Majd azzal folytatta, hogy a Krúdy Solymosi Eszter-könyve nyomán készült filmben folyamatos "ingerkedés" zajlik, ingerkedés zsidók és gojok, antiszemiták és humanisták, tehát mindenki ellen, a dolgok felszínre hozása érdekében. Ez röviden azt jelenti, hogy Erdély a hallgatás elleni provokációnak szánta a filmet (elsősorban és többek között), ami oly mértékben sikerült, hogy nem egyszerűen csak a kultúrpolitika radikális reakcióját, a betiltást, hanem a hitközség tiltakozását is kiváltotta vele. A Verzió keletkezésének szociokulturális kontextusa tehát a hallgatás, az ötvenes években megnyíló és a rendszerváltásig tartó űr volt, amely elnyelt minden, zsidóságot érintő társadalmi diskurzust, de nem nyelte el a hétköznapi antiszemitizmus ezernyi apró megnyilvánulását.
Németh Hajnal médiaművész a mai, nem kevéssé problematikus szociokulturális kontextusban vette elő Erdély Miklós filmjét, és több verzióban gondolta újra a tiszaeszlári vérvád történetét. A 2012-es performanszvideó berlini változatát korábban a tranzit.hu Király utcai kiállítóhelyén, idén tavasszal pedig a Képzőművészeti Egyetemen mutatták be, mígnem elkészült a mű magyarországi megfelelője, melyet Kékesi Zoltán - a Haladék. Holokausztemlékezet a kortárs művészetben című kötet szerzője - társrendezésében, a Centrális Galériában állítottak ki. A korábbi variánsokkal ellentétben, ahol a történeti elemek (mint Major János ikonikus rézkarca) alkották a kontextust, a mostani vetítés kortársi orientációjú, és a szerzőket sokkal inkább foglalkoztatta a modern kori antiszemitizmus eredetvizsgálata. A Hamis vallomás kiállítás nem annyira a hallgatás ellen irányuló provokáció, mint inkább azt a társadalmi működést teszi láthatóvá, amely egy majd százötven évvel ezelőtti, erőszakon és hazugságon alapuló, manipulált per következményein alapszik a kortárs szélsőjobboldal retorikájában.
A kiállítás három párhuzamos, egymással összefüggő, ám a rendezés által szeparált szekcióból áll. A galéria terének középső részében, ahol a megnyitó performansz zajlott, kottatartók sorakoznak, rajtuk az 1983-as tiszaeszlári per vádiratának előbb teljes, majd mindinkább fogyatkozó szövegével. A rövidülő szövegek minden esetben más-más interpretációt nyújtanak az esethez, attól függően, hogy az elbeszélés mely eleme marad ki. Ebbe a minimalista enteriőrbe kapcsolódik be a bal oldali terem vetítésének hangja, mely a megzenésített vádiratból lényegében egy kortárs operát hoz létre a rendkívül friss, elképesztő hangzásvilágra képes Soharóza kórus, Halas Dóra vezetésével. Erdély Miklós komplex narrációjával ellentétben - melyben az áldozat perspektívájára nagyobb hangsúly esik, és annak a pszichológiai ténynek is jut tér az elbeszélésben, hogy egy fiatal fiú lelke milyen kevéssé vonja meg a fantázia és a valóság közti határokat - Németh verziója a kihallgatás epizódjára redukálódik, arra, hogy a hatalom miként manipulálja a nála gyöngébb tudatát és nyelvét. A videó előterében a csendbiztosnak és a nézőnek kiszolgáltatott, a zsidó külsőségek kliséinek meg nem felelő modern Scharf Móric az ártatlanság hangján dalol. Erdély filmjébe még a humor is belefért, Németh verziója tiszta dráma.
Az archaizáló tónusú vádiratból rendezett jelenet fizikai tere az olvasókkal teli mai könyvtár, a maga kortársi technikai apparátusával. Ezzel a környezet- és időválasztással Németh világossá teszi, hogy az antiszemitizmushoz vezető egyéni és csoportos előítéletek problematikáját nem tekinti historikus, illetve lezárt társadalmi kérdésnek. Az egész fölvetés motivációját az aktív jelenkori magyarországi antiszemitizmus jelenti, amely a 19. századi zsidóüldözés elemeit gondosan megőrizve, a vérvádon alapuló és a gyűlölet kontinuitását fenntartó, megemlékező jeleket hagy maga után az országban. Ezzel foglalkozik a kiállítás harmadik szekciója, ahol a tiszaeszlári zsidó temető jeltelen síremléke és a per korabeli helyszíne, a nyíregyházi bíróság tárgyalótermének két pólusa közé a nemzetiszín szalagos, feliratozott, szélsőjobb megemlékezések fotóit installálták, amelyek végtelen halmazban volnának bővíthetők, de a probléma végtelensége így is végtelenül evidens.
Centrális Galéria - OSA Archívum, Bp. V., Arany János utca 32., nyitva december 15-ig
