Ő maga ezeket a korai performance-okat „fotó attrakcióknak” nevezte. Talán otthonról hozta ezt a már gyerekként kibontakozó kreativitást: édesanyja jó nevű optikus, édesapja gépészmérnök. A kisfiú pedig festegetett, rajzversenyt nyert, verseket és krimiszerű népszínműveket írt, a könyveket bújta. Sosem szakadt el teljesen a művészi közegtől: abban a két évben, amíg nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, a Pannónia Filmstúdióban volt anyagbeszerző, de dolgozott animációs filmek asszisztenseként is. A Pannónia titkos mozitermében letiltott filmeket nézett, statisztaként többször szerepelt Ragályi Elemér filmjeiben, és három rajzszakkörbe is járt egyszerre. Palotai Gáborral egy Folyamat-dokumentáció címen futó kollázsrevüt is elindított, az egyik ilyenben bőrdzsekis motorosként, illetve bártáncosként fel is lépett. Ekkoriban két poszter lógott a falán: egy Cézanne-mű reprodukciója és Az ördöggel cimborál plakátja (Godard kevésbé híres filmje, amelyben a nagyon híres Rolling Stones Sympathy of the Devil című száma szól).
Ekkoriban lett az Indigo csoport tagja is. Főiskolásként az Iparművészetire áthallgatva animációt is tanult, készített kísérleti filmeket, és társírója volt a nyolcvanas évek elején szintén Erdély Miklóshoz járó Enyedi Ildikó Az én XX. századom (1989), illetve a Bűvös vadász (1994) című filmjeinek.
Mivel a Révész László név már foglalt volt a filmszakmában, 1986 körül nevet változtatott. László László egy szélhámos médium volt a 19. század elején, aki libazsíros vattát tömött a pofazacskójába, s amikor kifújta, megjelent ektoplazmaként a szellem. Mivel Erdély édesanyja is médium volt, így a névváltás egyfajta tiszteletadással is felért.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
