomban (a rövidebb áramszünetek esetére van pótáramfejlesztõ!), lesz-e még templom?

És egyáltalán: miként és kitõl fogjuk megtudni, hogy hogyan is végzõdött a mû?

Cage darabja rendkívül optimista.

Fehéri György

(Berlin)

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.