Koncert: A lehetõ leglassabban (John Cage Halberstadtban)

  • Fehéri György
  • 2004. július 15.

Képzőművészet

Az 1985-ben eredetileg zongorára írt darabot John Cage Gerd Zacher kérésére dolgozta át orgonára. A négyoldalas partitúrát kísérõ megjegyzést: "as slow as possible", azaz "amilyen lassan csak lehet", az orgonamûvészek 1997-ben tartott trossingeni konferenciája filozófusok, zenetudósok bevonásával igyekezett értelmezni. A mû elõadása végül az akkor már halott mester 89. születésnapján, 2001. szeptember 5-én, "rövidebb" szünettel kezdõdött - másfél évig ugyanis csak az orgona fújtatójának lihegése hallatszott -, majd 2003. február 5-én csendült fel az elsõ akkord. Most, július 5-én két - más értelmezésben egy, hiszen oktávállásban levõ két "e"-rõl van szó - újabb hanggal bõvült a koncert.

Az 1985-ben eredetileg zongorára írt darabot John Cage Gerd Zacher kérésére dolgozta át orgonára. A négyoldalas partitúrát kísérõ megjegyzést: "as slow as possible", azaz "amilyen lassan csak lehet", az orgonamûvészek 1997-ben tartott trossingeni konferenciája filozófusok, zenetudósok bevonásával igyekezett értelmezni. A mû elõadása végül az akkor már halott mester 89. születésnapján, 2001. szeptember 5-én, "rövidebb" szünettel kezdõdött - másfél évig ugyanis csak az orgona fújtatójának lihegése hallatszott -, majd 2003. február 5-én csendült fel az elsõ akkord. Most, július 5-én két - más értelmezésben egy, hiszen oktávállásban levõ két "e"-rõl van szó - újabb hanggal bõvült a koncert.

A vég: 2639-ben

Aki az elõadás befejezését élõben szeretné hallani, még vannak jegyek (megrendelhetõ a következõ telefonszámonÉ 00 493941/573080) - érdemes tehát elõjegyezni legalább az ünnepi esemény évét: 2639. (A napot sajnos még nem közölték.)

A színhely a sokáig csupán - már a keleti idõkben is remek - virslijérõl ismert Halberstadt. Itt épült 1361-ben az akkoriban a világon legmodernebbnek számító, hiszen a skála mind a tizenkét hangját tartalmazó klaviatúrával ellátott orgona, s így, ezen évszám ismeretében már könnyen kiszámolható, 2000-et véve a projekt indulásának: 2000-1361=639, 2000+639=2639 - ekkor végzõdik tehát a 639 évre tervezett koncert.

Az orgonamuzsikát és a virslit egyébként a helyszín köti össze: a Szent Burchard- templom, ahol egyelõre csak az elsõ hangok lejátszásához szükséges orgonatöredék áll, legfrissebb történelmünkben, az NDK-idõkben disznóólként funkcionált (az NDK-t mentendõ: az épület már elõtte is, hosszú évtizedekig, a mezõgazdaságot szolgálta).

Szerencsére van idõ bõségesen a hangszer teljes felépítéséhez, és talán pénz is lesz elegendõ, a szponzoráló cég ugyanis - reményteljes támogató, 137 éve van talpon - a mû címéhez illõen: "as long as possible" ígéri a mû folyamatos létét biztosító anyagi segítséget.

Hogyan is képzelhetjük el tehát John Cage: Organ2/ASLSP (vagyis: as slow as possible) címû darabjának meghallgatását?

Elõször is a nyitvatartási idõre érdemes odafigyelni (keddtõl vasárnapig, 11-16 óra között), bár a templom kapujára szorított fülekkel is élvezhetõ a homokzsákokkal (õk ülnek a billentyûkön) ébren tartott mûalkotás.

Sokkal nagyobb problémát jelent a mû egészének átfogása. Vajon van-e egyáltalán jogunk az általunk hallott rész alapján bármit is gondolni vagy akár mondani Cage mûvérõl? Tudjuk, hogy a mûalkotásnak van eleje, közepe, vége, meg esetleg csúcspontja is. Amit hallunk, az csak egy rész? Avagy a részben benne van - talán! - az egész? Mikor lehet tapsolni, anélkül, hogy közbetapsolnánk? Milyen ruhát vegyünk fel a koncertre? Mikor érkezzünk meg? Mi van, ha elkésünk? Beengednek még? Mikor lesz az elsõ szünet, és mi lesz a szünetben? Vigyünk magunkkal valami ennivalót? S ha igen, mennyi idõre elegendõt? Lehet a mûrõl CD-t kapni? (De hiszen mire megveszem a CD-t, az már - szó szerint - túl is haladott!)

Minden zenei mû másképp szól más elõadásban, más hangszeren, más mûvész interpretációjában. Mikor lesz Cage darabjának a következõ elõadása?

Változtasd meg életed!

És talán a legnagyobb kérdés: ki az, és létezik-e egyáltalán, aki a koncertet teljes egészében hallja, hallani fogja?

A mûalkotás, ha rá tudja venni a befogadót a vele való foglalatos-kodásra, az élet lassabban élését is kikényszeríti egyben. Cage mûve a végletekig feszíti mindezt, hiszen a darab (a mi esetünkben legalábbis) garantáltan meghaladja egy emberélet idejét. Vajon hányan változtatják meg hatására véglegesen életüket, s szállnak ki a minden-napokból?

Az orgona hangjai egy olyan nagy ívet húznak napjainktól egy ismeretlen idõtávolba, melybe fantáziánkkal csak igen korlátozott távolságig és oly gyakran tévesen láthatunk elõre. Azután, amikor összezárul elõttünk a lehetséges jövõ képe - vajon ki hallgatja még az orgonamuzsikát? Olyan lesz, mint mi most? (Hány füle, hány feje, mekkora agya - nagyobb-kisebb - lesz?) Más lesz? Jobb? Egészségesebb? Tökéletesebb? Vagyis tökéletlenebb? Szabad lesz-e még egyáltalán zenélnie? Akar-e még zenélni? Lesz-e áram a templomban (a rövidebb áramszünetek esetére van pótáramfejlesztõ!), lesz-e még templom?

És egyáltalán: miként és kitõl fogjuk megtudni, hogy hogyan is végzõdött a mû?

Cage darabja rendkívül optimista.

Fehéri György

(Berlin)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.