Nekrológ

Megjelent a szellem

Révész László László (1957–2021)

Képzőművészet

Emlék a gimnáziumi rajzszakkörből: Révész hullaként terül el a járdán, testét fotók borítják.

Ő maga ezeket a korai performance-okat „fotó attrakcióknak” nevezte. Talán otthonról hozta ezt a már gyerekként kibontakozó kreativitást: édesanyja jó nevű opti­kus, édesapja gépészmérnök. A kisfiú pedig festegetett, rajzversenyt nyert, verseket és krimiszerű népszínműveket írt, a könyveket bújta. Sosem szakadt el teljesen a művészi közegtől: abban a két évben, amíg nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, a Pannónia Film­stúdió­ban volt anyagbeszerző, de dolgozott animációs filmek asszisztenseként is. A Pannónia titkos mozitermében letiltott filmeket nézett, statisztaként többször szerepelt Ragályi Elemér filmjeiben, és három rajzszakkörbe is járt egyszerre. Palotai Gáborral egy Folyamat-dokumentáció címen futó kollázsrevüt is elindított, az egyik ilyenben bőrdzsekis motorosként, illetve bártáncosként fel is lépett. Ekkoriban két poszter lógott a falán: egy Cézanne-mű reprodukciója és Az ördöggel cimborál plakátja (Godard kevésbé híres filmje, amelyben a nagyon híres Rolling Stones Sympathy of the Devil című száma szól).

Ekkoriban lett az Indigo csoport tagja is. Főiskolásként az Iparművészetire áthallgatva animációt is tanult, készített kísérleti filmeket, és társírója volt a nyolcvanas évek elején szintén Erdély Miklóshoz járó Enyedi Ildikó Az én XX. századom (1989), illetve a Bűvös vadász (1994) című filmjeinek.

Mivel a Révész László név már foglalt volt a filmszakmában, 1986 körül nevet változtatott. László László egy szélhámos médium volt a 19. század elején, aki libazsíros vattát tömött a pofazacskójába, s amikor kifújta, megjelent ektoplazmaként a szellem. Mivel Erdély édesanyja is médium volt, így a névváltás egyfajta tisztelet­adással is felért.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.