A külföldi tudósokat adómentes ösztöndíjjal fogadó intézmény idén tízéves, de tavaly egy ideig kétségesnek tűnt, megéri-e ezt a kort.
A Collegium Budapest (CB) alapító rektorát, Vékás Lajos jogtudóst 1997-2002 között követő Klaniczay Gábor történész afféle intellektuális Marshall-segélyként jellemzi a nyugat-európai kormányok 1989 utáni felbuzdulását a kontinens két fele tudományos életének egymáshoz való közelítésében. 1993 júniusában Antall József miniszterelnök avatta fel a rendszerváltás hozadékaként francia, holland, német, osztrák, svájci és svéd állami, alapítványi és privát segítséggel alapított CB-t, amely azonban tavaly kis híján lehúzhatta a rolót.
A túlnyomórészt nemzetközi forrásokból működő intézmény külföldi támogatóit az győzte meg a magyarok szándékainak eltökéltségéről, hogy az új kormányzat 35 millió forintra növelte a hazai hozzájárulás addigi évi 10 milliós mértékét.
A tudományos élet intézményrendszerét hagyományosan háromféle képződmény alkotja: egyetemek, akadémiák és tudós társaságok, illetve egy-egy szakterületre specializálódó kutatóintézetek. E hármast egészítik ki az olyan újfajta tudományos műhelyek, amelyek közé immár a CB (teljes nevén Collegium Budapest - Institute for Advanced Study) is tartozik.
A CB működésének kialakításakor közvetlen példaként az 1980-ban alapított berlini Wissenschaftskolleg szolgált. Klaniczay Gábor szerint a berliniek tíz éven át testvérükként istápolták a CB-t, amely eddig a társadalom-, humán és természettudományok 350 művelőjét látta vendégül (a természettudósok is csak elméleti munkát végezhetnek itt, labort a CB nem tud biztosítani), kb. hatvan nemzetközi konferenciát, műhelybeszélgetést szervezett, és ún. fókuszcsoportokat alakított egy-egy téma körüljárására.
Az amerikai vagy nyugat-európai nívóhoz szokott tudósokat csak az ottani mércét megütő ösztöndíjjal és egyéb körülményekkel (dolgozószoba, számítógép, könyvtár, lakás) lehet Budapestre invitálni. A Mátyás-templommal átellenben lévő, állami tulajdonú, hangulatos műemlék épületet a Magyar Tudományos Akadémia ingyen bocsátotta a CB rendelkezésre, az első öt év működésének költségeit a hat külföldi ország dobta össze azzal, hogy utána a finanszírozást majd átveszik a magyarok.
A kapitalizmus kezdeti nehézségeivel birkózó ország számára azonban ez túl gyors lett volna: a hazai felsőoktatás és tudományos élet alulfinanszírozottsága mellett pedig elfogadhatatlan fejedelmien kistafírozni a mégoly kicsi, de a külföldieket jól tartó intézményt. Így amikor az első öt év után, 1997-ben megújították a szerződést, a hat alapító ország 60 százalék erejéig ismét vállalta a CB finanszírozását (a hollandok csökkenő arányban, a németeknél pedig fokozatosan a szövetségi állam foglalta el Berlin és Baden-Württemberg tartomány helyét). A költségvetés 10 millió forintot ejtett bele a kalapba, a hiányzó forrásokat EU-pályázatokból szedték össze. Komoly segítséget jelentett, hogy a svédországi Wallenberg-alapítványok támogatásával vendégházat építettek a Halászbástya alatt: kényelem a meghívottak, költségkímélés a CB számára. 2002-ben járt le a második nemzetközi megegyezés és Klaniczay megbízatása. Utóda, Kondor Imre fizikus a következő ötéves periódusra vonatkozó szerződés megkötése körüli késlekedés okairól semmiféle felvilágosítást nem tudott adni, és semmiféle feltételezést nem volt hajlandó megfogalmazni.
A jelenlegi, 35 millió forintos magyar hozzájárulás az eddigi legbőkezűbb támogatókéhoz, a németekéhez mérhető. Ez a működési költségek kb. tíz százalékát fedező tétel alapot adott a folytatásra, így pár hete elhárult az akadály a harmadik nemzetközi szerződés megkötése elől. A különbség most az, hogy az amúgy is legkisebb összeggel jelen volt Hollandia kiszáll, Ausztria és Németország a jövő év közepéig marad, viszont nem csökken a francia, és növekszik a svájci és svéd szerepvállalás, Olaszország pedig külügyminiszteri szinten jelezte belépési szándékát, sőt a CB-be készül a modernizációjához európai tapasztalatokat kereső Marokkó is. Miután eredetileg csak öt évről volt szó, és papíron máris tizenötnél tartunk, nem ildomos nehezményezni, ha egyes külföldi partnerek csökkentik hozzájárulásukat a pillanatokon belül EU-tag Magyarország nemzetközi tudományos életbe való integrálódása érdekében. Ez arra kényszeríti a Collegium Budapestet, hogy új stratégiával vágjon neki a következő időszaknak: a meghívott tudós elméket a hazai egyetemek, kutatóintézetek felé is orientálják, s az eddigieknél nagyobb arányban indítanak majd önfinanszírozó, kutatócsoportos projekteket.
Kondor Imre rektor, aki nemrég az USA-ban kormányzati, pénzügyi, alapítványi, egyetemi és üzleti körökkel tárgyalt a tudományos együttműködés és pénzforrások bevonásának lehetőségeiről, a jövőben további országok és
a privát szektor felé is
szeretné bővíteni a CB kapcsolatait: "A diverzifikáció elve, amit a bankszakmában a kockázat csökkentésére alkalmaznak, itt is érvényes: stabilitásunkat növeli, ha sok partnerünk van, főleg ha egészen különböző típusúak. Csak jót tesz, ha nem függünk kizárólag a partnerországok vagy az éppen adott magyar kormány jóindulatától."
A CB alapítóinak közgyűlése támogatja a több lábon állás stratégiáját, melynek része az üzleti körök felé történő nyitás: ennek első jeleként az Ericsson támogatásával tudományos kutatást indítottak a telekommunikációs hálózatok vizsgálatára, amivel sikeresen pályáztak meg egy jelentős EU-támogatást. "Nem megyünk át alkalmazott kutatásba - hangsúlyozza Kondor Imre -, de az internet mára nemcsak alapvető médiává, hanem társadalomszervező erővé is vált, ezért ma a legfontosabb feladatok egyike a net működésének, szerkezetének és dinamikájának kutatása akár technológiai, akár szociológiai oldalról." Szintén EU-pályázaton nyert támogatást az evolúciós robotika témáját vizsgáló projekt. Egy másik új - a gazdasági szférát is érdekelhető - kutatási irány a pénzügyi kockázatkezelés kérdéseit érinti, tudományos, matematikai alapon is. Ezek mellett továbbra is folyik az átmenet politikai gazdaságtanával foglalkozó, Kornai János fémjelezte kutatás, s élnek az európai történelemmel és az "európai állampolgársággal" foglalkozó témák is.
"Meg vagyok győződve arról - fogalmaz a rektor -, hogy nem árt, sőt megtermékenyítő hatású lehet, ha a tudomány funkciójának kétfajta szemlélete kölcsönösen tudomást vesz egymásról. A külső körülmények változása elemi alkalmazkodási kényszert jelent, ami elvezethet a tudományos intézet saját szerepének újragondolásához."
