Koncert: A lehetõ leglassabban (John Cage Halberstadtban)

  • Fehéri György
  • 2004. július 15.

Képzőművészet

Az 1985-ben eredetileg zongorára írt darabot John Cage Gerd Zacher kérésére dolgozta át orgonára. A négyoldalas partitúrát kísérõ megjegyzést: "as slow as possible", azaz "amilyen lassan csak lehet", az orgonamûvészek 1997-ben tartott trossingeni konferenciája filozófusok, zenetudósok bevonásával igyekezett értelmezni. A mû elõadása végül az akkor már halott mester 89. születésnapján, 2001. szeptember 5-én, "rövidebb" szünettel kezdõdött - másfél évig ugyanis csak az orgona fújtatójának lihegése hallatszott -, majd 2003. február 5-én csendült fel az elsõ akkord. Most, július 5-én két - más értelmezésben egy, hiszen oktávállásban levõ két "e"-rõl van szó - újabb hanggal bõvült a koncert.

Az 1985-ben eredetileg zongorára írt darabot John Cage Gerd Zacher kérésére dolgozta át orgonára. A négyoldalas partitúrát kísérõ megjegyzést: "as slow as possible", azaz "amilyen lassan csak lehet", az orgonamûvészek 1997-ben tartott trossingeni konferenciája filozófusok, zenetudósok bevonásával igyekezett értelmezni. A mû elõadása végül az akkor már halott mester 89. születésnapján, 2001. szeptember 5-én, "rövidebb" szünettel kezdõdött - másfél évig ugyanis csak az orgona fújtatójának lihegése hallatszott -, majd 2003. február 5-én csendült fel az elsõ akkord. Most, július 5-én két - más értelmezésben egy, hiszen oktávállásban levõ két "e"-rõl van szó - újabb hanggal bõvült a koncert.

A vég: 2639-ben

Aki az elõadás befejezését élõben szeretné hallani, még vannak jegyek (megrendelhetõ a következõ telefonszámonÉ 00 493941/573080) - érdemes tehát elõjegyezni legalább az ünnepi esemény évét: 2639. (A napot sajnos még nem közölték.)

A színhely a sokáig csupán - már a keleti idõkben is remek - virslijérõl ismert Halberstadt. Itt épült 1361-ben az akkoriban a világon legmodernebbnek számító, hiszen a skála mind a tizenkét hangját tartalmazó klaviatúrával ellátott orgona, s így, ezen évszám ismeretében már könnyen kiszámolható, 2000-et véve a projekt indulásának: 2000-1361=639, 2000+639=2639 - ekkor végzõdik tehát a 639 évre tervezett koncert.

Az orgonamuzsikát és a virslit egyébként a helyszín köti össze: a Szent Burchard- templom, ahol egyelõre csak az elsõ hangok lejátszásához szükséges orgonatöredék áll, legfrissebb történelmünkben, az NDK-idõkben disznóólként funkcionált (az NDK-t mentendõ: az épület már elõtte is, hosszú évtizedekig, a mezõgazdaságot szolgálta).

Szerencsére van idõ bõségesen a hangszer teljes felépítéséhez, és talán pénz is lesz elegendõ, a szponzoráló cég ugyanis - reményteljes támogató, 137 éve van talpon - a mû címéhez illõen: "as long as possible" ígéri a mû folyamatos létét biztosító anyagi segítséget.

Hogyan is képzelhetjük el tehát John Cage: Organ2/ASLSP (vagyis: as slow as possible) címû darabjának meghallgatását?

Elõször is a nyitvatartási idõre érdemes odafigyelni (keddtõl vasárnapig, 11-16 óra között), bár a templom kapujára szorított fülekkel is élvezhetõ a homokzsákokkal (õk ülnek a billentyûkön) ébren tartott mûalkotás.

Sokkal nagyobb problémát jelent a mû egészének átfogása. Vajon van-e egyáltalán jogunk az általunk hallott rész alapján bármit is gondolni vagy akár mondani Cage mûvérõl? Tudjuk, hogy a mûalkotásnak van eleje, közepe, vége, meg esetleg csúcspontja is. Amit hallunk, az csak egy rész? Avagy a részben benne van - talán! - az egész? Mikor lehet tapsolni, anélkül, hogy közbetapsolnánk? Milyen ruhát vegyünk fel a koncertre? Mikor érkezzünk meg? Mi van, ha elkésünk? Beengednek még? Mikor lesz az elsõ szünet, és mi lesz a szünetben? Vigyünk magunkkal valami ennivalót? S ha igen, mennyi idõre elegendõt? Lehet a mûrõl CD-t kapni? (De hiszen mire megveszem a CD-t, az már - szó szerint - túl is haladott!)

Minden zenei mû másképp szól más elõadásban, más hangszeren, más mûvész interpretációjában. Mikor lesz Cage darabjának a következõ elõadása?

Változtasd meg életed!

És talán a legnagyobb kérdés: ki az, és létezik-e egyáltalán, aki a koncertet teljes egészében hallja, hallani fogja?

A mûalkotás, ha rá tudja venni a befogadót a vele való foglalatos-kodásra, az élet lassabban élését is kikényszeríti egyben. Cage mûve a végletekig feszíti mindezt, hiszen a darab (a mi esetünkben legalábbis) garantáltan meghaladja egy emberélet idejét. Vajon hányan változtatják meg hatására véglegesen életüket, s szállnak ki a minden-napokból?

Az orgona hangjai egy olyan nagy ívet húznak napjainktól egy ismeretlen idõtávolba, melybe fantáziánkkal csak igen korlátozott távolságig és oly gyakran tévesen láthatunk elõre. Azután, amikor összezárul elõttünk a lehetséges jövõ képe - vajon ki hallgatja még az orgonamuzsikát? Olyan lesz, mint mi most? (Hány füle, hány feje, mekkora agya - nagyobb-kisebb - lesz?) Más lesz? Jobb? Egészségesebb? Tökéletesebb? Vagyis tökéletlenebb? Szabad lesz-e még egyáltalán zenélnie? Akar-e még zenélni? Lesz-e áram a templomban (a rövidebb áramszünetek esetére van pótáramfejlesztõ!), lesz-e még templom?

És egyáltalán: miként és kitõl fogjuk megtudni, hogy hogyan is végzõdött a mû?

Cage darabja rendkívül optimista.

Fehéri György

(Berlin)

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.