Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum: "Kérem a csontokat!"

  • Bán Zoltán András
  • 2003. augusztus 7.

Képzőművészet

A Várban található múzeumot igazságtalanul kevesen látogatják. Pedig a hűs kiállítótermekben felüdül a lélek, a szív pedig nemesebbé válik.

A Várban található múzeumot igazságtalanul kevesen látogatják. Pedig a hűs kiállítótermekben felüdül a lélek, a szív pedig nemesebbé válik.Nemrég egy nosztalgikusan harcias vendéglős azt nyilatkozta, legfőbb ideje, hogy leporoljunk néhány régi ételt. Szemem előtt ekkor megjelent a porolófán panyókára vetett, prakkerral erősen kezelt karmonádli vagy citromos tehénfejkocsonya - és elfogott a röhöghetnék. Pedig e fűszeres képzavar valódi igényt mutat: újra meg kellene tanítani az embereket az evés művészetére, ahogy azt Krúdy követelte egyik régi cikkében. De valóban olyan fontos ez? És ha igen, akkor hogyan tanuljunk-tanítsunk? Hiszen a mai fast food korszak kloáka maximájában, amikor még a szarvasmarha öszszetett gyomrát (tudjuk, ugye, recés, százrétű, oltógyomor, bendő) is egytagúvá kívánják redukálni, éppoly reménytelen feladatnak ígérkezik, akár az, hogy tányérunkra kerüljön egy igazán tökéletes tökös-mákos rétes.

Nincsen remény, énekelte Vörösmarty, kénytelenek vagyunk beérni az ilyesfajta kiállítások látogatásával. Ízlés, tárgyszeretet, okos odafigyelés, arányérzék sugárzik a gondosan karbantartott termekből. Voltaképpen három kiállítást kapunk a nevetségesen olcsó (200 Ft) belépőért: Vendégváró Budapest; A magyar kereskedelem a XX. század első felében; Egy pesti iparos-kereskedő cég fénykora, 1845-1913. Utóbbi a valódi magyar polgár Dreher Ignácz munkájának csendes apoteózisa (itt különösen megkapó volt, hogy az egyik teremőr hölgy kéretlenül is bámulatosan fölkészült idegenvezetőnek bizonyult). E bajor származású család alapítója orvosi műszerek és kerti, valamint "barmászati" szerszámok előállításával szerzett máig nem hervadó babért. Csodálattal néztem a 23 ágú álgyöngyház berakásos bicskát, mint hírlik, előállítódott 100 rétű is, ám ez elveszett a világháborúkban. Megkapó a rózsa-, illetve gyümölcsszedő olló: a reklámmetszeten látható irdatlan kalapos delnő sejtelmes mosollyal metszi a fákról szelíden föléje hajló ágakat. Vajh mire gondolhat ollója öszszecsattanása közben?

Bensőségesség, intim dimenziók,

ölmeleg ólmeleg - ilyesmiket érez a kiállítás látogatója. Hát még amikor a vendéglátós termeket vándorolja végig! Valóban a vendéget váró és tökéletesen kiszolgáló főváros képe rajzolódik ki a látogató lelki szemei előtt, rendezett világ, melyben még nem hangzottak bestiálisan idegenül az olyan tárgymegnevezések, mint osztriganyitó, kukoricavilla, spárgakés. De hát mikor eszünk étteremben - és egyáltalán - osztrigát? És ki látott manapság - és hol? - csonttányért? Pedig a leszopogatott dobverőcskék észrevétlen, mondhatni, elhelyezése hányszor okoz agysajdító gondot estebédezés közben. A kiállításon száj alakú porcelánedényke vicsorog a falatozóra, rajta a felirat kényszerítő erejű: "Kérem a csontokat!" Nem állítom, hogy tökéletesen ízléses edényke, de, ha szabad így mondani, csak úgy dől belőle a történelem forgószele, és éppen ez nyűgözi le a látogatót. Mindhárom kiállításon a tárgyakká fagyott vagy alvadt história hat oly lenyűgöző erővel ránk, és az idő, melynek munkájától a legjelentéktelenebb dolgocska is különös aurát kap. Delejeznek a bonbonos dobozkák (különösen bájdúsak Lukáts Kató népies-posztszecessziós tervei), elbűvöl egy Kossuth mellszobrával díszített, az 1900-as években gyártott vasaló. Kővé dermedve állunk egy korai Stollwerck-automata előtt. Leesett állal tapasztaljuk, hogy a Persil vagy az Odol cég története a mélységes mély múltak kútjába vész. És az Idő présében szinte glorifikálódik ama reklámhordozó kutyuska, mely elektronikus vezérlésre kocogtatta a Corvin Áruház kirakatüvegét a húszas években.

A kiállításkísérő füzetek minőségéből arra következtethetünk, hogy e termek súlyos anyagi gondokkal küszködnek. Támogassuk őket látogatásunkkal!

Bán Zoltán András

Bp. I., Fortuna u. 4. Nyitva tartás: szerdától péntekig 10-17 óráig, hét végén 10-18-ig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.