Kiállítás

Maradványérték

Csató József: Selfminerals Under My Shoe

Csató pályája Király Gáboréval együtt indult; a kétezres évek elején meglepően friss, archaikus, expresszív és szinte brutális képi nyelvvel jelentkeztek, s mint „csoport” számos közös kiállításon szerepeltek. Míg Király (kisebb megszorítással, de) „úgy maradt”, Csató folyamatosan építi festészeti nyelvét, nem véletlen, hogy 2013-ban elnyerte a rangos Esterházy-díjat.

A művész kezdetben figuratív munkákat készített – az alakok azonban gyakran álarcot vagy maszkot viseltek, és a képsíkon kívülre került a fejük. A törékeny vagy síkokra töredezett alakok ilyesfajta roncsolása vagy eltávolítása, az arc elhagyása mintegy előre jelezte, hogy Csató elmozdul a kvázi „valóságtól” az absztrakció felé, hogy az alakok vagy figurák nem témák, hanem eszközök egy-egy festészeti probléma megoldásához. De ennek ellenére sem tűnnek el; a foltszerűen építkező, absztrahált elemekből gyakran figurális világ áll össze. Ebben a képi világban nagy szerepe van a színeknek (a fakó barnás vagy fáradt narancs tónusok és a pink, illetve a méregzöld elképesztő keverése) és a rétegzett felületnek. A művész kezdetben még korábbi festményeit dolgozta át (festette újra), majd az új képekbe illesztette a régi festmények részleteit, egyszerre megőrizve a korábbi ecsetkezelés és színhasználat jellemzőit (azaz a múltat) és megalkotva az új képi világot (a jelent). Ezt a kollázsszerű megoldást nevezhetjük dekonstrukciónak (mely szerint a valóságértelmezéseket rétegekre kell bontani, megvizsgálni, újragondolni, majd felépíteni), vagy definiálhatjuk „önmineralógiaként” – ahogy ezt az aqb Project Space kiállítótermében megrendezett kiállítás címe is sugallja.

A kiállításon 25 mű szerepel (az egyik egyenesen a WC előterébe került, egy másik szokatlan módon nem a falon, hanem a kiállítótérben „lebegve” jelenik meg, és akad egy lábakon álldigáló valami, amely nem műalkotás, csak a teret tagoló vagy kijelölő elem). A negyedük tavaly, a többi 2018-ban készült, s ugyanez az arány a helyspecifikus installációk és festmények/kollázsok között. A kurátori szöveg szerint „az önmineralogikus leletek a művész által kitalált tudományág tárgyi bizonyítékai”, amelyek a festészeti életműben bekövetkező, felületi változásokra utalnak. De másra is. Ezek az „önásványok” ugyanis a „művész cipője alatt” vannak, azaz szinte a műterem padlójáról kerültek (kisebb átalakítással és átértelmezéssel) a kiállítótérbe. A mini-objektekből (meghatározhatatlan „ásványokból”, furcsa „kövekből”) összeálló, „a tu­do­mány­ág aktuális eredményeiről szilárd halmazállapotú vizuális helyzetjelentést adó” installációk egyik fontos eleme (a papír, a karton, a fa, a tinta, a műanyag lap mellett) a szilikon, amelyből az időjárásálló festék is készül – ez egyrészt gyorsan szárad, és az olajfestéknél vastagabb felületet képez –, illetve a gipsz. Ezek a kis „kőzetminták” mindenféle tárgypiramisokon bukkannak fel; kis asztalokra helyezett asztalkákon, hokedlira rakott sámlin, fiókos polcra emelt stokin; abban a lepattant ipari épületben, ahol Csató műterme van, nyilván nem nehéz ilyen tárgyakat találni. Ezek a megkövült maradványok, apró és amorf szobrocskák semmiféle valóságos tárgyra nem utalnak, a kivétel talán egy borospohárban álló cirokcsomó, a tércsendéleten felbukkanó „fagylalt” (vajon Csató honnan szerzett be ennyi spatulát?), vagy a kutyának szánt otthont (Home for the dog) uraló fekete (és valódi) léggömb.

Ez a léggömb visszautal egyes festményekre és kollázsokra, például a beszédes SelfPompeii és a Smoke Machine című képekre. Ez utóbbin meanderszerűen kígyózó „csövek” pöfékelnek – amely pedig kapcsolatban áll olyan korábbi művekkel, melyeken a figurális alakok cigarettáznak vagy csak úgy maguktól füstölnek (ez a pára és a füst Csató szerint az emberi kommunikáció valamilyen formájának felel meg).

A kiállítás vezérmotívumai, a meanderminták és néhol kacskaringós erezetű, növényi levélre emlékeztető, absztrahált formák számos munkán felbukkannak (Pompeii Love, Line for Me); de van köztük olyan (a sarokba állított From Lava), amelyről egy gyerekrajzhoz hasonlító szempár mered ránk. Amúgy is gyakran bújnak elő az absztrakt formákból figurális motívumok (mintha a művész a köztes mezőket szeretné), a lábfetisizmussal kacérkodó címek valóban fel is ismerhető, bár elnagyolt lábfejekre és cipőkre utalnak, néhány munka körvonalai egy emberi fejformára emlékezetnek, s akad olyan alkotás is (Ice Cream Antique), ahol a körvonalminta alatt jól kivehető egy antikizáló jelenet.

Kétségtelen, hogy ezek a szokatlan maradványinstallációk adják Csató kiállításának egyediségét, de e munkákban is visszaköszön a festményekre is jellemző humor és a szándékolt hiba. Az apró fröccsenések, elrajzolások, a felület rétegeinek és színeinek játéka – leginkább ez az, ami Csató munkáit olyan lenyűgözővé és megunhatatlanná teszi.

aqb Project Space, Bp. XXII., Nagytétényi út 48–50., megtekinthető: május 10-ig

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”