Dokumentumfilm

A művész jelen van

Képzőművészet

"A performanszművészet nagyanyja", Marina Abramovic életéről készült dokumentumfilm az azonos című 2010-es, a MOMA-ban megrendezett retrospektív kiállítást és az előkészületeit mutatja be.

Nemcsak nyomon követi a belgrádi születésű, 63 éves - bomba formában lévő - művész életmű-kiállítását, de fiatal előadókkal újrajátssza a performanszait, illusztrálja a tárlat egyéb részeit (videók, fotók, installációk). Az imázsfilmként funkcionáló dokuban Matthew Akers rendező-operatőr árnyékként tapadt alanyára, aki így hol "a kameráról tudomást sem véve" létezik - tesz-vesz, szervez, workshopot tart, vagy épp pózol -, hol pedig gyerekkoráról, kalandos életéről, illetve meghatározó szerelméről és alkotótársáról, Ulayról vall. Önvallomását szakértők, kritikusok, kurátorok, művésztársak egészítik ki.

Abramovic a tárlaton tán legnagyobb formátumú performanszát hozta létre: a MOMA Marron Atriumában összesen 716 órán és 30 percen át ült és fogadta némán, szinte mozdulatlanul a látogatókat. Minden alkalommal a tabula rasa aspektust megjelenítve újabb és újabb jelenlétet komponált, amelyek a film során (is) mini történetekként működnek. Abramovic tétlen volt, néma, és koplalt, a látogatási idő lejártával hazament, majd reggel, mint a munkahelyére, jött a múzeumba, és folytatta: lehetőséget teremtett közönségének valami közös élmény megtapasztalására.

A film (és a kiállítás is) egy óriási élő önarckép, amely dokumentumként ugyan hiányos, de tökéletes formai megjelenése tagadhatatlanul vonzó, 106 percig maximálisan leköti a nézőjét.

ART placc Budapest Edition, Toldi mozi, november 16.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.