Képzőművészet

A világhírű francia művésznőtől senki sincs biztonságban: követ, kémkedik, besurran és megles, levetkőzik és „levetkőztet”, az ágyába invitál, kutakodik a szobánkban – és mindezt a művészet nevében teszi. Jelenleg egy brooklyni temetőben várja, hogy eltemessük legféltettebb titkainkat.

Baselitz a kortárs képzőművészet egyik legismertebb figurája, honfitársaival, Gerhard Richterrel és Anselm Kieferrel e pillanatban talán a műfaj legnagyobbja.

Vetkőzött, idegeneket hívott az ágyába, ismeretleneket követett, hamis diplomát szerzett, kitömött állatokkal él együtt és utálja a szélsőjobbot – Sophie Calle a friss Narancsban!

A Trapéz Galéria két kicsiny terében látható kiállítás egyrészt illeszkedik az utóbbi időben egyre-másra nyíló, a magyar neoavantgárd művészet meghatározó alakjainak szentelt tárlatok sorába, másrészt szervesen kapcsolódik Lakner három éve ugyanitt bemutatott munkáihoz, azaz az 1968 és 1974 között keletkezett művekhez (a művész ekkor, majd negyven­éves korában emigrált Németországba).

Szigeti Szilvia textildizájner, Radnóti Tamás belsőépítész, tervező. Ők az Eventuell Galéria alapítói, valamint a most már 12 éves, magyar dizájnereket bemutató madeinhungary és az 5 éves Határtalan Design kurátorai, szervezői. Szinte mindent együtt csinálnak, a rengeteg civil munkát is a hazai formatervezés jövőjéért. A Budapesti Tavaszi Fesztivál programjába integrálódott, ezúttal 11 ország tervezőit bemutató kiállításukon beszélgettünk velük. Ezt vasárnapig lehet megtekinteni a Bálnában.

Humor, önirónia, kritikai gondolkodás és női szempontok alakítják a józsefvárosi FERi, vagyis az első feminista galeri profilját.

Amerikát a bevándorlók és a kultúrájuk keveredése tette sikeres és izgalmas országgá. Alex Webb-bel A fény szenvedése című kiállításán beszélgettünk.

Bár rendszerváltásra 1987 táján még csak kevesen gondoltak, de már nem tűnt elképzelhetetlennek, hogy a félmúlt elhallgatott történetei lassan elbeszélhetővé válnak. Mindez olyan, távolról elefántcsonttoronynak látszó környezetben is tapintható volt, mint az ELTE Művészettörténet Tanszéke, ahol azonban hallgatóként nem tudtuk, kibeszélhetők-e a tanári kar idősebb tagjaira nehezedő, csak legendákból sejtett-tudott múltbéli titkok. Az iparművészet tanáráról, Molnár László egykori párttitkárról mindenki elképzelhetőnek tartotta, hogy valaha Rákosi feleségét oktatta, de akkoriban már sem őt, sem a múltját nem vettük komolyan.

A művészt nem ismerem, de pár éve egyszer találkoztunk; beszállt mellém a házunk liftjébe. Míg felfelé utaztunk, folyamatosan azon gondolkodtam, hogy megszólítom. Csupán egyetlen mondatot mondtam volna: „Örülök, hogy egy liftben utazhatunk.” Ha a gyávaságomat nem is, a belterjesnek tűnő poént remélem, hogy megértik, miután jobban rálátnak a TÓTalJOYS univerzumra.